2008-ban tollat kellett ragadnom. Paul Lendvai úr kijelentése miatt szinte majd szétvetett a bosszúság. A dühítõ mondat körülbelül így hangzott, hogy nem a kormányválság a fõ probléma Magyarországon, hanem a rasszizmus.

(Április 10. 12:09 Abcúg. hu)

Most 2009-ben ugyanez az indulat lett úrrá rajtam, hiszen szinte minden nap a rasszizmusról és a náci veszélyrõl hallok és olvasok.

Nézzük elõször a cigányságot!

A büntetõ jogalkalmazásban, ezután sem adhatnak felmentést sem a megélhetési bûnözésnek, sem pedig a szociálisan hátrányos helyzetükre hivatkozó normasértõ társadalmi csoportoknak vagy etnikumoknak. A cigánysággal kapcsolatos politikai aspirációk és konspirációk, már-már odáig jutottak, - hiszen legalább 600.000 szavazatról van szó -, hogy ezen a területen az anómia állapota alakult ki. Emile Durkheim szociológus anómia elmélete szerint a deviancia oka a társadalmi normák meggyengülése, az elidegenedés (anómia elmélet). Vagyis a magyar társadalom ezen a területen egy olyan szakaszba lépett, amelyben fokozatosan elveszíti ellenõrzõ szerepét a cigányság felett. Ennek hatására, mind a cigányságon belül, mind pedig a cigányságot körülvevõ többségi társadalomban a dezintegráció, a rendetlenség, a káosz válik jellemzõvé. Ez a káoszhangulat váltja ki a magyar társadalom igényesebb csoportjaiban azt az egészséges válaszreakciót, amely a rend és jogbiztonság helyreállítása érdekében életre hívja saját szervezeti és önvédelmi egységeit. A kádári diktatúra és a rendszerváltás politikai és anyagi haszonélvezõi saját politikai köreiknek megfelelve ezt a helyzetet használják ki.

A média orgánumokat teljesen ellenõrzésük alatt tartva, a magyar társadalom önvédelmi jogát, természetes és egészséges társadalmi reakcióit a legaljasabb módón torzítva tárják a hazai és nemzetközi nyilvánosság elé. Felcserélik az okot az okozattal. Tudomásul kell venni mindenkinek -- IGY A CIGÁNYOKNAK IS,-- hogy az ember a biológiai és társadalmi szükségleteit csak társadalmi keretek között, társadalmilag szabályozott társadalmi-jogi viszonyok között elégítheti ki mindaddig, ameddig egy adott társadalmon belül él. A magyarországi cigányok által elkövetett bûncselekmények és a magyar lakosság sérelmére elkövetett napi szintû agresszió már olyan mértéket öltött, hogy a bûncselekmények oksági analízisét már nem a különbözõ társadalmi, biológiai és pszichikai tényezõk számbavételével kell kezdeni, hanem a határozott állami beavatkozással, a normasértésre való gyors és „könyörtelen” reagálással. Az elszomorító statisztikák és a hétköznapok történései azt látszanak igazolni, hogy a társadalmi gátlások – amelyek az ösztönökkel ellentétes irányba hatnak – a cigányság bizonyos köreiben nem eléggé erõsek, illetve fejletlenek. Ez a konfliktusfolyamat pedig a kriminalizálódás irányába tereli az eseményeket, amelyek kiváltják a többségi társadalom egészséges önvédelmi reflexét. Egy ilyen egészséges normakövetés igényével fellépõ társadalmi önvédelmi reflexet, az ok és okozat manipulált felcserélésével gyûlölködõ rasszizmusnak beállítani nem más, mint az egészségesen gondolkodó többségi magyar társadalommal szembeni arcátlanság. Egy normális jogalkotásnak és jogalkalmazásnak, így a magyarnak is a prevencióra, a kiváltó okok megszüntetésére kell törekednie, és NEM az okozat felszámolására, valamint ezzel együtt a szólás- és véleménynyilvánítási szabadságnak, és a jogos társadalmi önvédelmi reakcióknak az elfojtására, szétverésére. Jól érzékelhetõ, hogy ezen a területen (nevek említése nélkül) van néhány megélhetési rasszistázó és nácizó újságíró. Ezek az újságírók, vélhetõen sopánkodásuk és minél tragikusabb helyzetelemzésük arányában kapják a szerkesztõktõl cikkeikre a megrendeléseket, de valószínû a prémiumot is. Sajnos néhány politikus is tagja ennek a tábornak. A legkártékonyabbak viszont azok a személyek, akik nem csupán belföld felé, hanem (a magára nézve egyébként nem túlságosan önkritikus) nyugat felé is örömmel vállalnak a magyarságot lejárató újságírást. Én 2008-ban Paul Lendvainak azt a kijelentését is ide soroltam, amelyik szerint: Nem a kormányválság a fõ probléma Magyarországon, hanem a rasszizmus” (Április 10. 12:09 Abcúg.hu) Paul Lendvai számára, sõt a nyugati sajtó számára 2008-ban akadt egy jobb ötletem. Hiszen Magyarországon néhány baromarcú „folytonosan zsidózó” miatt náci veszélyrõl és gyûlöletkeltõ rasszizmusról papolni, nem más, mint ostobasággal kevert rosszindulat, és magyarság-ellenes hangulatkeltés. Ilyenkor nekem mindig Szabó Dezsõ írása jut eszembe, akirõl csak azok állítják, hogy antiszemita, akik nem is olvasták. Õ írta, hogy „a világon él talán néhány százmillió sémi, ezek között van, vagy úgy tizenötmillió zsidó, és ha én abból egy némelyiket utálom, akkor én miért vagyok ezért antiszemita?” Tehát ezzel kapcsolatban semmi nem indokolja a szólásszabadság magasztos ügyének korlátozását.

