Kövesi Ágnes interjúja Bogád Antal költõ, publicistával

„Önként terjesztettem a szamizdatokat”

Kövesi Ágnes

Az illegális kiadványok és könyvek terjesztésérõl, a demokratikus ellenzéki csoportokról, valamint a Magyar Október Pártról beszélgettem Bogád Antal költõvel, publicistával.

Mikor hallott elõször a Demokratikus Ellenzékrõl?

1982 decemberében a Szabad Európa Rádión keresztül Kasza László mûsorában, ahol az erõsödõ Demokratikus Ellenzékrõl, illetve több házkutatásról beszélgettek. Szó volt Rajk László építész Galamb utcai, Solt Ottilia szociológus Komjádi Béla utcai, valamint a szintén szociológus Lengyel Gabriella Déri Miksa utcai lakásának átkutatásáról. A két hölgy elsõsorban cigánykutatásokkal foglalkozott. Felhívták a figyelmet a Szegényeket Támogató Alapon (SZETA) keresztül a Kádár-rendszerben meglévõ mélyszegénységre.

A SZETA által ismerkedett meg az ellenzéki körökkel?

Eljártam a támogató gyûlésekre. Itt olyan embereket kerestek, akik mind anyagiakban, mind a csomagok feladásában, illetve a ruhák gyûjtésében segíteni tudtak. A tervük az volt, hogy a mélyszegénységben élõ – elsõsorban vidéken élõ – cigányságot segítsék, és a problémáikra felhívják a figyelmet.

Hogyan kezdte terjeszteni a szamizdatokat?

A terjesztés bekapcsolódásába 1983 tavaszán került sor, amikor Krassó Györggyel megismerkedtem egy SZETA gyûlésen. Említette, hogy szamizdatbutikot tart fenn II. kerületi Fõ utcai lakásában, s megkért, hogy segítsek. Mivel a postán dolgoztam kézbesítõként, a munkám során rengeteg emberrel találkoztam, így ennek semmi akadályát nem láttam.

Milyen jellegû kiadványokról volt szó?

Eleinte a Hírmondót terjesztettem, amelyet Demszky Gábor AB Független Kiadója jelentetett meg, illetve a Beszélõt. Ezt akkoriban Kõszeg Ferenc, Kis János, Haraszti Miklós és Nagy Bálint szerkesztette. Krassó a késõbbiek folyamán megbízott további szamizdatok terjesztésével is: például az AB Független Kiadó Elméleti vállalat-gazdaságtan, illetve Bibó István 1956-os visszaemlékezései köteteivel. Majd 1984-ben sor került a Bibó Emlékkönyv, illetve radikálisabb, Ami kimaradt a Bibó Emlékkönyvbõl dolgozatok kiadványára is. Késõbb Nagy Jenõ Demokratáját is terjesztettem.

Hogyan raktároztak és szállítottak?

A kötetek Krassó lakásán voltak elérhetõk, a raktározás itt volt, illetve a nagyobb elosztóhelyeken. Innen hazavittem, mert nem tudtam egyszerre ilyen mennyiséget eladni. Egyszer volt 1984 táján egy táskaátkutatásom, azonban a rendõrök egy könyvet sem vettek el, csak felírták az adataimat.

Mennyiért árulta az illegális folyóiratokat?

Teljesen változó volt. A Hírmondót és a Beszélõt 50-60 forint körüli áron, majd késõbb 70 forintért. Ez nem számított drágának az akkori viszonyok között. A könyvkiadványok pedig 200-300 forint körül mozogtak a magasabb raktározási kockázatok miatt.

Mennyi példányszámban terjesztett?

A Hírmondóból és a Beszélõbõl havonta 50-50 darabnyit. Az értelmiség ki volt éhezve a második nyilvánosságra, így megvolt a kereslete.

Milyen hierarchia jellemezte az elosztást?

