Bodó Kirchsteuer Attila Kossuth téri beszéde

Gondolatok 2009. március 21-én a Tanácsköztársaság 133. dicstelen napjainak emlékére.

Tisztelt Honfitársaim!

Most, hogy Magyarországon korlátozni akarják a demokrácia egyik legfontosabb intézményét, a szólásszabadságot, a híres zsidó bölcs Baruch Spinoza 1675 körül megfogalmazott gondolatait szeretném Önök számára felidézni:

Spinoza azt mondotta, hogy „Szabad ország, ahol azt gondolok, amit akarok, és azt mondom, amit gondoltam".

Hiszem azt, hogy e XVII. századi gondolat talán megvilágítja a magyar Parlament törvényalkotóinak elméjét!

Én is ezen gondolat szellemében fogalmaztam meg felszólalásomat.

Kilencven évvel ezelõtt 1919. március 21-én a saját hitét és kultúráját megtagadó vérszomjas bosszúvágyó emberi horda az õt befogadó magyar nép ellen szövetkezett. Belegázolt a nemzet lelkébe és elhintette az antiszemitizmus mákonyát.

J e s á j a h u / Ézsaiás próféta a zsidósághoz címzett intõ szavai több évezred távolságából kiáltottak a XX. század zsidósága felé: „rombolóid és pusztítóid közüled származnak"! Kun (Kohn) Béla, Pogány (Schwartz) József, Szamuely (Samuel) Tibor, Rákosi (Rosenfeld) Mátyás, Lukács (Löwinger) György, Ágoston (Augenstein) Péter stb. 1919 márciusában a vörös bolsevikok, a bõrkabátos komisszár dédapák, a mai magyarországi közélet egykori szellemi és biológiai felmenõi és rokonai elindultak szétrúgni és legázolni mindent, ami magyar volt és nemzeti. A Tanácsköztársaságnak nevezett proli diktatúra bõrkabátos keretlegényei nem csupán a magyar nemzet fiait, a magyar parasztokat terrorizálták, hanem a magyar nemzett részévé vált, de ugyanakkor a hitéhez és kultúrájához ragaszkodó hithû zsidóságot is megfélemlítették, és ott pusztították ahol csak lehetett.

Honfitársaim!

A jelenlegi hatalomban megbúvó posztbolsevikokról, a „proletárdiktatúra" harmad-, negyedgenerációs leszármazottairól, a mai magyarországi közélet, a sajtó, a gazdaság meghatározó résztvevõirõl és örökös túlélõirõl nekem Szamuely Tibor jut eszembe.

Szamuelyrõl, az ateista bolsevik terroristáról, népbiztosról és komisszárról és „Lenin fiúról", a kortárs és hívõ zsidóságnak igen lesújtó véleménye volt.

Amikor a kommün után Ausztriába próbált szökni, és lebukott, majd tûzharcban szitává lõtték, egyetlen környékbeli magyar hitközség rabbija sem volt hajlandó eltemetni. Átvitték Wiener Neustadtba, de az ottani rabbi is megtagadta a temetést (és az azzal járó halotti anyakönyv kiadását). Jobb híján, állítólag, valami árokparton kaparták el, de a szóbeszéd szerint tetemét a kóbor kutyák kiásták és felfalták. Errõl a bolsevik pribékrõl szerte az országban egészen a rendszerváltásig utcák tucatjait nevezték el. Munkásbrigádok, iskolák, úttörõcsapatok KISZ-szervezetek viselték a nevét. Rokonai és azok leszármazottai biztonságban, megkülönböztetett jólétben éltek a kommunista diktatúra évtizedeiben. De valamennyi egykori gyilkos „Lenin fiú" leszármazottja és oldalági rokona, a bolsevik terror különítmények tagjainak retyerutyái felvételi vizsga nélkül kerülhettek be az ország legjobb egyetemeire, hogy azután magas állami és politikai pozíciókba kerüljenek. A 133 napig tartó vörös terrorban résztvevõ „egykori felmenõk és dédapák" a legtöbb faluban, városban legelõször a falu zsidó szatócsát, mint „kapitalista burzsoát" sújtották. Bábolna környékén egy zsidó malomtulajdonos megtagadta, hogy a Lenin-fiúknak ingyen lisztet adjon ki. Szamuely a zsidó molnárra családjával együtt élve rágyújtotta a malmát.

