A rasszizmus nem embertelenség, hanem egy természettudományos megfigyelésre épülõ többszörösen igazolt állásfoglalás!

Minden embernek, ha erre igénye van, akkor joga van rasszban gondolkodni és ezen az alapon saját rasszát preferálni más rasszokkal szemben. Természetesen ennek a "protekcionizmusnak" határait nem lehet olyan irányban átlépni, amelynek célja egy másik rassz elpusztítása.

Az egész élõvilág, ezzel együtt az egész emberi társadalom is egy gigantikus versenyszféra, az egyének és különféle érdekcsoportok vetélkedésének küzdõtere. A küzdelmet, a vetélkedést finoman átszövik a génekbe kódolt idegvégzõdésig hatoló "belsõ" és "külsõ" rasszizmusaink.

Ebbõl a szóból és fogalomból, mint "rasszizmus" a politika csinált egy olyan furcsa "piszkavasat", amellyel, ha kell, akkor a feltörõ indulatok "tûzébõl" ki lehet kaparni az érdekek "gesztenyéjét", ha pedig szükségessé válik, akkor fejbe lehet vágni azt, aki éppen az aktuális politikai és egyéb érdekek érvényesítésének útjában áll.

Hát akkor hogyan is vagyunk ezzel a rasszizmussal?

Valahogy úgy, mint a félig töltött pohárral, amelyrõl ha úgy akarom, akkor azt mondom, hogy félig van tele, vagy ha másképpen közelítem meg az igazságot, akkor azt mondhatom, hogy a fele hiányzik ?

Van-e egyáltalán értelme a rassz fogalmát negatív értelemben véve politikai célból a XXI. században stigmatizációként használni és az aktuális politika kénye kedve szerint emberekre csoportokra rásütni, mindezt akkor, amikor különféle népcsoportok, kultúrák, jól körülhatárolható szociokulturális közösségek a rassz fogalmát, mint "bensõ rasszizmust" a legnagyobb természetességgel saját maguk megkülönböztetésére használják ?

Gondolkodjanak a tisztelt vitázók mielõtt papagáj módjára ismételgetnék a posztbolsevizmus és globalizmus XXI. századi címszavait, anélkül, hogy valóságos értelmük megvilágosodna számukra.

Bodó Kirchsteuer Attila