Hierarchiáról nem tudok. Mindenki önként terjesztett a baráti körében, és számos név nélküli, külsõ segítõ is dolgozott ebben.

Úgy hallottam, Miklóssy Endre volt a Beszélõ elosztói apparátusának vezetõje.

Errõl most hallok elõször. Nekem errõl Krassó nem beszélt. Igyekezett minél kevesebb konkrétumot említeni, s úgy konspirálni, hogy a lehetõ legkisebb legyen a hálózatok lebukásának veszélye. A szamizdatok elõállítása konspiráció nélkül eleve hamvába hullt kísérletnek bizonyult volna. A terjesztõknek például nem kötötték az orrára, hogy hol készülnek és mekkora példányszámban a kiadványok.

Hatóságilag mivel járt mindez?

Figyeltek, ezáltal az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltárában elég vastag dossziét kaptam. A III/III-as ügyosztály célszemélye voltam. A titkosszolgálati tartótisztek neve megtalálható az anyagomban, azonban az ügynökök listáját a mai napig nem kaptam meg. Krassót rendõri felügyelet alá helyezték a kiadványok miatt, s többször bevitték a rendõrkapitányságra, majd sajtóvétség címén 10 ezer forintos büntetéseket szabtak ki rá.

Krassó közben elhagyta Magyarországot. Tartották a kapcsolatot?

1985-ben ment ki Londonba Miklós bátyjához, aki egy házi balesetben égési sérüléseket szenvedett, s csak 1989-ben tért vissza. Kint megalakította a Magyar Október Sajtószolgálatot. Az egyik tudósítója voltam, az itteni házkutatásokról és zaklatásokról telefonon tájékoztattam. A beszélgetéseinket a Szabad Európa Rádió és a BBC is átvette, így tudósítani tudott az egységes Demokratikus Ellenzéket érintõ zaklatásokról.

Miért kezdte el a terjesztést? Milyen érzések foglalkoztatták akkoriban?

Mivel jómagam is tollforgató ember vagyok, fontosnak tartottam, hogy a másként gondolkodók véleménye eljusson az emberekhez, mert a békés változást szellemi elõkészítés nélkül elképzelhetetlennek tartottam. A Hírmondó és a Beszélõ cikkeibõl minden héten ismertetett szemelvényeket a Szabad Európa Rádió Kasza László (Levente) Kommentár Nélkül mûsorában, szerdánként 19 óra 10 perckor. Sajnos azonban az Égtájak Között és a Demokrata folyóiratok nem kerültek sem ebben, sem más mûsorban ismertetésre. Bennünket itt is diszkrimináltak.

Milyen irányok jellemezték a Demokratikus Ellenzéket?

Volt egy plebejus-radikálisabb, illetve egy mérsékeltebb szárnya. Demszky Gábor, Solt Ottilia, Nagy András, Kõszeg Ferenc és Kis János képviselték az utóbbit. Míg Krassó György, Nagy Jenõ és jómagam az elõbbit, de ide tartozott Bokros Péter, Molnár Tamás, Pálinkás Róbert és Philip Tibor is. 1986-ban csatlakoztam a Vox Humana körhöz, akik az Égtájak Között szamizdatkiadványt adták ki havi rendszerességgel. A terjesztése mellett publikáltam is a földalatti folyóiratban. Két írásomat a Nagy Jenõ nevével fémjelzett illegális folyóirat, a Demokrata közölte. Míg a Demokratikus Ellenzék mérsékeltebb szárnyánál egy év leforgása alatt öt házkutatást tartott a rendõrség, addig a radikálisabb szárnyára nem egy esetben háromszor ennyi jutott. Természetesen a házkutatásokat követõen, sajtórendészeti vétség címén pénzbírságot szabtak ki rájuk.

Miben különbözött a mérsékeltebb, illetve a radikális szárny álláspontja és gondolkodásmódja? Miben értettek egyet?

