TÉLI TÁJ



(Gyermekeimnek: Balázsnak és Tamásnak)



1.



Láttál rigót, bús cinkét,


mily árván, esetlenül,


tipegnek a jég páncélján


helyettük a szél fütyül,


szellõhárfán hegedül.


De a kedves madarak,


éhen azért nem halnak,


tél havába nem fagynak,


mert a madáretetõk


mindig eledellel telve,


s a kedves kis éhezõk


így ússzák meg kitelelve,


biztos pusztulástól mentve.



2.



Szikrázó hócsillagok


felhõégbõl kiszakadtak,


didergõ ház ablakán


jégtündérek kopogtattak.



Fehér bársonytakaró


hószemfedõ néma tájon,


Dunába zuhant a Nap,


estbe roskadó délutánon.


Budapest, 1980