"Az én magyarságom

mindennél keserûbb, mindennél igazabb"

Nagyon sok félreértés és félremagyarázás van a magyarság dolgában.

Jól körülhatárolható magyarellenes körök igen veszélyes vizekre tévedtek, már odáig is eljutottak, hogy a magyarságot, a magyarság létét, mint "etnoszt" megkérdõjelezzék.

Azt mondják és ezzel kapcsolatosan, különösen a liberális sajtóorgánumokban, egyre több publikáció jelenik meg, hogy "magyar az, aki magyar állampolgár. Magyar az, aki - a liberális identitás választás szabadságával élve - egyszerûen elhatározza, hogy etnikailag magyar."
Vagy azt mondják, hogy azok a "magyarok" akik a (a történelem igazságtalansága folytán a Kárpát-medence gúnyhatárai közé préselt) jelenlegi Magyar Köztársaság területén élnek. De vannak olyanok is, akik a magyarságot, marxista társadalom és történelemszemlélet alapján, társadalmi kategóriaként a Magyar Köztársaság területén elõ "dolgozó néptömegnek", illetve az itt élõ népek összességeként határozzák meg!
Léteznek a liberális körökön belüli, árnyaltabb meghatározások is, amelyek nyelvi-nemzeti hovatartozásként határozzák meg a magyarság fogalmát.

Mi ez az egész?

Kedves Olvasó!

Okuljunk egy bölcs megközelítésbõl!

Csak azoknak lesz sikeres jövõjük, akiknek múltjuk is volt, viszont azoknak marad meg a múltja, akik képesek jelenüket kézben tartani! Mert ha a magyarság jelenét mások elragadhatják, akkor ennek a népnek a múltját, történelmét is már mások fogják írni, méghozzá a saját szájukíze szerint.
Tehát, azokat, akiket a magyarság fogalma megillet, szorítsák erõs kézzel magyarságukat és magyarságuk jelenét és nagyon vigyázzanak rá.

Magyar nép, magyar nemzet ?

A "nemzet" szó általában csak modern államisággal rendelkezõ népek fogalmát fedi. A magyarság viszont nem a modern korok "nemzeti szüleménye", hiszen államisága, jogtörténelme ezer éves.

A középkorban vagy ennél régebbi korokban a nép fogalmát igen, de a nemzet fogalmát, értelemszerûen a magyarságra nem lehet vonatkoztatni.
A magyarság, mint nép, de egyben meghatározás és népi megjelölés, népként történõ elnevezés nem a modern államiság korának terméke, hanem történetét i.e. 1000 és 500 körüli évektõl írják. A magyarságnak, mint népnek, etnikumnak az anyagi és szellemi kultúrája ezekbe a régi korokba nyúlik vissza!
A néptörténet kutatói a félreértések elkerülése végett a népi hovatartozás jelölésére a görög "etnosz" vagy etnikum szót használják.
Hogy mit kell ezalatt érteni, tehát mit kell etnikum alatt érteni, így a magyarság alatt, mint etnikum fogalma alatt értelmezni, azt a néptörténet elméletének kiváló szakértõje, Ju. V. Bromlej a következõképpen határozza meg.

http://books.google.com/books?id=Od8XG6baVeUC&pg=PA8&lpg=PA8&dq=Ju.+V.+Bromlej&source=bl&ots=-jbO7aPZuW&sig=TrVAx0dVt9cHfRe0ZXWW_K8ffWk&hl=de&ei=nYklTPGMHIKjOLfnzPMH&sa=X&oi=book_result&ct=result&resnum=9&ved=0CDYQ6AEwCA#v=onepage&q=Ju.%20V.%20Bromlej&f=false

"A szó szûkebb értelmében használt etnosz, a legáltalánosabb formában úgy határozható meg, mint olyan történelmileg kialakult emberi közösség, amely viszonylag állandó közös kulturális (a nyelvet is ideértve) és pszichikai jegyekkel rendelkezik, ezenkívül tudatában van más, hasonló közösségektõl való különbözõségének"

Minden népközösség (etnosz, etnikum) kialakulásának igen fontos feltétele az, hogy egyes csoportjai (nemzetségei, törzsei) ne éljenek olyan nagy távolságban egymástól, amely a közöttük levõ kapcsolat megszakadásához vezethet.
Nagy távolság esetén ugyanis nem alakulhatnak ki az egységbe kovácsoló közös kulturális jegyek.

Ezeket a kulturális jegyeket, amelyek egy-egy közösség népi jellemvonásához tartoznak, aligha lehet pontokba szedve felsorolni.

