„Bösztörpuszta a magyarság szent helye…”

Hozzászólás Siklósi Andrásnak a Magyarok Szövetsége Bösztörpusztán megrendezett országos gyûlésérõl készül beszámolójához

Kedves András!

Köszönöm, hogy megírtad a bösztörpusztai beszámolódat – és elküldve – megtiszteltél gondolataiddal… Gratulálok Gergely fiad fotóihoz!

Szerettem volna én is ott lenni mindhárom napon, de aztán lemondtam róla és csak a vasárnapi (aug. 23.) záróünnepélyre tudtam leutazni Pestrõl. Pedig, nagyon húzott a szívem Kunszentmiklósra, hiszen nagyszüleim birtokai ott voltak Bösztörön. (Így hívták, amikor még nem volt puszta!)

Kunszentmiklós ugyanis, a XVIII. században vált – a Duna egyik ága – a Bakér mentén épült több utcás településsé.

*”Még a XIX-XX. század fordulóján is elkülönültek a lakosság eltérõ csoportjai. A Bakér-part mellett párhuzamosan futó utcákat a gazdák portái foglalták el. A szûkebb, belsõ utcákban, a mai Wesselényi és Apostol Pál utcában (akkor Ipar, ill. Kádár utca) iparosok, kereskedõk laktak.”*

It volt háza nagymamámnak is az Apostol Pál u. 9. sz. alatt, ahova nagypapa halála után beöltözött a tanyáról. E két lakhely között ingázva töltöttem serdülõ lánykakorom nyarait.

Akkoriban *”Bábony, Bösztör, Szedria, Bodakút, Szilos, Bakérhát meg a Paprét földjein és a harmincezer holdas határ más részein hatszáznál több tanyában, mindtegy háromezer ember élt.”*

Ezek között volt nagyapám, id. Vitéz Bóna Gábor birtoka Bösztörön. Postacímük az volt, hogy: Kunszentmiklós, Bösztör-tanya és a helyrajzi szám. Bizony, akkoriban még konyhakerti növények, kis gyümölcsös és fõleg gabona- és takarmánytermõ földek, valamint legelõ vette körül a tanya lakóházát és a gazdasági épületeit, istállóit. Errõl a viruló gazdasági életrõl szól az a néprajzi pályamunkám, amivel pályáztam 2003-ban, Kunszentmiklós városi önkormányzata által meghirdetett és özv. Konti Józsefné, szül. Hollinger Mária által támogatott pályázati kiíráson és ezzel a pályamunkámmal sikerült díjat nyernem. Csatolom ezt a néprajzi leírást annak bizonyságául, hogy mekkora rombolást végeztek magukat kommunistának nevezõ elõdeink az erõszakos TSZ-esítéssel. Nagyapám – az isonzói hõs, aki nagyvitézi kereszt tulajdonosa volt -. 1952-ben olyan meghurcoltatásnak volt kitéve, mint kuláknak kikiáltott, hogy belehalt a beszolgáltatásba. Jellemzõ arra a korra, hogy mennyire féltek a már Pesten élõ szüleim, hogy semmit nem mertek megbeszélni, mert a „falnak is füle van”. Telán ezért, sokáig azt hittem, hogy az a „beszolgáltatás” valamilyen betegség.

Nos, mielõtt a TSZ tulajdonába kerültek volna ezek a megmûvelt, csodás kertgazdaságok, ontották a városban lakók számára a heti 2 piaci napon a terményeket. A korabeli képeket feltöltöttem a blogom képtárába is és itt megtekinthetõk: http://furaila.xfree.hu/33600

A piactér ott volt, ahol most a városháza elõtti park van. Én is részese lehettem, amint „nénikémmel” leszedtük hajnalban a zöldbabot és zsákokban biciklire rakva bekerekeztünk vele a piacra, ahol nagymamának törzsasztala volt és amikor elszaladt a postára, patikába, városházára ügyeit intézni én álltam be a helyére babot, gyümölcsöt, tököt, zöldségféléket árulni.

A kisállatvásár meg ott volt, ahol most a sportcsarnok épülete áll.

Amikor a TSZ egybeszántotta ezeket a földeket és „Micsurin”-búzát, meg a csuda tudja, hogy mit termesztettek rajta, vagy egyszerûen parlagon hagyták, és olyan szikes pusztaság lett belõle, mint amilyen most. És… akkor a városban megszûntek a piacok és nagyon rossz hangulatú nyarak következtek, mert szabályosan végig éheztem serdülõkoromat! De nem azért, mert a „kulákok sajnálták a városi munkásságtól az élelmet”, mint ahogy azt rákosi mátyásék ordibálták az akkori mozi-híradókban, majd a TSZ-esítés második hullámában kádárék!!!

