NYÁRI VIHAR


Komor, ólmos fellegek,


becsukták a kék eget.


Ruhája gyász, könnylázban ég,


siratja Rét, tûnt kedvesét.



Villám cikáz sápadtan hörögve,


zúdul az ár, tajtékot köhögve.


Karjuk kinyújtják, hajat mosnak a fák,


szivárvány gyúl, fénykaput vág.



Bogád Antal