A mostani válság kezdetei 1968-ig nyúlnak vissza 2. rész
- Részletek
- Bóna Mária Ilona
- Találatok: 747
Miért kellett napi 16-20 órát dolgozniuk, dolgoznunk?
Azért, mert a TSZ-tagságukkal együtt járt, hogy ledolgozzák a TSZ-ben a napi kötelezõ nyolc órát és csak az azon túli munkával tudták megmûvelni (a család leszázalékolt- rokkant- idõs-nyugdíjas, valamint sokszor kiskorú gyermekei segítségével) a háztáji gazdaságot.
Az állattartásra szerzõdött háztáji tehenészetek sertés- és baromfi tenyésztésre, pedig szintén az egész hazai húsipar számíthatott.
Tudományosnak tartott munkák errõl az alábbi linkeken olvashatók:
http://209.85.135.104/search?q=cache:S59LrlYqV08J:epa.oszk.hu/00700/00775/00056/2003_07_10.html+H%C3%A1zt%C3%A1ji+f%C3%B6ldm%C5%B1vel%C3%A9s&hl=hu&ct=clnk&cd=1&gl=hu
http://209.85.135.104/search?q=cache:WWKJwbss2QsJ:www.matud.iif.hu/03jul/009.html+H%C3%A1zt%C3%A1ji+f%C3%B6ldm%C5%B1vel%C3%A9s&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu
http://209.85.135.104/search?q=cache:W4BDhW57tecJ:principalis.celodin.hu/kacorlak.htm+H%C3%A1zt%C3%A1ji+f%C3%B6ldm%C5%B1vel%C3%A9s&hl=hu&ct=clnk&cd=3&gl=hu
http://209.85.135.104/search?q=cache:pXL5Fka0U2IJ:www.internettudakozo.hu/do.php%3FSrcPAGId%3D%26PAGId%3DIT0100000000109ACA7C%26go%3Dindex.html%253Fpagid%253DIT0100000000109ACA7C+H%C3%A1zt%C3%A1ji+f%C3%B6ldm%C5%B1vel%C3%A9s&hl=hu&ct=clnk&cd=4&gl=hu
http://209.85.135.104/search?q=cache:YM_v7BWofcQJ:www.btk.elte.hu/mnyfi/p/diar/dak/dahab.html+H%C3%A1zt%C3%A1ji+f%C3%B6ldm%C5%B1vel%C3%A9s&hl=hu&ct=clnk&cd=5&gl=hu
http://209.85.135.104/search?q=cache:YbGNK2pozxMJ:www.soros.hu/+&hl=hu&ct=clnk&cd=10&gl=hu
A HÁZTÁJI TERMESZTÉS- ÉS TENYÉSZTÉS témaköreiben még számos, más tudományosnak tartott munkák találhatók az interneten.
Azonban, azért nem tartom ezek behatóbb tanulmányozását szükségesnek, mert egyik sem szól arról a nagyon fontos EMBERI TÉNYEZÕRÕL=HUMAN RELATION-ról (sem jogi értelemben, sem emberi erõforrás tekintetében, sem az EMBERI ÖN- és TÁRSADALMI KIZSÁKMÁNYOLTSÁGÁNAK módjairól és következményeirõl) amellyel egy egész nemzedék az életével, az elkótyavetyélt egészségével fizetett.
A társadalombiztosítás ezekben az évtizedekben (1970-1980-as években)
A társadalombiztosítás, vagyis: egészségügyi biztosítás, meg nyugdíjjárulék fizetése csak jogviszony után járt a munkát végzõknek.
Azért volt oly fontos, hogy legyen ÁLLAMI CÉGNÉL (termelõszövetkezetnél, illetve vállalatnál) munkaviszonya minden aktív korú munkavállalónak, mert a betegbiztosítást és a nyugdíjjárulékot az a cég fizette utánuk.
Ebbõl következik az a NAGYON FONTOS TÉNYÁLLÁS, hogy ez a korosztály, melynek tagjai az 1960-as években vált munkavállalóvá és arra kényszerült, hogy a 2. illetve a 3. gazdaságban dolgozva keresse meg a MAEGÉLHETÉSRE VALÓT, ez után a munkája után nem fizethetett sem egészségügyi biztosítást, sem nyugdíjjárulékot.
