Farsang ürügyén

A farsang vízkereszttel (jan. 6.) kezdõdik és hamvazószerdáig tart. Hamvazószerdán (húsvét elõtti 40. nap) a pap megszentelt hamuba mártott ujjával, kereszttel jelöli meg a hívek homlokát. Elõírás, hogy a hamut az elõzõ év virágvasárnapi barkáiból kell készíteni.

A farsang különösen ünnepélyes hamvazószerda elõtti vasárnaptól kedd estig, amit általában "farsangfarkának" mondanak.

Ez a telet, a sötétséget legyõzõ tavasz egyik örömünnepe, melyre már középkori források is emlékeznek. Minden bizonnyal Nyugatról került a magyarsághoz, amit egy 1757-bõl származó feljegyzés is bizonyít:

"Azt a nevezetet Fársáng a Magyarok vették a Németektõl, akik ... ez idõben vendégeskedvén, nyargalózván s magokat mulatván."

A farsang a báli szezon kezdetét is jelentette ...

A középkori regõsök énekeiben, mókáiban a mulattatás játszotta a fõszerepet, sokszor azonban olyan társadalmi visszásságokat mondtak el, melyekrõl egyébként az ország vagy egy-egy nagytáj vezetõi nem szerezhettek volna tudomást.

A regölés szokását a Dunántúl, fõleg annak nyugati felében, továbbá Székelyföld egyes részein a 19. században még csaknem kétszáz községben ismerték.

Gyerekek, fiatal legények fõleg állatbõrbe öltözve járták a falut. Még a nevük is állatokét idézte: bika, disznó, stb, félelmetesen hangzó láncos botjukat rázták, s köcsögdudájukkal, mely nem más, mint egy cserépköcsög hártyával bevonva, és sok más módon minél nagyobb zajt csaptak, és házról házra járva ilyen szöveggel köszöntöttek be: "Megjöttünk Szent István szolgái, hideg, havas országból, elfagyott kinek a füle, kinek a lába, a kendtek adományából akarjuk meggyógyítani. Mondjuk-e, vagy nyomjuk?"

Ha a mondásra engedélyt kaptak a ház gazdájától, akkor kezdenek bele az énekbe:

"Itt is keletkezik,

Egy csodató.

Aztat körülveszik

Csodatevõ szarvasok.

Ezer ága boga,

Ezer misegyertya

Gyulladva gyulladjék,

Altatva aludjék

Az uj esztendõben!

Adjon az Isten ennek a gazdának

Egy hold földön száz mérõ buzát!

Régi rejtem, régi rejtem

Sej, regü rejtem!..." (Nyögér, Vas m.)

A második részben a legények és leányok kerülnek sorra, akiket összepárosítanak: összeregölnek. Akikre így sor kerül, azokról azt tartják, hogy a következõ farsang után összeházasodnak.

Farsang a 18. - 19. századi Magyarországon

A céhbe tömörült iparosok a város, a falu életében is jelentõs szerepet játszottak. A mesterek helyet kaptak a vezetõk között, a rendkívüli adózásban, a közmunkában egységesen és együtt vettek részt. Hasonlóképpen jelentõs helyet töltöttek be az egyházi életben is.

Zászlóikat többnyire a templomban õrizték, együtt vettek részt a körmeneteken.

A belsõ céhszokások, szabályok a tagok sokirányú támogatását írták elõ. Így a beteg legény mellé nappalra és éjszakára ápolót rendeltek, az elszegényedetteket, öregeket pénzzel támogatták.

Farsang idején a legtöbb céh b á l t is tartott, mely egyben a fiatalság összeismerkedésére nyújtott lehetõséget.

Hogyan mulattak ebben az idõben? Például dalolással.

A dalolásra régebben nagyon sok lehetõség kínálkozott. A gyermekek játékában, a lányok összejövetelein, s vasárnapi sétáláskor nem maradhatott el a dalolás.

Az alkalomhoz kötött dalok a szokásokhoz kapcsolódtak, melyeknek egész rendszere alakult ki. A karácsonyi, húsvéti, pünkösdi dalok éppen úgy mások voltak, mint a farsangi dalok.

Mindez Magyarországon a 18. századtól kezdve, amikor már a falusi mesterek is csatlakoztak valamelyik szomszédos város megfelelõ céhéhez. 1872-ben ugyan egy rendelkezés megszüntette õket, és helyettük más szervezeti formát hozott létre, de a legtöbb helyen a régi megszokott formában tovább éltek a századfordulóig.

