MEDDIG VÁRSZ MÉG...

Meddig vársz még, néppé züllesztett nemzetem,

Bámulatos türelmed, Tenger-végtelen.

Globális sáskahad mindenbõl kiforgat,

Ellopják fölüled, lassan már a Holdat.

Helytartó tanácsa szép álmot szõ neked,

Jogról, szabadságról, Unióról fecseg,

S koldusbotra juttat naponta ezreket.

Lassan bele törõdsz, magad tekersz hurkot,

Nyakad köré, s vállalsz örök szolgasorsot.

Nyomor és pusztulás lásd, immár a béred,

Ne tûrj tovább végképp, mert hiába kéred

Jussod, gúny, s megvetés- üzen a sáskahad,

Vedd kezedbe rögvest népem a sorsodat.

Állj emberként síkra, s meghátrál az ellen,

Hol a hõsök vínak, ott Új- világ, terem.

Budapest, 2009. augusztus 12.

Bogád Antal