Egyházi ünnepeink

a népi hagyományok tükrében

Az ünnepeknek roppant nagy holdudvaruk van, ha arra gondolunk, hogy évszázadok során mennyi népszokás, hiedelem és hangulat szegõdött hozzájuk.

A vallásos néprajz könyvtárra menõ irodalmából Szénási Sándor: Ünnepeink címen megjelent könyve, valamint Balassa-Ortutay: Magyar néprajz címû kötet alapján szerkesztettem ezt a vázlatos áttekintést.

Bizonyos, hogy a magyar falvak életében nagyon fontos szerepet töltöttek be a különbözõ vallások egyházai, mert az erkölcsi normákat, szokásokat, a családi élet alakulását jelentõs mértékben befolyásolták.

A X-XI. századtól, a magyarság egységesen a katolikus vallást követte, a XVI. századi protestantizmus térhódításáig. Másfél százados harc után, az 1731-ben kiadott Carolina Resolutio (Károly király döntése) megerõsíti a protestánsok korlátozott vallásgyakorlását. Kiépül mind a református, mind az evangélikus egyház területi szervezete és tovább épülnek a református iskolaközpontok. Az állam katolikus jellege azonban megmaradt.

Ennek ellenére, a XVIII. századi mûveltségben a magyar protestantizmus az elõzõ századokban kiépült iskolarendszerben és könyvnyomtatási kultúrában õrzi pozícióit.

A képzõmûvészetben, a népi motívumkincs a táblafestõ- „virágozó” asztalosmesterek jóvoltából, bekerül a református templomokba.

Az egyházi zene a középkortól kezdve hatott a népzenére.

A prédikációs irodalom példázatai jelentkeznek a paraszti mesékben és mondákban.

Az egyházak bizonyos vallásos tartalmú dramatikus játékok kezdeményezõi és elterjesztõi voltak.

A karácsonyi ünnepkör

ADVENT

Így volt ez az elsõ nagy ünneppel, a karácsonyi ünnepkörrel is, amely az adventtel kezdõdik.

Elsõ napja az András-naphoz (nov. 30.) legközelebb esõ vasárnap, ami most: 2008-ban megegyezik András nappal.

András-nap volt advent elõtt az utolsó olyan nap, amikor még mulatni lehetett. Ilyenkor kezdik meg a disznók ölését, és tartják a disznótori összejöveteleket.

Advent kezdetét néhol éjféli harangszóval jelezték, ettõl kezdve tilos volt minden hangos, zenés szórakozás. A lányok és asszonyok fekete, vagy sötét színû ruhában jártak a templomba.

A legismertebb karácsonyi játék a betlehemezés, melyet az egész magyar nyelvterületen ismertek, és a városban is játszották. A templomi misztériumjátékról már a XI. századtól szólnak feljegyzések, majd késõbb kiszorult a templomból, és a XVII-XVIII. században iskolákban, vallásos egyesületekben adták azokat elõ.

A betlehemesek felszerelésüket már advent elején kezdték készíteni, tanulták a verseket, énekeket, és karácsony elõtt sokszor tíz napig is állandóan járták a falut, sõt egy-egy csoport a szomszéd településeket is felkereste.

A betlehemet általában 16-18 éves fiúk, legények adták elõ, csupán a matyóknál jártak lányok és a templom formájú betlehemet, melyet belülrõl istállónak rendeztek be, itt egy idõsebb asszony hordozta.

A szereplõk közül elöl jár a kengyelfutó, aki az erdélyi Tordán ilyen kezdetû verssel kér bebocsátást: "Dicsértessék a Jézus Krisztus" "Ünnep van ma, fényes ünnep" "A keresztények között…"

Az ilyen beköszöntõ után általában Jézus születésének rövid leírása következik, majd József elmondja, miként próbált eredménytelenül szállást szerezni, végül a pásztorok hódolnak a kis Jézus elõtt. Ezek után következik a komikum, a pásztorok tréfás vetélkedése, kócolódása, s miután megtörtént a megvendégelés, a betlehemezõk együtt éneklik el az áldást:

"Nosza, nosza jó gazda,

Bocsáss minket utunkra,

Házadra, magadra,

Szálljon Isten áldása!"

Természetesen számos más változat, variáció is elõfordulhat. Például a bábtáncoltató betlehemek, ahol a „gyertyaszedõ” vonul be a színpadra, aki összeregöli, majd megköszöni az adományokat.

(folyt.köv.)

Bóna Mária Ilona