A „fõszerkesztõ"
avagy, egy bolsevik poronty karrierje!
A nagypapa Vágó Béla vörös komisszár volt , aki egyik meghatározó személyisége az 1919-es, 133 napig tartó „Tanácsköztársaság" rémuralmának.
Ezekben a gyötrelmes napokban a vezéri tanácsot a "Tanácsköztársaság" idején három személy alkotta: Kun Béla, Vágó Béla (belügyi népbiztos helyettes és hadosztály-parancsnok), valamint Szamuely Tibor.
Az 1919-es hírhedt bolsevik nagyapa unokájának Vágó Ágnesnek karrierje a nyolcvanas évek elején kezdõdött az „Állatvilág" címû színes havilapnál, amely akkor még a Magyar Állatvédõ Egyesület, a mai nevén HEROSZ (Herman Ottó Országos Állat és Természetvédõ Egyesület) tulajdona volt. A tetszetõs formátumú lap a Lapkiadó Vállalat „gondozásában" jelent meg. Amikor a nyolcvanas évek közepén a jogszabályok lehetõvé tették volna, hogy az egyesület saját lapját, saját szerkesztõi gárdával maga adja ki, akkor azt teljesen jogsértõen, még az akkori jogalkalmazást is semmibe véve a Tájékoztatási Hivatal vezetõje Lakatos Ernõ (elvtárs) elvette az egyesülettõl. Egyszerûen törölték az eredeti tulajdonost az impresszumról.
Vágó Ágnes vörös komisszár nagyapját, Vágó Bélát, az egykori „bõrkabátos” terroristát, Szamuely Tibor jó barátját, „Aki még látta Lenint“ úttörõ-mozgalom keretében a hatvanas években gyakran keresték fel a XIII. kerület úttörõi és ifjúkommunistái.
Vágó Ágnest a nyolcvanas évek elején a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója, az egykori ÁVH-s tiszt Siklósi Norbert alkalmazta tekintettel a neves bolsevik nagypapára.
Siklósi Norbert volt a mai posztbolsevik gyökerû egykori ÁVH-s leszármazott „újságíró” új nemzedék, vagyis a mai „liberálisnak nevezett” újságírók Don Corleonéja, vagyis „keresztapja”, bár ezekben az esetekben a keresztelés elmaradt.
Don Corleone Siklósi Norbert ÁVH-s elvtársat a közéletbe Gyáros László egykori spanyolos kommunista segítette, aki egy ideig a bolsevik diktatúra évtizedeiben tájékoztatási miniszter volt.
Puritán természete miatt afrikai nagykövetet csináltak belõle Sierra Leone-i kiküldetéssel. Õ mondta, hogy;
„Siklósi Norbertnél pofátlanabb, gátlástalanabb és hálátlanabb karrier építõt még nem láttam. Õ a kapcsolati rendszerek gátlástalan nagytõkése. Bánom a percet, hogy egyszer is a kezemet nyújtottam felé”.
Vágó „Ágika” az Állatvilág címû folyóiratnál bontogatta tehetségének igen csak csenevész szárnyait. A komisszár unoka biztos jövõ elõtt állt, hiszen "Siklósi elvtárs" a bolsevik diktatúra újságírásának „hím kotlósa” szorgosan ügyelt arra, hogy a nagy kommunista leszármazottak és ÁVH-s csemeték fészekalja nyugodtan cseperedhessen fel, hogy utána, mint a mai liberális és baloldali újságírás vezérkakasai és tyúkjai napjaink média szemétdombjain tollasodhassanak meg és hízhassanak szép kövérre.
Vágó Ágnes elsõ és közvetlen mentora az Állatvilág folyóirat fõszerkesztõje Veress István volt, aki e mellett még a Lapkiadó Vállalat MSZMP pártalapszervezetének titkári posztját is betöltötte.
Jelenleg Veress ( nomen est omen), mint az egykoron megtért SAUL, Pauluszként a „Hit Gyülekezetének“ szorgalmas hívõje.
Vágó Ágika azóta túl van kipárnázott zsenge ifjúságának évtizedein.
Az alanyt és az állítmányt sem kell már elemlámpával keresgélnie.
A "Modern Hotel"magazin fõszerkesztõje lett.
Senkit ne lepjen meg, hogy nem a rendszerváltás / módszer váltás áldozatainak sorsával vagy a munkásszállók lakóinak élettörténetével foglalkozik.
Ágika kedves, Böhm Vilmos a Tanácskormány hadügyi népbiztosa az alábbiakat mondotta Vágó Béla nagyapádnak 1919 márciusában !:
„… Meg vagyok gyõzõdve, hogy Ti éppen olyan öntudatosan gyûlölitek a szolgaságot és kizsákmányolást, mint minden proletár, és ha kell, életeteket áldozzátok a proletár érdekekért.”
Remélem, hogy Te Ágika, mint SZDSZ szavazó és liberális posztbolsevik, prolisztokrata és magukat „baloldalinak” nevezõ barátaid meghalljátok e régi üzenetet.
De az is lehet, hogy inkább Kun Bélának, nagyapád legjobb barátjának gondolatai motoszkál a fejetekben:
"A centralisztikus gyakorlatot fegyelmezetten, öntudatosan kell fogadni. Minden vonalon muszáj érvényt szerezni a központi akaratnak, mert a központi akarat rendelkezik azzal a tájékozottsággal, amelynek birtokában helyes döntések hozhatók a világforradalom érdekeinek megfelelõen."
Vágó Ágnes a bolsevik nagypapa unokája és fõszerkesztõ a következõket vallja magáról:
„Az utazási újságírás olyan, mint a kábítószer: egy darabig elüldögél az ember a szerkesztõségben, de ha havonta legalább négy-öt napot nem tölthet külföldön, elvonási tünetei vannak.”
http://209.85.129.132/search?q =cache:umm7ZKzmZocJ:www.nana.hu/index.php%3Fapps%3Dcikk%26ci kk%3D34458%26p%3D2+Vágó+Ágnes+újságíró&cd=4&hl=en &ct=clnk
Azt üzenem neked Ágika, hogy a magyar olvasóknak viszont egyáltalán nem lennének elvonási tünetei, akkor, ha a bolsevik csemeték véglegesen eltûnnének a magyar újságírásból és a közéletbõl.
útóirat amelyet nem fontos elolvasni:
Keresem azokat a fõszerkesztõket, akik huszárezredes felmenõkkel vagy a Horthy hadseregben hadosztály-parancsnoki beosztást viselt õsökkel rendelkeznek.
Már csak az összehasonlító statisztika miatt is.
Szívélyes baráti üdvözlettel;
Bodó Kirchsteuer Attila
