A NÉP nélkül semmire sem megyünk!

Isten kegyelmezzen NEKÜNK, mert olyan, hogy NÉP már rég nincs!!! És nem is lesz, HA ÍGY FOLYTATJUK!

Modern rabszolgák vannak, kiket fel kellene szabadítani, de még ennél is fontosabb, hogy megtanítsuk MAGYARUL ÉREZNI, GONDOLKODNI- ÉS ÉLNI TUDNI!

Teljesen magunkra maradtunk, mert a NÉP nélkül semmire sem megyünk! A rabszolgákat kéne ÖNTUDATRA ÉBRESZTENI és NÉPPÉ tenni!

Modern rabszolga: Amikor az értelmezõ kéziszótárban és a történelmi lexikonokban keresgéltem meghatározásokat a „rabszolga” fogalomra, döbbenten fedeztem föl, hogy milyen kevés a különbség, mert a "modern rabszolga" valójában társadalmi tulajdonként kezelt munkaerõ volt csupán, aki életét és utódait tekintve is kiszolgáltatott, - ugyan "jogokkal

fölruházott", de azzal élni nem tudó - kizsákmányolható dolgozó volt (van) valójában.

Gyökértelenné tett nemzedék: Itt, ebben a szövegben is tetten érhetõ az a törekvése a kommunista hatalomnak, amellyel a határon túl rekedt magyar honfitársainkat igyekeztek magyarságtudatuktól megfosztani. Mire gondolok? Ebben az esetben pontosan arra, amikor Erdélyben, módszeresen "kiszanálták", ("kiöntötték"=Bözödújfaluból) õsi lakhelyükrõl a magyar nemzetiségû családokat és - lehetõleg románok lakta(!) - "új", lakótelepi blokkokba, betonkalodákba költöztették õket. Ott, aztán - a gettóvá silányuló lakótelepeken felnövekvõ új generáció még azt is elfelejtette, hogy "ki fia, borja" is tulajdonképpen!

Itt, a "határon belül" is ugyanilyen módszerrel szakították ki a családokat "õshonos" lakhelyükrõl! A távolság miatt azután a nagyszülõk nem vállalhattak unoka felügyeletet, a felnõtt gyermekek pedig a - közben megöregedett, megbetegedett - szülõk gondozását nem vállalhatták! Stb.

Kommunista „elit”: A hetvenes évekre kitermelte a "szocialista" társadalom is a maga elitjét, "aki" "tanultságát", "képzettségét" arra használta, hogy a munkahelyén igazi rabszolgahajcsárként viselkedjen(!), miközben el akarta hitetni a szerencsétlen munkásokkal, munkásnõkkel, hogy az õ "érdekükben" gyakorolja a "munkás-paraszt"-hatalmat! (Ebben az esetben a „rendszer” mûködött volna és a „rendszerváltozás” is szükségtelen lett volna!) Errõl azonban szó nem volt! Erre példa L. K. mérnök is, mert semmi másra nem volt "ambíciója", minthogy "megduplázzák a termelést"! Az a rettenetes, hogy a rendszerváltozás 12. évében is - egészen széles népréteggel - el tudják, még mindig hitetni ezt a demagóg hazugságot!

Egyharmad/kétharmad-típusú társadalom: Ezzel a kifejezéssel Andorka Rudolf, a közelmúltban elhunyt szociológus professzor azt a társadalmat írja le, amelyben az aktív korú népességnek csak a kétharmada végez munkát, s a népesség egyharmada teljesen leszakad, a kétharmad eltartottjaként él. Itt gondolnunk kell azokra az aggastyánnak látszó, középkorú emberekre, a hajléktalanokra, akikrõl feltételezhetõ, hogy többnyire az alkalmazkodási készség hiánya miatt kerültek az utcára. Róluk, újra és újra az a kép ötlik fel bennem, amikor az amerikai polgárháborúban, a rabszolgák felszabadítását követõen ellepték az utakat a „gondoskodó” gazda nélkül maradt rabszolgák. „Az emberéletben bekövetkezett veszteség és az anyagi kár hatalmas volt. A legnagyobb változást az jelentette, hogy megszûnt a rabszolgaság, és vele az abból élõ rendszer. Megszüntetésével úgy látszott, hogy a feketéknek az amerikai társadalomban elfoglalt helye gyökeresen megváltozik. Ennek a

reménynek a megvalósulásáig azonban majdnem egy teljes évszázadot kellett még várni.” Ez egy idézet a Cambridge Enciklopédiából, melyben a megfogalmazott gondolattal párhuzamot szeretnék vonni a rabszolgatartó proletárdiktatúra és az amerikai rabszolgatartó társadalom között.

Nem elég a rabszolgát felszabadítani! Aggódom ezekért a volt melósokért, akik most ugyanúgy visszasírják „Kádár-atyuska” „gondoskodó” államát, mint a „felszabadított” amerikai rabszolgák a róluk „gondoskodó” munkaadóikat! Miközben sajnálom õket, haragszom is rájuk! Haragom azonban annak szolgálatába igyekszem állítani, hogy nálunk ne

száz évet vegyen igénybe modern rabszolga-sorstársaim életének jobbra fordulása, hanem a közeli jövõben megtörténjen az!

Meg kell tanítani ezt a népcsoportot régi-új magyarságára (identitására)!

Meg kell teremteni azokat a helyeket ismét, ahol az egyén megismerheti saját egyéni értékeit, amellyel kialakíthatja saját alkalmazkodási életképességét, ami alapja lehet minden további elsajátításnak, tanulásnak.

Bóna Mária Ilona