Következésképpen, ez a korosztály - 2008-tól kezdõdõen nyugdíjba vonulva – ha ilyen (ön)kizsákmányoló életvitel után még megélte ezt a kort, minimál-nyugdíjra lesz ítélve.
Vagy még arra sem, mert teljességgel kiürítette a Gyurcsány-kormány a nyugdíjalap kasszáját is. Azért is olyan sürgõs nekik az egészségügy gyors átalakítása, hátha a tömegesen ellátatlanul maradók meghalnak közben és „megoldódik” a fizetésképtelenség problémája…
Miért volt szükség a PARASZTSÁG ilyen mértékû kizsákmányolásával megtermelt terményekre???
Ugyanazért, amiért az IPARI MUNKÁSSÁGéra!
A nagy- iparvállalatoknál és egyéb intézményeknél, cégeknél megtermelt és elõállított anyagi javak bevételi forrásaiból tartották fenn a minden iparvállalat és intézmény élére telepített, FÜGGETLENÍTETT KISZ- (MSZMP)ÁRT, SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁGOK tisztségviselõinek bérét, munkahelyi infrastrukturális hátterét!!!
Minél nagyobb létszámú dolgozóval dolgoztatott egy cég, annál nagyobb létszámú FÜGGETLENÍTETT kisz- párt- és szakszervezeti apparátust tarthatott fenn.
Ezen apparátusok titkárai aztán tagjai voltak a vállalat vagy intézmény igazgatói tanácsának és mindenbe beleszólhattak, ha mégoly kontár módon is - a szavuk döntõ módon érvényesült. Pedig, sokszor, egy-egy párttitkár (a fényes szelek nemzedékére jellemzõ módon) pár hónapos tanfolyamon juthatott „diplomához”!
A valóságban ez volt a GAZDASÁGI ALAPJA az EGYPÁRTI DIKTATÚRÁNAK.
Vagyis, amikor ez a rettenetes méreteket öltõ pártapparátus felélte, amit a DOLGOZÓ MUNKÁSSÁG és PARASZTSÁG megtermelt a napi- kötelezõ nyolc órai munkájával, kénytelen volt ezen dolgozókkal másodállási szerzõdést kötni, hogy a közben – az állami vállalatoknál létrehozott GMK-kban (Gazdasági Munka Közösség), illetve VGM-ben (Vállalati Gazdasági Munkaközösség) kereshették meg a megélhetésre valót. Vagy, ami még ennél is fontosabb: az úgynevezett FUSIBAN.
A FUSI-ban végzett (fuserálással) munka lényege az volt, hogy az ipari MUNKÁS az iparvállaltnál ledolgozva a napi nyolc órás, KÖTELEZÕ MUNKAIDÕT, az úgynevezett „szabadidejében”, szóbeli megállapodás alapján végezhetett szolgáltató- szakmai tevékenységet. Ez fõleg az építõipari szakmák szakmunkásaira volt jellemzõ, de a textilipari tevékenységet folytató szabó-varró szakmunkások is tömegesen dolgoztak fusiban.
Fõleg a gyermekgondozási segélyen lévõ kismamák körében terjedt el a „bedolgozás”-nak ez az illegális formája.
Ugyanis, nagy „vívmány” volt akkoriban, hogy bevezették Magyarországon a „GYES”-t, vagyis a gyermekgondozási segélyt
Ennek a lényege az volt, hogy a húsz hét szülési segély, ami a munkabér 70-%-a volt, lejárta után, havi 800,- azaz Nyolcszáz forintot kaptak a kismamák az aktuális kisgyermekük 3 éves koráig. Közben, annál a munkahelynél voltak állományban, munkaviszonyban, ahol éppen dolgoztak már legalább egy évet- folyamatosan a szülés elõtt.
Az 1963-ban legalizált és ettõl fogva, szinte „futószalagon” végzett terhesség-megszakítások miatt olyan mértékben visszaesett az élveszületések száma, hogy félõ volt, már az 1945 után születettek nyugdíját nem lesz, aki majd megtermelje!!!
És még sok egyéb problémát kezdett okozni a szülési kedv kihalása Magyarországon.
Akkoriban parlamenti képviselõ volt: Fekete Gyula író. Aki ennek az ügynek élharcosaként elérte, hogy törvénybe iktassák és bevezessék a gyes intézményét.