Míg a mérsékeltebb szárny eleinte hallani sem akart az 1956-os forradalomról, addig a radikálisabb szárny a szabadságharc örökösének tartotta magát. Az önálló és független Magyarország megteremtését tûzte ki céljául, békés eszközök segítségével. A mérsékeltebb szárnyat hasonló célok vezérelték, de jobban ismerték a diktatúra természetét, ezért árnyaltabban fogalmazták meg kiadványaikban a mondandójukat a pártállam lebontásáról. Közös elképzelésünk volt a kommunista diktatúra lebontása, azonban a különbségek ellenére is tiszteltük és becsültük egymást, s nem hagytuk, hogy a diktatúra csahosai éket verjenek közénk.

Ön miért a radikális szárnyat választotta?

Mert túlságosan is arisztokratikusnak tartottam a mérsékeltebbet. Az is zavart, hogy közülük többek szülei kommunisták voltak, így bizonyos szempontból Õfelsége ellenzékének tekintettem õket, akiket a hatalom zsörtölõdve ugyan, de mégis csak eltûrt. Kádár János külföldi útjain nem egyszer büszkélkedett azzal, hogy nálunk megtûrik az ellenzéket. Míg a radikálisabb szárny nem az õ kutyáik kölyke volt, ezért igyekeztek leválasztani, és a gyakori házkutatásokkal ellehetetleníteni a mûködésünket.

Mivel jellemezné a szamizdatosok szubkultúráját?

A különbözõ összejövetelek többnyire magánlakásokon, baráti légkörben zajlottak. Itt általában a szerzõk felolvastak a gondolataikból, és itt szervezték meg az önkéntesekbõl a terjesztõ hálózatot. A légkör kellemes és meghitt volt. A rendezvényeknek többnyire Solt Ottilia adott otthont, a Komjádi Béla utcai lakásában.

Ön a Magyar Október Párt egyik alapítója volt. Mirõl szólt a párt programja?

A párt 1989 nyarán alakult, miután Krassó hazatért. Ekkora már megalakult több szervezet, illetve pártcsíra is. Demonstrációkat szerveztünk, ahol valódi demokráciát követeltünk. Ledöntöttük Münnich Ferenc szobrát, s harcoltunk a Münnich utca Nádorrá kereszteléséért. Zsíros kenyeret osztottunk a Csepel Mûvek elõtt, ezáltal felhívtuk a figyelmet a kommunista rendszer és a demokratikus ellenzék összeborulására, s a választójogi törvény visszáságaira. Krassó megjósolta egy Magyar Narancsos cikkében, hogy ez az emberek pártoktól való elfordulását fogja eredményezni, elõre látva a mai fejleményeket. Emellett tiltakozásul az összegyûjtött kopogtatócédulákat elégettük. Úgy gondoltuk, nagyon sok pártot kizártak a választásokból, nem voltak egyenlõ esélyek, amely elsõsorban a média felelõssége volt. Akkoriban 150-200 párt alakult, azonban hat jutott be – a négyszázalékos bejutási küszöb által – az 1990-es választásokon az Országgyûlésbe.

Mit adott Önnek és mit köszönhet a szamizdatos idõszaknak?

Hitet és reményt adott, hogy a túlerõ ellenére, a szellem fegyverével térdre lehet kényszeríteni az Orosz Birodalom magyar helytartóit.

Életrajz:

Bogád Antal István nyugdíjas 1944. március 28-án született Budapesten. A közéletben 1983-tól vesz részt, amikor a demokratikus ellenzék munkájába bekapcsolódott. 1986-ban aláírója volt a kelet-európai ellenzékiek által készített Memorandumnak. A rendszerváltás után is aktívan tevékenykedik azért, hogy állítása szerint valódi rendszerváltás történjék, mert szerinte az addigi elit átmentette hatalmát a gazdaságba, ennek következtében erõfölényét négy esztendõ múltán politikaira sikerült átkonvertálnia.