Amikor Mózes felment a Hóreb hegyének azon magaslatára amelyet Dzsebél Muszának, vagyis Mózes hegyének hívnak, hogy átvegye az Örökkévaló parancsolatait (2 Móz. 19–20), akkor lent, a hegy lábánál várták Izrael törzsei és egyéb sémi-héber, habiru nemzetségek. Voltak olyanok szép számmal, akik aranyborjút csináltak és a bálvány elõtt áldoztak, ledérül éltek és szidalmazták Mózest, hogy mi a fenének hozta ki õket Egyiptomból, hiszen milyen jó volt nekik ott. Lázítottak, keseregtek, uszítottak, intrikáltak, hangulatot keltettek, viszályt támasztottak. Ugyanúgy, mint napjaink magyarországi bolsevik gyökerû urbanoliberális zsidajai!

Semmivel sem másképpen!.

De voltak olyanok, akik várták Mózest, várták a parancsolatot, várták azt az erõt, amely a hit által Izrael gyermekeibõl nemzetet teremt.

Bizony voltak nekünk is egykoron ilyen zsidóink!

Bizony voltak!

Az Auschwitzot megjárt, édesanyja halálát és saját sorsát a koncentrációs táborban végigszenvedõ zsidó fiatalember, aki szívében, halála órájáig magyar tudott maradni.

Angyal Istvánról írok!

Aki az 1956-os forradalom és szabadságharc mártír parancsnokaként ott harcolt a barikádokon a nemzet közös ellensége, a bolsevik elnyomás és annak hitetlen vezetõi, a Hóreb hegy tövében megmaradt bálványimádó zsidók szellemi örökösei ellen. Õ mondta, Õ üzente a pénzváltó kufároknak, Magyarország finánc zsidajainak és békebontóinak, megalkuvóinak, de egyben elárulóinak: „ LEHET A NEMZETI BANK NÉLKÜL IS FORRADALMAT CSINÁLNI ÉS A NÉP EREJE NAGYOBB TÕKE, MINT A NEMZETI BANK PÉNZE" (Angyal István saját kezû vallomása. Pesti Szalon Könyvkiadó ISBN 963 7994 009, 86-87 oldal).

Mózes, miután õt az Úr elbocsátotta, lehozta a kötáblába vésett parancsolatokat. Utána, ott és akkor Áronnal az oldalán és a hozzá hû törzsek fiaival elpusztította a bálványimádókat, a kételkedõket, a zavarkeltõket és a lázítókat. De voltak bizony túlélõk, mert túlélõk mindig vannak. Ezen túlélõk lelki örökösei szállták meg Magyarországot 1919-ben, ezek szaporodtak el 1948-ban, ezek töltötték be az Államvédelmi Hatóság vezetõ beosztásait, ezek lopták el a rendszerváltásunkat, ezek pofáznak, uszítanak és fészkelik be magukat a NÉPSZAVÁHOZ, a NÉPSZABADSÁGHOZ, a médiába, a hétköznapjainkba, a jelenünkbe és mételyezik meg a jövõnket. Ezek azok, akik a Sínai hegység lábánál történtek után most itt nálunk, Magyarországon építik az aranyborjút, és arra akarnak kötelezni bennünket, hogy mi is azt imádjuk.

Nos, ezeknek üzenem: Olvassanak az 56-os zsidó forradalmárokról, olvassanak az elsõ világháborúban magyarként elesett zsidó tisztekrõl, olvassanak arról a zsidó lojalitásról, amely egykoron a magyarországi zsidóság nemzethû részét jellemezte.

Olvassanak: Blanc Vilmosról, Blayer Ignacról, Veisel Vilmosról, Weiszenberg Mórról, Mentzel Bertalanról, Kornfeld Adolfról, Bõhm Bernátról, Kaiser Adolfról, nemes göllei Inselt Immanuel vezérõrnagyról, Zöld Márton honvédtábornokról (dédapám Ludovikás társáról), nemes krupieci Bauer Gyula tábornokról, aki egy kis falusi, igen vallásos zsidó fiúcskából lett az egyik legvitézebb elsõ világháborúbeli magyar honvéd gyalogezred parancsnoka, majd tábornoka, és még tanulmányozzák a sok ezer hasonló lelkületû magyar zsidó hazafi magyarsághoz való viszonyulását.

Nos, ezekrõl vegyenek példát és ne a Hóreb hegy tövében aranyborjút építõkrõl, azokról, akiket Mózes is egykoron agyonveretett, de nem eléggé!

Bodó Kirchsteuer Attila