ÕSZINTE PÁRBESZÉD

Bodó Kirchsteuer Attila

vitéz Bajcsy Zsilinszky Endre és társai, Bibó István, dr. albisi Csomoss Miklós, Echkart Tibor, stb., az igaz magyar nemzeti radikalizmus és defenzív nacionalizmus leghitelesebb ideológusai voltak. Olyan személyek, akik rendíthetetlen magyarságtudatuk mellett rendkívül jó kapcsolatot tartottak fenn a magyarországi polgári zsidósággal, sõt az 1928-ban megalakult magyar Cionista Párt támogatói is voltak.

Azt hirdették, hogy minden népnek joga van eredeti hazájához és a hazában joga a politikai, kulturális prioritás megõrizéséhez!

A magyarság és a Magyarországon emancipálódott zsidóság közötti árokásás fõ bûnösei, a magyarországi mesümed, bolsevik zsidók voltak.

Ahogy ez a magyar gyûlölõ, de saját vallási gyökereiket is kettétépõ bolsevik társulat nem tudott békében élni az õket befogadó magyarsággal, úgy a magyarság sem tudta nekik megbocsátani az 1919-es haza és nemzetárulást.

Senkinek nincs joga, hogy kijelentse azt, hogy egy adott etnikum, vagy nép bírálata tilos!Illetve azt , hogy vannak etnikumok, amelyek, minden kritika felett állnak.

Maga a híres XVII. században élt zsidó bölcs BARUCH SPINOZA mondotta, hogy " Szabad ország, ahol azt gondolok, amit akarok és azt mondom , amit gondoltam!"

Ennek szellemében született meg 1946:-ban az:

Õszinte magyar szó a zsidósághoz címû írás, illetve röpirat .

IME!

Õszinte magyar szó a zsidósághoz

Az igazi demokrácia fokmérõje a szabaddá tett gondolatmozgás, a demokráciának álcázott önkényuralom, amely a Ti mindenhatóságotokat testesíti meg, nem bírja a szabad kritika napfényét, s ez a körülmény kényszerít arra, hogy egyelõre a "hátatok mögül" intézzük a néhány õszinte magyar szót hozzátok.

Béke, stabil pénz, mindezek megrázó erejû problémái a magyar népnek, de van egy olyan kérdés is, amely már-már általános néplázadás kirobbanásáig feszíti a közhangulatot, ez pedig: a zsidókérdés. Ostobaság volna kendõzni a rideg tényállást, antiszemitizmus van az országban, lecsillapíthatatlan, napról napra dagadó antiszemitizmus.

És Ti, akik úgy néztek fel öt ezeréves bölcsességetekre, mint Napóleon a piramisokra, csodálatos érzéketlenséggel nem akarjátok észrevenni ennek az antiszemitizmusnak önmagatokban rejlõ okait. Bámulatosan kerülitek az önmagatokkal való szembenézést, a legszerényebb önvizsgálatra sem vagytok hajlamosak, helyette azt mondjátok hogy elvadult, állatias faj vagyunk, gyógyíthatatlan barbárok, akik még nem értünk meg a demokrácia áldásaira. Ha körülnéztek a világon, azt kell látnotok, hogy mindenütt baj van veletek, de az önismeret bátorsága nem tartozik erényeitek közé.

Mert mi történt? Amikor megtértetek rettenetes sorsotok völgyeibõl, legkisebb jelét sem mutattátok, hogy kálváriátok egyben a magába szállás iskolája lett volna. Szenvedésetek pokla belsõ újjászületésetek forrása kellett volna legyen, új szövetségkötés annak a népnek fájdalmas sorsával, amelynek közösségébe élni visszatértetek.

És mit tettetek? Ahelyett hogy megkerestétek volna annak a magyarságnak a kezét, amelyet a fasiszta bestiálizmus szintén a szakadékba taszított, megrohantátok s hallatlan politikai korlátoltsággal úgyszólván kizárólagos birtokotokba vettétek az országot. A zsarnokság történetében egyedülálló színjátékot varázsoltatok elõ: Ti, alig 200 ezernyi jövevény kisebbség uralmatok alá törtétek a kilencmilliónyi magyar õslakosságot! Megszálltátok az egész államhatalmat, s ahonnan a leglázítóbb visszaélést gyakoroljátok, mindenekelõtt a politikai rendészetet vettétek birtokotokba. Az itt összesereglett s rendõrtisztekké transzformálódott derék borügynökök, bárzongoristák s hasonszõrûek tartják rettegésben a magyarságot. Botor hatalomvágy és uniformisláz ejtett rabságba benneteket és nemcsak a sarki fûszeres kötött sarkantyút, de még bölcs rabbitok is szerzett egy tábornoki uniformist. Csodálkoztok hát, hogy antiszemitizmus van?