Fekete Gyula, idõs kora ellenére - még ma is hazánk demográfiai mélypontja miatt, a magyarság kihalása miatt - aggódó közéleti (100-ak Tanácsa) személyiség.
Igen ám, csakhogy a gyermeknek szüksége van egy OTTHON nevezetû helyre, ahol felnevelhetõ!
Ekkorra, viszont elfogytak az 1945 elõtti polgárságtól államosítás címén, ellenszolgáltatás nélkül ELRABLOTT LAKÁSOK. Vagyis, már nem volt mit kiosztania a közben, „tanácsi bérlakás” nevezetû lakásokból, mert azok már mind-mind ki voltak osztva a pártapparátus funkcionáriusai és rokonai között.
Amiért nem épülhettek a szocializmusban bérlakások, mert nem volt az államnak rá pénze, a Szovjetúnióban már alkalmazott HÁZGYÁRI ELEMEKBÕL épített lakótelepek lakásait pénzért, állami „BANK”-tól, 30 évre fölvett KÖLCSÖNBÕL lehetett megvásárolni.
Csakhogy a „bank” (az egyetlen OTP: Országos Takarék Pénztár) nem adott kölcsönt csakis az igénylõ cégénél mûködõ pártszervezet ajánlására!!!
Vagyis, akinek nem volt elég jó a KÁDERLAPJA kommunistáék számára, az nem is reménykedhetett semmilyen otthonhoz-jutásban!!! Kivéve: ha a család nem fogott össze és kalákában nem épített kis szoba-konyhás lakást az új család számára. De ezt is meg lehetett nehezíteni a helyi tanács építési engedélyének megtagadásával (politikai negatív diszkriminációval).
Az EGYPÁRTI DIKTATÚRA lényege ugyanis, a hármas T-re (Tilt-Tûr-Támogat) épülõ KONTRASZELEKCIÓ volt.
A PÁRT(MSZMP)- a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség)- és az (iparági – vasas, textilipari- vegyipari- építõipari…) SZAKSZERVEZETEK függetlenített helyi apparátusának TITKÁRAI DÖNTHETTÉK el, hogy ki tanulhat tovább; ki vásárolhat meg egy lakást, ki kaphat hozzá és bármilyen vásárláshoz állami- banki támogatást, vagyis, kamatos kamattal kölcsönt.
Azért, mert a TSZ-tagságukkal együtt járt, hogy ledolgozzák a TSZ-ben a napi kötelezõ nyolc órát és csak az azon túli munkával tudták megmûvelni (a család leszázalékolt- rokkant- idõs-nyugdíjas, valamint sokszor kiskorú gyermekei segítségével) a háztáji gazdaságot.
Az állattartásra szerzõdött háztáji tehenészetek sertés- és baromfi tenyésztésre, pedig szintén az egész hazai húsipar számíthatott.
Tudományosnak tartott munkák errõl az alábbi linkeken olvashatók:
http://209.85.135.104/search?q=cache:S59LrlYqV08J:epa.oszk.hu/00700/00775/00056/2003_07_10.html+H%C3%A1zt%C3%A1ji+f%C3%B6ldm%C5%B1vel%C3%A9s&hl=hu&ct=clnk&cd=1&gl=hu
http://209.85.135.104/search?q=cache:WWKJwbss2QsJ:www.matud.iif.hu/03jul/009.html+H%C3%A1zt%C3%A1ji+f%C3%B6ldm%C5%B1vel%C3%A9s&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu
http://209.85.135.104/search?q=cache:W4BDhW57tecJ:principalis.celodin.hu/kacorlak.htm+H%C3%A1zt%C3%A1ji+f%C3%B6ldm%C5%B1vel%C3%A9s&hl=hu&ct=clnk&cd=3&gl=hu
http://209.85.135.104/search?q=cache:pXL5Fka0U2IJ:www.internettudakozo.hu/do.php%3FSrcPAGId%3D%26PAGId%3DIT0100000000109ACA7C%26go%3Dindex.html%253Fpagid%253DIT0100000000109ACA7C+H%C3%A1zt%C3%A1ji+f%C3%B6ldm%C5%B1vel%C3%A9s&hl=hu&ct=clnk&cd=4&gl=hu
http://209.85.135.104/search?q=cache:YM_v7BWofcQJ:www.btk.elte.hu/mnyfi/p/diar/dak/dahab.html+H%C3%A1zt%C3%A1ji+f%C3%B6ldm%C5%B1vel%C3%A9s&hl=hu&ct=clnk&cd=5&gl=hu
http://209.85.135.104/search?q=cache:YbGNK2pozxMJ:www.soros.hu/+&hl=hu&ct=clnk&cd=10&gl=hu
A HÁZTÁJI TERMESZTÉS- ÉS TENYÉSZTÉS témaköreiben még számos, más tudományosnak tartott munkák találhatók az interneten.