Ezek közül azok a legfontosabbak, amelyekre leginkább hat a hagyomány megõrzõ ereje, amely nemzedékrõl, nemzedékre, szinte a legkisebb változtatás nélkül öröklõdnek át.
Különösen fontos helyet foglalnak el a különféle szertartások, az archaikus hit világ, a mondák, legendák, mesék és a közösségek viselkedési formái. Addig egyetlen közösség nem tekinthetõ népi egységnek, ameddig tagjaiban nem tudatosul együvé tartozásuk és a többi közösségtõl való különbözõségük. Ezért az õsi "MI" és az "ÕK" szembeállítást mai kifejezéssel népi vagy nemzeti öntudatnak nevezzük. Ez a nemzeti öntudat pedig minden egészséges lelkületû nép önbecsülésének tartozéka. Ennek az összetartozási öntudatnak a kialakulásában és fenntartásában lényeges szerepe van a közös nyelvnek és annak a népnévnek, népi megjelölésnek, ahogy a nép saját magát megnevezi, - magyar -. A népnév létrejötte arról árulkodik, hogy az adott népnek igénye van arra, hogy magát más csoportoktól megkülönböztesse. A népi együvé tartozás tudati tényezõi közül kétség kívül a közös származás tudatának van legnagyobb jelentõsége! A vérségi kapcsolatokon alapuló társadalmakban ennek óriási összetartó ereje van. Az egyes nemzetségek egyik legfontosabb jellemzõje a közös õsöktõl való származás tudat. Ugyanilyen származástudat fûzte és fûzi mind a mai napig össze az egy néphez tartozó nemzetségeket is. "Ural-altaj népe, Turán népe, Szkíták, Hunok népe, Attila gyermekei" stb.
Ennek a geneologiai levezetéseken túlmenõen populációgenetikai háttere van, hiszen egy adott népességen belül minél nagyobb arányú a származástanilag, geneológiailag megjelölhetõ közös õsök aránya, annál nagyobb a csoporton belüli összetartozási érzés, kohézió, és a csoportért vállalt önfeláldozó készség, altruizmus és az egymással kapcsolatos úgynevezett bizalmi index!

Joggal merül fel a kérdés, hogy mi okozta azt, hogy egyes népközösségek hosszú évszázadokon, sõt évezredeken keresztül megõrizték a környezõ népektõl eltérõ sajátos népi jellemvonásaikat.

A válasz egyre határozottabb formában e közösségek endogám, azaz a csoporton belüli házasságban jelölhetõ meg, amelynek ugyancsak természettudományos, humángenetikailag jól megfogalmazható magyarázatai vannak. Sokan ezt tudatlanságból valamiféle degenerációhoz vezetõ belterjességnek tartják és arra hivatkoznak, hogy a "magyar nép a különféle idegenek befogadásával vált erõssé", holott ennek pontosan az ellenkezõje igaz. Nem is beszélve a kiindulási alap ferdítõ hamisságáról, amely a multikulturalitás elönyeit próbálja piedesztálra emelni.
A magyarság népen belüli endogámiája, sokáig kizárólag a magyar népen belüli házasodást jelentett, amelyen belül szigorú, a magyar népet alkotó nemzetségeken belüli exogámia uralkodott!
Ez azt jelentette, hogy a magyarságot alkotó nemzetségeken belüli házasodás tilos volt. Egy nemzetségen belüliek nem léphettek egymással házasságra csupán a másik nemzetséghez tartozóval. Például a Szente-Mágocs nemzetségbeliek saját nemzetségen belül nem, de például a Borsa nemzetség tagjaival házasodhattak. Viszont mindez egy népen belül, a magyar népen belül történt.

A nemzetség tagjai tehát egy népen, a saját népükön belül választottak házastársat. Ez a népi közösségen belüli házasság volt a kulturális hagyományok és együvé tartozás tudatának legfõbb megõrzõje!
A magyar népen belüli házasság kötelezõ ereje persze nem volt akkora, mint a nemzetségeken belüli exogámia szigora. Ezért a népi csoportokon kívüli, tehát más népekkel kötött házasságok nem számítottak ritkaságnak, de nem is voltak gyakoriak.
Hiszen más népekkel, - a saját népi csoportokon kívüli tömeges méreteket öltõ házasságok - a legnagyobb mértékben fenyegetik az eredeti, autentikus és archaikus népi hagyományok létét.

