B I– nek

Budapesten ritkán látlak

Eljöttél, de én most fáradt,

Didergõ, borús lelkekkel,

Elnyûtt, próbált emberekkel,

Cicomás úri dámákkal,

S õket szolgáló lakájjal

Itt találkoztam mind velük.

Létük már sors. Más mindegyik.

Ott tolongtak. Miért vajon?

Néztelek, s fényedtõl vakon,

Azt hiszem, szédültem nagyon.

Bogád Antal

Budapest, 1992