A XVII. században, Hollandiában élt híres zsidó bölcs Baruch Spinoza valamikor 1675 tájékán mondotta, (idézem) „Szabad ország az, ahol azt gondolok, amit akarok, és azt mondom, amit gondoltam”. Jó lenne, ha az értelmes emberek többsége ebben a dologban a becsületes zsidó bölcsekre, nem pedig a konjunktúra huhogókra hallgatnának. Ha valaki vette volna a fáradságot és megnézte volna az interneten a legszélsõségesebb rasszista gyûlöletkeltõ WEB oldalak látogatottságát, akkor a magyarsággal kapcsolatban más véleményre juthatott volna. Miért? Azért mert a magyarok ezeket az oldalakat olyan ritkán látogatják a többi országgal összehasonlítva, hogy ez a látogatottsági arány, már nem is értékelhetõ. Tehát itt Magyarországon néhány „tahó judeofób” miatt náci veszélyrõl papolni nem egyéb hisztériakeltésnél. Mindig is voltak olyanok, akik szidalmazták a zsidókat, ha rossz volt az idõ, azért, ha pedig túl meleg volt, akkor meg azért. Az emberek egy törpe kisebbsége ehhez és erre mindig talált magának okot. Nem csupán most, hanem száz évvel ezelõtt is, sõt nem csupán száz éve, hanem ezer éve, mindig! És akkor mi van? Mindig jusson eszünkbe a jó öreg bölcs Spinoza mondása! „Szabad ország az, ahol azt gondolok, amit akarok, és azt mondom, amit gondoltam”. Ami jelenleg tapasztalható Magyarországon, az egy rafináltan a háttérbõl szervezett és ország lejárató kampány! Egy külön vizsgálat tárgyát képezhetné, hogy e mögött a jelenség mögött valóban milyen alantas érdekek húzódnak meg, és milyen professzionális provokátor technikákat vetnek be egyesek. Mindenesetre semmiféle „náci veszély” nincs. Hetvenöt éve lakunk Európa legnagyobb zsidó negyedében, az Újlipótvárosban, és meg kell mondanom, hogy igen jó hangulat van ebben a „faluban”, ahogy ezt erre mifelénk szokás nevezni. Senki nem fél, senki nem szorong, csak esetleg az, akinek szorulása van, de ennek nem a liberális sajtó és a szennymédia által világgá trombitált nem létezõ „magyar nácizmus” az oka. Ezeket a szorulásokat Duphalackal és Meteospazmillal lehet eredményesen kezelni. Magyarországon nincsen semmiféle nácizmus, gyûlöletkeltõ rasszizmus, fasizmus, antiszemitizmus! Itt van nálunk Budapesten a világ egyetlen Neológ Rabbiképzõ Intézete. A világ legszebb és egyik legnagyobb neológ zsinagógája. A fiatal rabbik révén erõsödik az ortodox zsidóság is. A világ zsidósága közül az egyetlen a magyar, amely nemzetközi, illetve világszervezetének nevében is felvállalja magyar identitását is. Ezt Magyar Zsidók Világszövetségének hívják. Elnöke az erdélyi, szászrégeni gyökerû, kiváló magyar ember, Moskowitz Rabbi. Mert bizony a magyarságtudat nem csupán a DNS szintjén dõl el. De mondok mást is. Európában itt vannak a legnagyobb arányú izraeli beruházások, az izraeli kivándorlók közül a második helyen jelölt célország Magyarország. A világ legjobb zsidó zenéje a magyar klezmer. A „Palotás” zenéjét is egy zsidó ember szerezte. A zsidó állam, Erec Jiszrael megálmodója Herzl Tivadar is itt született. Ameddig õ álmait szõtte és Vámbéri Ármint ostromolta terveivel, addig unokatestvére, Heltai Jenõ, a János vitéz dalszövegét fogalmazta, de a felsorolást nem folytatom. Csak nem azt akarja valaki mondani, hogy mindezek dacára Magyarországon antiszemitizmus van? Csak nem arról akarnak minket meggyõzni és velünk azt elhitetni, hogy a zsidóság ott ruház be és ott szándékozik letelepedni és egykori felmenõik jogán, mint leszármazottak visszatérni, ahol gyûlölik õket? Micsoda marhaság! Kérdezem, de választ nem várok rá!