Farsangolási szokások a 20. századi Magyarországon

A 20. század elején nagy esemény volt a párizsi világkiállítás, ahol Magyarország igen szépen mutatkozott be: összesen 145 grand prix-t, 240 arany- és 360 ezüstérmet nyert. Grand prix-t kapott például egy GANZ generátorral összekapcsolt 1300 LE-s LÁNG gõzgép s a Zsolnay-gyár fémes csillogású tárgyai, vázái. Zsolnay az un. porcelánfajansszal nagy aranyérmet és francia Becsületrendet érdemelte ki. 50.860.801 látogató kereste föl a párizsi világkiállítást, csodálta meg a beköszöntõ 20. század vívmányait, mûvészi teljesítményeit. Rendkívül nagy hatást keltett annak az új stílusnak a bemutatója is, amely a következõ években indult diadalútjára: az Art nouveau (Jugendstil, szecesszió) egy egész korszak mûvészetének stílusa lett.

Egyre lendületesebben fejlõdik a magyar ipar, s vele együtt a polgárság.

A nagyvárosi polgárosodással egy-idõben kialakultak az új farsangoló szokások is.

A farsang kezdete egyben a báli szezon kezdetét is jelentette.

A bálozók elsõsorban a bécsi módit követték.

A század elsõ évtizedére a pompakedvelés és az extravagancia volt a jellemzõ.

A budapesti szórakozóhelyek a világ más városaihoz hasonlók. 1913-ban nyílt meg az új Ritz Szálloda, a Duna-parti szállodasor egyik reprezentatív épülete. 1916-tól majd Duna Palota néven szerepel tovább a Grand Hotel Hungáriával közös igazgatásban. Az utóbbi látja vendégül a nyugati vendégeket, a Ritz a keleti látogatókat.

A farsangot világszerte a jelmezes, álarcos felvonulások teszik emlékezetessé.

A magyar hagyományra - úgy tûnik - ez kevésbé jellemzõ. Túl sok okunk és lehetõségünk (talán történelmünk alakulása folytán) a vigadozásra, farsangolásra az elsõ világháború kitörése, majd a háború utáni Trianon-i „béke”diktátum után nem volt.

Hiszen, egy megcsonkított embernek (nemzetnek) kisebb gondja is nagyobb a farsangnál! Mire megtanultunk együtt élni ezzel az állapottal; mire megtanultuk hogy "külföldre" kell utazni ahhoz, hogy a történelmi helyeinket, városainkat - õsi hagyományainkat ápolandó - felkeressük, hogy aztán az adott "külföldi" állam ezt politikai provokációnak tekintve hatóságilag megtiltsa: kitört a második világháború.

Iszonyú pusztulás és pusztítás után újabb hittel látott hozzá népünk a szétbombázott ország újjáépítéséhez.

Sajnos újabb borzalmak következtek. A diktatúra keményen bánt a megmaradt, és azóta is fogyó magyarsággal!

Felépítette ugyan az új "rend" szórakozóhelyeit, ahol elõírás szerint kellett szórakozni, farsangolni. A sematikus forgatókönyvtõl nem lehetett büntetlenül eltérni!

A magyar azonban akkor még nem hagyta magát és baráti társaságokat alakítva: házi mulatságokat, "házibulit" rendezve kitalálta az új szórakozási (farsangolási) formát a 60-as évek elején.

A 70-es években szép, régi, népi hagyományai felélesztésével is egyéníti és "puhítja" a diktatúrát: táncházakban farsangol.

Miután a puha diktatúra is megbukott, és 1990-ben elindult a rendszerváltozásnak hazudott folyamat - abban bíztunk, hogy ismét mondhatjuk: "szórakozóhelyeink a világ más városaihoz hasonlók".

Azt hittük, hogy az újbóli polgáriasodással egy-idõben kialakulnak az új farsangolási szokások. Azt hittük, hogy a farsang ismét a báli szezon kezdetét jelenti majd....

Beléptünk a 21. századba és csak pusztulunk és pusztulunk. Szokásokról nem is beszélhetünk... Bálozásról még úgy sem!!!

Vagyis, a felsõ tízezer, õk igen – õk báloznak az Operában. Kérkedve hivalkodnak a gazdagságukkal, azok elõtt, kiknek még megengedett, hogy nézze a televízióján, ha még van neki egyáltalán! Pedig, az elszegényedett nép kizsákmányolásával és kifosztásával gazdagodhattak meg, miközben még mindig azt hazudják nekik: az õ érdeküket képviselik a magyar parlamentben!!!

Az újgazdag „aranyifjak”, pedig buliznak, azt sem tudva, hogy most éppen farsang ürügyén…

A tehetõsebb középosztályhoz tartozók - valószínû, hogy külföldre mennek mulatni, mert szégyellik a gazdagságukat a három millió nehézsorsú, nyomorgó elõtt.

Sokuknak nem jut más, mint fagyoskodva dideregni az aluljárókban, pályaudvarokon. Ahol meg nincs pályaudvar, mert már a vasútvonalat is megszüntették… és metró aluljáró sincs, meg egy otthon nevezetû hely sem - ott akár meg is lehet fagyni farsang ürügyén?

Bp. 2009. jan. 18.

Bóna Mária Ilona