1956. október 23. örök

lángbetûkkel jelzi e napot

az idõ és a Kegyelet.

Nem hullócsillag, mely

tündöklõn felragyog,

egy nép élt újra, egy nép,

ki ezer évig álmodott.

Álmodott a szabadságról

egy új korszak hajnaláról,

szunnyadott a régi láng

Október hívó szava kelté

felriadt az Óriás

széttört a bilincs, lehullt a lánc,

kezdõdött az igazi tánc.

Mi maradt még hátra más,

futott Rákfenemátyás.

S e gyilkos, bitor nyomdokába,

Görbeernõ lóhalálba.

Mily magasra szökött napunk,

s éj-sötét virradatunk.

A zsarnokság falánk, ezerarcú réme,

vérgõzös árnnyal tornyosult föléje.

Bár igaz ügyünk elbukott,

s a hõsök sírja jeltelen,

jelenünk reménytelen.

harcuk is hiába volt,

2006. október 23.

Lemoshatatlan szégyenfolt.

Rendõrattak, kilõtt szemek

csupa múlt a jelen,

1956.- 20006. október 23.!

Soha nem felejtünk!

Bogád Antal