Ezért is írtam meg ezt a néprajzi leírást és küldtem el Kunszentmiklósra jeligésen. Amikor a zsûri nekem ítélte a díjat, akkor felbontották – közjegyzõú elõtt – a jeligés borítékot és döbbenten látták, hogy az egy pesti embert takar. Amiért már akkoriban is ellenõrzött volt, bizonyos szolgálat megbízottjai által a postám, személyesen is leutaztam Kunszentmiklósra, de nem tudtam a polgármester úrral beszélni. Az történt, hogy több, egymásnak ellentmondó értesítést kaptam a közjegyzõtõl a díjat és a díjkiosztót illetõen. Többszöri egyeztetést követõen az ünnepélyes testületi ülésen kerültek a díjak átadásra, csakhogy nem du. 2 órakor, mint, ahogy engem errõl tájékoztattak, hanem aznap még reggel, a testületi ülés elsõ napirendi pontjaként. A lényeg, hogy a díjat a ruhatárban, a testületi ülés szünetében az egyik ügyintézõtõl vehettem át. Csakhogy, megkértem valakit, hogy segítsen nekem abban, hogy személyesen is beszélhessek Bõdy Szabolccsal. Így történt, hogy az ülés szünetében odajött a ruhatárba és beszélhettem vele. Kértem, hogy a készülõ családregényem megírásához az adatgyûjtésben legyen segítségemre, mert nem értettem, hogy az ott élõ rokonaim miért tagadtak engem meg és ki…

Nem ígért semmit.

Ezek után értetlenül álltam ott a tömegben 2009. augusztus 23-án, amikor Bõdi Szabolcs kijelentette, hogy: „Bösztörpuszta a magyarság szent helye…”

Én meg még most is úgy bóklászok õseim földjén, mint egy kivert kutya, mert nekem õ nem segített. Kérdezem én ezek után: hogyan képviselheti az egész magyarság ügyét olyan ember, vagy szervezet, amelyik egyetlen embernek sem képes segíteni???

Mindezt azért írtam le, mert a beszámolódban megemlítetted, hogy … idézem:

„Bösztörpuszta a Kiskunsági Nemzeti Park területén fekvõ több ezer hektáros természetvédelmi terület, az ország második legnagyobb szikes pusztája, Kunszentmiklós és Szabadszállás közt, Kecskeméthez közel található. Sajátos növény- és állatvilága van, õshonos háziállatok is tenyésznek buckáin. Varázsos, szilaj világ ez, emlékeztet õseink nomád korszakára, s Petõfi versei is gyakran eszünkbe jutnak, ha megmerülünk ebben az alföldi miliõben. Az augusztusi nap keményre szikkasztotta a rögöket, s a lovas bemutatók alkalmával, vagy a szombaton feltámadt szélvihar hatására bizony hatalmas porfelhõ kerekedett.”

Szeretném, ha tudná az utókor errõl a „szent hely”-rõl, hogy nem mindig volt szikes puszta, hanem azzá tették a magukat kommunistának, illetve szocialistának nevezõ hatalom képviselõi, méghozzá bolsevik mintára.

Visszatérve a Magyarok Szövetségére, el kell, hogy mondjam 2003-ban sok írásomat- gondolatomat megosztottam Bõdi Szabolcs-csal. Ezekben arról írtam, hogy népfõiskolák sorát kellene megnyitni, ahol azon új szellemiség jegyében megfogalmazott ismereteket kellene oktatni, továbbadni, melyek mentén képes lenne a magyarság az oly nagyon áhított „VÁLTOZÁSRA”. Szerintem, a Magyarok Szövetsége egyetlen év alatt népfõiskolai kurzussá változtatta azt egész országot, kivéve a fõvárost (ahogy te fogalmazol: „Judapestet”). Amikor megalakítottuk a NESZ-.t (A MSZ elõdjét) akkor ezt azzal az önzetlen szándékkal tettük, hogy nem fogunk direktben politizálni, hanem felkeressük a lakóhelyünkön az adott településen élõk érdekeit a legjobban képviselni képes embereket és velük együttmûködve népszerûsítjük a magyar kultúrát és visszalelkesítjük az el-lelketlenedõ és kiábrándult embereket…