Hány megélhetési uszító akar ebbõl a rasszistázó hazudozásból megélni? Paul Lendvai a német nyelvterület magyar politikai szócsöve az állította, hogy - Nem a kormányválság a fõ probléma Magyarországon, hanem a rasszizmus. Bizonyára ezért az egyéni megállapításáért a kormányhû Népszabadságtól szép tiszteletdíjban részesülhetett. Azt javasolom Lendvai úrnak, hogy nézzen körül egy kicsit Oroszországban, meg Ukrajnában is! Kérdezze meg az ottani politikusokat arról, hogy, mikor emlékeztek meg utoljára annak a pogromnak a 100 000 kegyetlenül elpusztított zsidó áldozatáról, akiket II. Miklós orosz cár idején pusztítottak el. Ezt a hatalmas mészárlást Petlyura reakciós ukrán vezetõ csapatai vitték véghez és öldösték le szerencsétlen falusi zsidók tömegeit. Egyszerre több zsidó embert likvidáltak, mint amennyi jelenleg Magyarországon él! Vagy talán a rasszizmusról és nácizmusról rikoltozó magyar és nemzetközi újságírók útlevelének érvényessége csupán a schengeni és különösen a magyar határig szól? De nézzünk egy kicsit nyugaton is széjjel, a német nyelvterületen. Küldök én onnan egy olyan „hírfonalat”, amellyel gombot varrhat a nácizmus és a vészkorszak mellényére minden e témában hangosan kesergõ újságíró (természetesen átvitt értelemben). Németországban ezen belül Bajorországban az Amberg melletti Kastl településen, ahol 1957-tõl 2006-ig az emigráns magyarok egyetlen nyugat-európai gimnáziuma volt, tehát itt ezen a helyen a helyi CSU-s politikusok hatvanhárom éven keresztül eltagadták a falu és a várhegy bencés kolostorának második világháborús múltját. A Magyar Gimnáziummal mosták tisztára a település undorító náci szennyesét. Ebben az ügyben elsõ alkalommal én publikáltam a dél-német sajtóban, ezáltal nem kevés ellenséget szerezve magamnak. Mert teljesen mindegy, hogy egy pártot hogy hívnak, és hol regnál, ha sokáig hatalmon van, ugyanaz a hatalmi gõg jellemzi valamennyit. Kastli településen az ott lévõ Bencés-rendi kolostorban 1942 és 1945 között SS által õrzött náci gyermekláger volt. 1942-ben Szlovéniából 181 gyermeket hurcoltak ide, miután szüleiket vagy a helyszínen felkoncolták, vagy Auschwitz gázkamráiban likvidálták. Nem tudtam idáig elérni azt, hogy a helyi politikusok a gyermekek tragédiájának emlékére a vár falán legalább egy emléktáblát elhelyezzenek. Az 1935 és 1945 között hatalmon lévõ „vérnáci ” polgármester képe viszont mind a mai napig a községi iroda falán látható, – még egyszer leírom, hogy mindenki felfigyeljen rá, tehát mind a mai napig – pedig az õ ideje alatt mûködött a kolostor gyermekbörtönként. És ez a polgármester nevezett el, sietõsen és pártbuzgalomból 1936-ban egy falusi utcát Hitlerrõl. 