S akiknek rendõr ezredesi gúnya nem jutott, azok rávetették magukat e szerencsétlen ország gazdasági életére. Bámulatos gyorsan újjáépítettétek magatokat. Ördöngös gyorsasággal kisajátítottátok a legjobb lakásokat, ami jobb falat akad még az országban, az a ti asztalotokra varázsolódik, ami arany, valuta, érték maradt még az országban, az mind a Ti kezetekben halmozódik fel. Kihívó cinizmussal mentek el a magyar nép végtelen nyomora mellett, s azt mondjátok, hogy sokat szenvedtetek és jussotok van a farsanghoz, egy kis jóvátételhez. Arra nem gondoltok, hogy a harcterekre hurcolt magyarok százezrei pusztultak el, s arra sem gondoltok, hogy hány magyar hazafit gyötörtek halálra a nyilasok, akik közül nem egy éppen a Ti védelmetekben áldozta életét. És arra sem emlékeztek már, hogy alig volt valamirevaló magyar család, aki halálos veszedelmek árán ne dugdosott, vagy valamiképp ne segített volna benneteket. És nézzétek az utcán kolduló hadifoglyainkat, rokkantjainkat, és nézzétek éhes rongyos egész népünket - õk viselik, és nem Ti e háború minden idegtépõ böjtjét. De mi nem panaszkodhatunk, mert ma csak a Ti fájdalmatok divat. És csodálkoztok, hogy van antiszemitizmus?

Azt mondjátok, hogy a demokráciát véditek. De ez is csak áltató képmutatás, mert valójában a demokrácia s a velejáró szociális fejlõdés nem a Ti ügyetek. Ti az elmúlt liberális világban mérhetetlenül meggyarapodtatok. Ez a demokrácia a magyar proletár-milliók ügye, bízzátok csak ennek védelmét a múlt rendszerekben általatok is csak kihasznált munkás- és paraszttömegekre.

A magyarság józan többsége nem akar több Orgoványt és Kunmadarast. Keressük veletek a békés együttélés, vagy ha ez nem megy, a békés elválás útjait. Nemes haragtokban azt mondjátok, hogy nem vesztek részt az újjáépítésben, hanem kivándoroltok. Sajnos ezt az ijesztgetést nem tudjuk komolyan venni, mert még egyetlen ország sem jelentkezett befogadásotokra. Kitelepülésetek nehéz nemzetközi probléma, amelynek megoldására ki tudja mikor fog sor kerülni. Egyetlen realitás, hogy egyelõre itt kell élnetek. De oly iszonytatóan provokatív a magatartásotok, ha gyorsan és önként nem csináltok egy alapos visszavonulást, megfékezhetetlen tömegfelkelésbe kergetitek az országot.

És mit kell tennetek? Szültetek ugyan valami megbékélési tanácsot, összefogdostatok néhány Parragi-féle mû magyart, akiknek eszük ágában sincs, hogy megmondják Nektek az igazat, aztán oldalatok felõl ott vannak a Zsolt Béla-féle szofisták, akiknek ínyük szintén nem szokott a becsületes önismeret és tárgyilagosság sós kenyeréhez. E jól táplált farizeus zsidók és álhumánus lakáj magyarok sohse fognak itt semmiféle megbékélést valósággá tenni. Mi ezek helyett a reális ítéletû a termelõ munkában becsületes kenyeret keresõ zsidósághoz fordulunk azzal a kéréssel, hogy az elrugaszkodott zsidók észre térítésére haladéktalanul a legszélesebb körû propaganda munkába fogjon. Alakítsátok meg mondjuk a "Józan eszû Zsidók Szövetségét" és szólítsatok fel minden exponált közállásban levõ zsidót hogy a magyarsággal való megbékélés szent ügyéért állását önként és azonnal hagyja el. Magatok bélyegezzétek meg a tekergõ, síber, munkakerülõ fajtabelieket, Ti hirdessétek szüntelenül, hogy a ragadozás, az élõsködés becstelen és hazaáruló dolog, amely méltán váltja ki a magyarság felháborodását. Ha itt akartok élni, végre számolnotok kell azzal, hogy az újjáépítés nem a kávéházakban s a mulatókban, hanem a gyárakban, a bányákban s a mezõkön folyik. Nektek kell rámutatnotok, hogy amíg messze elkerülitek a nehezebb munkafajokat, addig mindig izzani fog az antiszemitizmus.

Flancos, hivalkodó nõiteket intsétek szerénységre, s bárgyú, denunciáns hitsorsosaitoknak, akik hatalmi õrületükben minduntalan az Andrássy út 60-nal fenyegetõdznek, magatok tapasszátok be a száját. Dúsan élõ zsidók sem restellik nap mint nap elhalászni a külföld adományait, s vajon ehelyett nem volna-e okosabb, ha versenyeznétek abban, hogy bõ falatjaitokat megosztanátok az éhségtõl szédelgõ magyar munkáscsaládokkal?

A politikai élet irányításában túlméretezett igényeiteket is le kell építenetek, mert több mint gyermeki naivitás, azt hinni, hogy sokáig fenntartható oly helyzet, amelyben a magyarság politikai irányításának jogát Ti bitorolhatjátok A magyar munkásság magyar vezetõket akar és a Ti feladatotok, hogy e tekintetben a párt-zsidókat is józanabb belátásra eszméltessétek. Hát ezek volnának a megbékélés útjai.

Értelmes, Becsületes, Magyar Zsidók!

Bármily kevesen vagytok, Nektek kell elindítanotok a tisztulás folyamatát! Hatalmas, az egész zsidó magatartást átformáló munkához kell fognotok. Bármily nehéz feladat ez, vállalnotok kell, ha békés nyugalomban akartok élni, ha azt akarjátok, hogy végképp lecsillapodjék a magatartásotok által kiváltott vészes indulatok."

( akár tegnap is írhatták volna)

Ott kezdõdik az ellenszenv kialakulása, a párbeszéd során, amikor a kritikai elemek tabukká válnak !