Azonban, azért nem tartom ezek behatóbb tanulmányozását szükségesnek, mert egyik sem szól arról a nagyon fontos EMBERI TÉNYEZÕRÕL=HUMAN RELATION-ról (sem jogi értelemben, sem emberi erõforrás tekintetében, sem az EMBERI ÖN- és TÁRSADALMI KIZSÁKMÁNYOLTSÁGÁNAK módjairól és következményeirõl) amellyel egy egész nemzedék az életével, az elkótyavetyélt egészségével fizetett.
A társadalombiztosítás ezekben az évtizedekben (1970-1980-as években)
A társadalombiztosítás, vagyis: egészségügyi biztosítás, meg nyugdíjjárulék fizetése csak jogviszony után járt a munkát végzõknek.
Azért volt oly fontos, hogy legyen ÁLLAMI CÉGNÉL (termelõszövetkezetnél, illetve vállalatnál) munkaviszonya minden aktív korú munkavállalónak, mert a betegbiztosítást és a nyugdíjjárulékot az a cég fizette utánuk.
Ebbõl következik az a NAGYON FONTOS TÉNYÁLLÁS, hogy ez a korosztály, melynek tagjai az 1960-as években vált munkavállalóvá és arra kényszerült, hogy a 2. illetve a 3. gazdaságban dolgozva keresse meg a MAEGÉLHETÉSRE VALÓT, ez után a munkája után nem fizethetett sem egészségügyi biztosítást, sem nyugdíjjárulékot.
Következésképpen, ez a korosztály - 2008-tól kezdõdõen nyugdíjba vonulva – ha ilyen (ön)kizsákmányoló életvitel után még megélte ezt a kort, minimál-nyugdíjra lesz ítélve.
Vagy még arra sem, mert teljességgel kiürítette a Gyurcsány-kormány a nyugdíjalap kasszáját is. Azért is olyan sürgõs nekik az egészségügy gyors átalakítása, hátha a tömegesen ellátatlanul maradók meghalnak közben és „megoldódik” a fizetésképtelenség problémája…
Miért volt szükség a PARASZTSÁG ilyen mértékû kizsákmányolásával megtermelt terményekre???
Ugyanazért, amiért az IPARI MUNKÁSSÁGéra!
A nagy- iparvállalatoknál és egyéb intézményeknél, cégeknél megtermelt és elõállított anyagi javak bevételi forrásaiból tartották fenn a minden iparvállalat és intézmény élére telepített, FÜGGETLENÍTETT KISZ- (MSZMP)ÁRT, SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁGOK tisztségviselõinek bérét, munkahelyi infrastrukturális hátterét!!!
Minél nagyobb létszámú dolgozóval dolgoztatott egy cég, annál nagyobb létszámú FÜGGETLENÍTETT kisz- párt- és szakszervezeti apparátust tarthatott fenn.
Ezen apparátusok titkárai aztán tagjai voltak a vállalat vagy intézmény igazgatói tanácsának és mindenbe beleszólhattak, ha mégoly kontár módon is - a szavuk döntõ módon érvényesült. Pedig, sokszor, egy-egy párttitkár (a fényes szelek nemzedékére jellemzõ módon) pár hónapos tanfolyamon juthatott „diplomához”!
A valóságban ez volt a GAZDASÁGI ALAPJA az EGYPÁRTI DIKTATÚRÁNAK.
Vagyis, amikor ez a rettenetes méreteket öltõ pártapparátus felélte, amit a DOLGOZÓ MUNKÁSSÁG és PARASZTSÁG megtermelt a napi- kötelezõ nyolc órai munkájával, kénytelen volt ezen dolgozókkal másodállási szerzõdést kötni, hogy a közben – az állami vállalatoknál létrehozott GMK-kban (Gazdasági Munka Közösség), illetve VGM-ben (Vállalati Gazdasági Munkaközösség) kereshették meg a megélhetésre valót. Vagy, ami még ennél is fontosabb: az úgynevezett FUSIBAN.
