MÁRTÍROK

Ki látta arcuk, nevüket

ki meri idézni?

Kereszt – kínhalál csillagtüzét

ki lobbantja vádlón babiloni égre?

Süket döbbenet, törpe csend lapul,

remény szikrája tudat hamvába fúl.

A fény kristálytükre

közöny jéghegyébe,

szilánkokra törve.

Trónján pöffedez, tort ül a silány,

pompa, szolgahad, sürög valahány.

Temetetlen „bûnös” holtak,

õrizõk közt bujdokolnak.

Tejútra hág lábuk,

szitok fröccsen rájuk,

se múltjuk, se má – juk.

Nincs arcuk, jelük, sírkövük,

ûzött fénysugár mindegyik.

Csillagfényes ezüst éjjelen

ha szél borzolja a fákat,

s hajlongni látsz szolgalelkû nádat,

temetõ felõl lágy fuvallat lep meg,

emlékük lángjánál vándor melegedj meg.

Bogád Antal