H ZS-NEK

Hét hónapja lesz már talán annak

Elkezdtem hinni - szép csengõ hangnak.

Gitáron szólt dal egy más világról;

Egy és oszthatatlan szabadságról.

Dalolt és lepergett ifjúságom,

Ûzött vadként éltem e világon,

Sajgó szívben dúlt, rombolt magányom.

Zarándokként - képmutatók között,

Szürke homályomba - Fény költözött.

Untam már a közönyt, s lelki-vakot,

Záptojásként bûzlõ békepapot.

Segítségét köszönöm – már elvész,

A kétségem, mert elvitte Hádész.

Bogád Antal