A hitehagyott bolsevik pribékek, a Kun Bélák, Cserny Józsefek, a Corvin Ottók sárba taposták azoknak a magyar szívû zsidóknak az emlékét is, akik egykoron, zsinóros mentében, csákóval a fejükön nemzeti színû magyar zászlóval a kezükben harcoltak a magyar ügyért úgy, hogy közben zsidók, becsületes hívõ izraeliták tudtak maradni.

Blayer Ignac, Weiszenberg Mór, Mentzel Bertalan, Kornfeld Adolf, Blanc Vilmos, nemes göllei Inselt Immanuel Zöld Márton honvédtábornok (dédapám Ludovikás társa), valamint nemes krupieci Bauer Gyula tábornok, aki egy kis falusi, igen vallásos zsidó fiúcskából lett az egyik legvitézebb I. világháborús magyar honvéd gyalogezred parancsnoka, majd tábornoka. vezérõrnagy. Ezek a zsidó emberek a magyar nemzet többi fiával együtt közösen élték át az 1848-as szabadságharc, majd az elsõ világháború és az 1956-os forradalom katartikus, majd tragikus nemzeti érzéseit. Az integrálódott magyar szívû becsületes zsidóság számára, az erdélyi, máramarosszigeti és nagyváradi vagy munkácsi zsidóság számára, Magyarország feldarabolása ugyanolyan családi tragédia és nemzetcsonkítás volt mint a csíkcsicsói vagy a Küküllõ menti székely-magyarok számára, vagy bármelyik más magyar számára.

Egykori rabbi növendék ismerõsöm mondta a 2004-es népszavazás elõtt: „ha meglesz a határon túli magyarok kettõs állampolgársága, akkor a lelkekben végre majd leomolhat a Trianoni határ".

Ezt a gondolatot ennél szebben nem is lehetett volna megfogalmazni.

A magyar nemzet újraegyesítésére 2004-ben a posztbolsevikok árulása miatt nem kerülhetett sor. Azoknak a nemzetellenes erõknek az árulása miatt, akik az egykori Tanács-köztársaságbeli nemzetvesztõ komisszárok és keretlegények természetes és szellemi örököseiként immáron harmadik, negyedik generációban hazudoznak nekünk és herdálják a magyar nemzet anyagi és erkölcsi tartalékait.

Visszatérve a proletárdiktatúra bolsevik terroristáihoz: Schweitzer József nyugalmazott országos fõrabbi mondta az egyik tanítványának:

"ez a bagázs, Kun, Szamuely, meg a többi ganaj az õ szemében nem zsidó; halachikusan persze azok, de tetteikkel, gondolataikkal kiírták magukat a zsidóság kebelébõl, mindennap 1000-szer is megszegték a vallás törvényeit, melyeket persze sosem ismertek".

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A bolsevikok soha nem voltak tagjai a magyar nemzetnek!

A bolsevikoknak nincs hitük, vallásuk, felekezetük!

A Bolsevizmus harmadik, negyedik generációs leszármazottai, családi hátterükben a terrorista Lenin-fiú dédapákkal, az AVH- körömtépõ, tömegbelövõ pufajkás nagyapákkal és apákkal az ördögtõl való gonosztevõk. Olyan személyek ezek, akiket egyszer és mindenkorra ki kell szorítani a politikai, a gazdasági életbõl és az egész magyar közéletbõl.

Sem a magyar jobboldalon, de semmilyen magyar nemzeti törekvésben nincsen helye az antiszemitizmusnak, viszont kiemelt helye van az antibolsevizmusnak.

Aljas dolog a jobboldal defenzív nacionalizmusát és antibolsevik megnyilatkozásait az antiszemitizmus bélyegével ellátni. Ez leginkább az egykori kommunista diktatúrák hitehagyott isten és nemzetet tagadó haszonélvezõ leszármazottjainak kommunikációs stratégiája. Most hogy elfogyott körülöttük a levegõ gyáván bebújnak a Kipa /kapedli/ sábeszdekli alá. A talittal, az imasállal próbálják takargatni generációs nemzetellenes bûneiket és korrupt erkölcstelen világukat és minden nemzeti megnyilvánulásra, hazafias törekvésre antiszemitizmust kiabálnak. Holott õk és bolsevik felmenõik az antiszemitizmus valóságos indikátorai és fenntartói.

Egy tavaszi nagytakarítással készítsük elõ a lombfakadást.

Egy erkölcsileg megtisztított országban lehet remény a sikeres megújulásra.

A cél elérése érdekében sikeres nemzeti összefogást kívánok!

Kedves Honfitársaim Köszönöm!

Összefogást Magyarországért!!!!