Tizenhárom éve

A-nak

Tizenhárom éve annak…

az Idõ szárnya megremeg.

Az órám lassan „lépeget,

lép.” Kiméri az életet.

Azt írtad egy könyvbe oly rég

„barátságunk emlékére”…

jaj, de kicsordult azóta

a felsebzett Földnek vére.

Az égen lyuk, átereszt,

minden jött-ment felleget.

A szél lova kergeti,

magját tájra pergeti.

Émelyítõ sötét kor,

hol a szó is hiába.

Becsukom magam. Megint?!

Percemberek világa.

Budapest, 2002. március 04.

Bogád Antal