A réten nyílt egy ibolya

várt szerényen, s megbújva,

sok virág dísze volt õ.

A hímes, bársony pázsiton

szél kel, mert jön szép hajadon,

de víg, de víg, és mint trilláz e napon

Ó, ámult el a kis virág

ha nekem zengné el dalát,

csak egy-két röpke percre.

Így rám találva tépne le,

és sorsom tõle telne be.

De más, de szép, lesz majd az égi rét.

Jaj, ó a lány! –a veszte lett,

rálépett, mit észre sem vett,

mint ág, tört szét a virág.

De halld hát, mit üzen szavát;

szép elmúlás, szép elmúlás,

hisz általa jõ, ki legszebb virág.

Haldokló virág,

a lét árja zúg tovább.

Bogád Antal fordítása