Fény és árnyék

Bárányfelhõk úsztak hegyek ormán,

Elnéztem a szeplõt a Nap pisze orrán.

Délre felhõ-foszlány párái lebegtek,

Elárvult virágok kókadtan hevertek.

Ciklámen tûrte, a rózsa fejét szegte,

S a tépett virágot, hûs zápor öntözte.

Ím az árnyék és fény így vetült egymásra,

Lágy szellõ kelt, s fülelt ibolya szavára.

Olybá tûnt az egész, mint egy szép igézet,

Najád tündér-tavon bús legényt igézett,

Addig sugarazta, míg a bú enyészett.

Bogád Antal