TÉLI TÁJ

(Gyermekeimnek: Balázsnak és Tamásnak)

1.

Láttál rigót, bús cinkét,

mily árván, esetlenül,

tipegnek a jég páncélján

helyettük a szél fütyül,

szellõhárfán hegedül.

De a kedves madarak,

éhen azért nem halnak,

tél havába nem fagynak,

mert a madáretetõk

mindig eledellel telve,

s a kedves kis éhezõk

így ússzák meg kitelelve,

biztos pusztulástól mentve.

2.

Szikrázó hócsillagok

felhõégbõl kiszakadtak,

didergõ ház ablakán

jégtündérek kopogtattak.

Fehér bársonytakaró

hószemfedõ néma tájon,

Dunába zuhant a Nap,

estbe roskadó délutánon.

Budapest, 1980