A zsidóság egyik legnagyobb prófétája Jeremiás is intõen emeli fel szavát , hogy a zsidó nép külsõ népekkel házasságot ne kössön és ezáltal fokozatosan ne asszimilálódjon, hanem ehelyett az "együtt, de külön-külön" receptjét írja elõ, mint az egyetlen lehetséges módot arra, hogy a zsidó nép és zsidó lét fennmaradjon. Ezt a zsidóság a vallási törvényei nyomán szigorúan évezredekig be is tartotta, ezért is tudott annyi archaikus, egykori nagymúltú népet a jelen idõkig túlélni és annyi megpróbáltatáson felülemelkedni. Ezért is teljesen hiteltelen, hogy zsidó származású értelmiségiek a multikulturalitás és a másság határtalan toleranciája mellett törnek lándzsát és ezt másoknak, mint követendõt ajánlgatják.

Mert, ahogy a mondás is tartja: "Quod sibi non vis, alteri ne feceris", vagyis "Amit magadnak nem kívánsz, olyant másnak sose tégy."

A kutatók számításai szerint a csoporton belüli házasságoktól való 10-15% -os eltérés még nem lehet veszélyes az illetõ közösség népi alkatának megõrzése szempontjából. Ha azonban tartósan 80% alá süllyed a csoporton, vagyis az adott népen belüli házasságok aránya és ezt a népen kívüli házasságok váltják fel akkor fennáll a teljes beolvadás lehetõsége. Az eredeti népi karakter és eredeti kulturális jelleg fokozatos, majd egyre gyorsuló felszámolódása.
Ez különösen akkor jelent veszélyt az adott nép eredeti identitására, ha kívülrõl teljesen más eredetû, más etnogenezisû, és más kultúrába tartozó népek veszik körül.
A magyarságnál pedig pontosan ez a helyzet mivel, mint ural-altáji nép egy számára teljesen idegen népi-etnikai környezetbe van beékelõdve és nem vele rokonságba álló, közös etnogenezisû népek veszik körül.

A XV. századba Kárpát-medencében élõ államalapító magyarság 80%-a magyar volt, vagy legalábbis a magyarság etnogeneziséhez tartozó népesség. Az akkori lakosság létszámát 4,5 millióra becsülik. Ez a létszám a magyarságot, kora európai nagyhatalmi státusába sorolta, de ez a népesség a XVI.-XVII. század vérzivataros korszakában alig változott, míg a környezõ nyugat-európai államok és területek lakossága, meg három- négyszerezõdött úgy, hogy reprodukciójuk saját etnikai forrásaikból történt! Magyarországé viszont ettõl teljesen eltérõ módon, különösen a XVIII. századtól kezdõdõen a szomszédos idegen és más kultúrát képviselõ, adott esetben korábban a magyarsággal ellenséges viszonyban álló etnikumok bevonásával. Ezt a körülményt súlyosbította, hogy az eredeti - magyar nép és származástudatot - hatalmi intézkedésekkel tovább gyengítették, erodálták.
Egy nép erõszakos, vagy fondorlatos "multikulturalizációja" nem más, mint az eredeti népességgel szembeni intellektuális formában megtervezett etnocidium.

Ezeket a törekvéseket lehet különféle szépen csengõ politikai és humanitárius szólamok mögé rejteni, de ez a lényegen nem változtat. Az eredeti államalapító lakosság a sorozatos migrációk hatására "multikulturalizálódik", elveszti eredeti karakterét, majd kialakul vagy kialakítanak számára egy szintetikus hagyományt, amely már köszönõ viszonyban sem lesz az eredetivel. Fokozatosan kiszorul a fõhatalomból és egy idõ után már csupán megtûrt elem lesz saját és egykori õsei hazájában.

A mutató a huszonnegyedik órában áll!

Meg kell húznunk a vészharangokat!

Egy teljesen más magyarság politika kell, ahol végre a saját hazájában a magyarnak lesz prioritása és döntési joga saját sorsáról, jövõjérõl.

Vigyázzunk mert már nincs több idõnk késlekedni!

Ne feledkezzünk meg, hogy ebben a nehéz feladatban számíthatunk azon testvéreinkre, akiket a politika és a nagyhatalmi érdekek velünk szemben vagy kijátszottak vagy távol tartottak. Tehát ne feledkezzünk meg róluk, mert õk száz millióan vannak a Finn öböltõl a Kaukázuson át Japánig, Mandzsúriától visszafele egészen Baskír földön át Gagauziáig.

Õket egy szóval Ural-Altáji-Turáni népnek hívják és mi közéjük, hozzájuk tartozunk!

Bodó Kirchsteuer Attila

Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.

http://www.youtube.com/user/DeKaratna?feature=mhw4