KATI LÁNYOMNAK

Ébredj Bájos Virág, nyisd ki égszín szemed,

Kelõ Nap ragyogja, be a türkiz eget.

Ezerszín a világ, madárdal a réten,

Mosolyogj, hát kérlek, én Tündérem, Szépem.

Hajlékodban oly rég, bánat vert fel tanyát,

Rád terítve a Gond sûrûn szõtt fátyolát.

Szép szemeddel kérded, hogyan, merre tovább,

Ki építed régen, Szeretet- templomát.

Ki szeretett nemrég- ügyet sem vess rája,

Ne zárd magad önként Lélek-kalodába.

Hol a szívvel látnak, ott szabadság terem,

Irigy ember fészke: a Gyûlölet-verem.

Meglásd jóra fordul, hígyj, remélj, és szeress,

A rosszakarókon ne bánkódj, csak nevess.

Zárom most levelem, Kegyednek átadom,

Csilingelj, és kacagj, drága Kati-Napom.

Bogád Antal