A FUSI-ban végzett (fuserálással) munka lényege az volt, hogy az ipari MUNKÁS az iparvállaltnál ledolgozva a napi nyolc órás, KÖTELEZÕ MUNKAIDÕT, az úgynevezett „szabadidejében”, szóbeli megállapodás alapján végezhetett szolgáltató- szakmai tevékenységet. Ez fõleg az építõipari szakmák szakmunkásaira volt jellemzõ, de a textilipari tevékenységet folytató szabó-varró szakmunkások is tömegesen dolgoztak fusiban.
Fõleg a gyermekgondozási segélyen lévõ kismamák körében terjedt el a „bedolgozás”-nak ez az illegális formája.
Ugyanis, nagy „vívmány” volt akkoriban, hogy bevezették Magyarországon a „GYES”-t, vagyis a gyermekgondozási segélyt
Ennek a lényege az volt, hogy a húsz hét szülési segély, ami a munkabér 70-%-a volt, lejárta után, havi 800,- azaz Nyolcszáz forintot kaptak a kismamák az aktuális kisgyermekük 3 éves koráig. Közben, annál a munkahelynél voltak állományban, munkaviszonyban, ahol éppen dolgoztak már legalább egy évet- folyamatosan a szülés elõtt.
Az 1963-ban legalizált és ettõl fogva, szinte „futószalagon” végzett terhesség-megszakítások miatt olyan mértékben visszaesett az élveszületések száma, hogy félõ volt, már az 1945 után születettek nyugdíját nem lesz, aki majd megtermelje!!!
És még sok egyéb problémát kezdett okozni a szülési kedv kihalása Magyarországon.
Akkoriban parlamenti képviselõ volt: Fekete Gyula író. Aki ennek az ügynek élharcosaként elérte, hogy törvénybe iktassák és bevezessék a gyes intézményét.
Fekete Gyula, idõs kora ellenére - még ma is hazánk demográfiai mélypontja miatt, a magyarság kihalása miatt - aggódó közéleti (100-ak Tanácsa) személyiség.
Igen ám, csakhogy a gyermeknek szüksége van egy OTTHON nevezetû helyre, ahol felnevelhetõ!
Ekkorra, viszont elfogytak az 1945 elõtti polgárságtól államosítás címén, ellenszolgáltatás nélkül ELRABLOTT LAKÁSOK. Vagyis, már nem volt mit kiosztania a közben, „tanácsi bérlakás” nevezetû lakásokból, mert azok már mind-mind ki voltak osztva a pártapparátus funkcionáriusai és rokonai között.
Amiért nem épülhettek a szocializmusban bérlakások, mert nem volt az államnak rá pénze, a Szovjetúnióban már alkalmazott HÁZGYÁRI ELEMEKBÕL épített lakótelepek lakásait pénzért, állami „BANK”-tól, 30 évre fölvett KÖLCSÖNBÕL lehetett megvásárolni.
Csakhogy a „bank” (az egyetlen OTP: Országos Takarék Pénztár) nem adott kölcsönt csakis az igénylõ cégénél mûködõ pártszervezet ajánlására!!!
Vagyis, akinek nem volt elég jó a KÁDERLAPJA kommunistáék számára, az nem is reménykedhetett semmilyen otthonhoz-jutásban!!! Kivéve: ha a család nem fogott össze és kalákában nem épített kis szoba-konyhás lakást az új család számára. De ezt is meg lehetett nehezíteni a helyi tanács építési engedélyének megtagadásával (politikai negatív diszkriminációval).
Az EGYPÁRTI DIKTATÚRA lényege ugyanis, a hármas T-re (Tilt-Tûr-Támogat) épülõ KONTRASZELEKCIÓ volt.
A PÁRT(MSZMP)- a KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség)- és az (iparági – vasas, textilipari- vegyipari- építõipari…) SZAKSZERVEZETEK függetlenített helyi apparátusának TITKÁRAI DÖNTHETTÉK el, hogy ki tanulhat tovább; ki vásárolhat meg egy lakást, ki kaphat hozzá és bármilyen vásárláshoz állami- banki támogatást, vagyis, kamatos kamattal kölcsönt.