Úgy tudom, hogy a Magyarok Szövetsége tartja magát ehhez, még akkor is, ha az adott településen a legrátermettebbek már megmérettettek valamilyen civil- vagy politikai szervezetben. Ezért, elõfordulhat az is, hogy bizony együtt szervezkedik a Magyarok Szövetsége programjain akár emeszpés- emdéefes- eszdéseszes- akár fideszes, vagy volt miépes is…

Védelmembe venném Vukics Ferencet ünneplõket, hiszen õk a 3 ezres létszámú, ifjú „barantásokhoz” (õsi magyar küzdõsport) tartoznak, melynek vezetõje évek óta Vukics Ferenc. Ezt az ünneplést úgy kell vennünk, mint amikor pl. az olimpiai gyõztes vizipólósok feldobálták a gyõztes mérkõzést követõen vezetõ edzõjüket és úgy ünnepeltek.

Volt még egy észrevételed, amellyel részben egyetértek, hiszen sokszor a kevesebb a több, de azért volt információs sátor is, ahol mûködött egész idõ alatt a hangosbemondó, mely hangszóróit kihelyezték a tábor különbözõ pontjain.

És, még egy utolsó megjegyzést tennék a végére a MÁV-val utazók számára nem volt semmilyen kedvezmény. Én ugyanis, vonattal utaztam, méghozzá azzal, amelyik végállomása Kunszentmiklós állomáson van. Az oda-vissza retúrjegyem ára (20 %-os nyugdíjas kedvezménnyel) 1.260 forint volt.

Megjegyzés: A*csillaggal jelzett idézõjeles szövegrészeket a Kunszentmiklós a XXI. század küszöbén c. könyvbõl vettem. Írta: Balogh Mihály és megjelent CEBA KIADÓ-nál 2002-ben, Budapesten.

Bp. 2009. szeptember 5.

Bóna Mária Ilona

Utóirat:

Kedves olvasó! Aki megtisztelve figyelmével, elolvasta ezen hozzászólásomat, külön megkérem arra, hogy ebben az egész történetben ne azt nézze, ami az én személyemmel kapcsolatos! Ha csak rólam lenne szó, meg sem írtam volna!

Itt egy Ország, a közös Hazánk sorsáról van szó!

Ebben az egész történetben azt a hazug hatalmi törekvést igyekeztem leleplezni, amellyel VIRULÓ KERTGAZDASÁGOKAT TETTEK SZIKES PUSZTÁVÁ a tsz-ESÍTÉSKOR! És, földönfutóvá vétlen, tisztességes magyar embereket! „Csak” Kunszentmiklóson 3000 ember élt tanyán. Gondolja mindenki hozzá a saját szülõhelyén élõket és akkor kiderülhet, hogy a mai Magyarország területén milyen nagyon sokan élnek emiatt nehézsorsúak és az õ utódaik, akiket a mai napig negatív megkülönböztetéssel kezel a hatalmi politika…

Csak azért írtam le mindezt, hogy senki ne sírja vissza azokat az ország-romboló és népnyúzó politikai diktátumokat és diktátorokat!!!

Szükség lehet most is ÖNKÉNTES alapon történõ GAZDASZÖVETKEZETEKRE, de nem olyanra, mint amelyik elrabolja, kisajátítás címén – ellenszolgáltatás nélkül – a gazdák jogos földjét és minden ingó- és ingatlan vagyonát, ami egy tanyai gazdaságban megtalálható volt. Ráadásul, tette ezt azzal a szándékkal – és EZ VOLT A LEGNAGYOBB BÛNÜK, hogy utána PARLAGON HAGYTA EZEKET A FÖLDEKET!

Amiért még most sem lehet ezekrõl büntetlenül írni és beszélni, azért tehetik meg most ugyanezt, ugyanazok és jogutódaik az egész kis-Magyarországon élõkkel is!!!

ITT ÉS MOST MÁR ÉVTIZEDEK ÓTA ERRÕL SZÓL A POLITIKA, HOGY FÖLDÖNFUTÓ- NINCSTELENNÉ TEGYÉK A MAGYAR NÉPET!

Mikor beszélhetünk végre nyíltan ezekrõl a történetekrõl???

Mikor beszélhetünk végre nyíltan ezeket a szörnyûségeket intézményesen elkövetõ paktumozókról???

Bp. 2009.09.07.

Bóna Mária Ilona