A –nak

Búskomoran ballagtam nemrég

csüggedve, hány élet lobbant

el hiába, mert e Balkán

Balkán lesz, míg áll a talpán.

Kedvem egészen elsötétült

már nem láttam se fényt, se árnyat

a jövõ tükre elém vetült,

s megmutatta felperzselt hazámat.

Elborzasztott e látomás,

s míg értelmén tûnõdtem,

ismerõs hang csengett felém

jöttél, s álltam dermedten.

Bogád Antal