2005 nyarán Kastlban vendégül láttam a még élõ hetvenes éveikben járó szlovéniai egykori gyermekrabokat. Ennek ellenére az akkori és jelenlegi CSU-s polgármesternek 2006-ban a sajtó nagy nyilvánossága elõtt mersze volt azt állítani, hogy a településen nem létezett náci gyerekláger.„in Kastl war kein Nazilager”. De a tények kínos dolgok, ezért egy idõ után elhallgatott. Különösen most hallgat a legjobban, miután most ez év februárjában, Nürnbergben végre egy kiállítást rendeztek az eddig eltitkolt náci gyermeklágerek történetérõl. Az üggyel kapcsolatos bocsánatkérésre, sem az áldozatoktól sem pedig tõlem, a korábbi nyilvános meghazudtolás miatt, ez ideig még nem került sor. Sõt 2006-os cikkem után, még a járási CSU-s (egyébként magyarországi gyökerû német), pártfõnök, Kreisvorsitzender is megtagadta a kézfogást. A pofátlanságuk okán az ügyészséghez fordultam. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tudják mit írt vissza az ügyészség? Azt válaszolta, hogy valóban volt Kastlban náci gyermekláger, de a jelenlegi polgármester nem tudott a falu második világháborús történetérõl és ezért tagadta le a tényeket a sajtó nagy nyilvánossága elõtt. Na, tessék! A polgármester nem tudott róla! Látják, vannak ilyen dolgok is a precíz Németországban! A második világháború alatti polgármester elõdjének, a náci Krämernek, a kis Hitler bajuszos portréja azóta is változatlanul ott lóg a közhivatalban, a polgármesteri iroda falán. Ez alatt jár el nap, mint nap mindenki, akinek éppen dolga van arra. Az egykori Bencés-rendi erõdkolostor elõtt viszont magasodik egy emlékmû, amely az elsõ és második világháborúban elesett németeknek állít emléket, amely természetes kegyeleti dolog. De az már nem olyan természetes, hogy ez az emlékmû még meg sem említi a 181 elhurcolt és 1942-1945 között fogságban tartott gyermek tragédiáját. Tisztelt Hölgyeim és Uraim, kérdezem, mi lett volna akkor, ha ez mind, mind Magyarországon, mondjuk Bagócskeszi faluban történt volna meg? Valószínûnek tartom, hogy ha ez az ügy az állandóan a nácizmus, rasszizmus veszélyeirõl papoló vezértollnokok és megmondó emberek csapatához, és nemzetközi média kórusához került volna, akkor ez a dísztársulat, még az ENSZ Biztonsági Tanácsát is összetülkölte volna Magyarország ellen. De van itt még más is a tarsolyomban! A nácik 1936-ban robbantották fel Regensburgban azt a gyönyörû zsinagógát, amely a város zsidó polgárainak pénzébõl épült. Ez a zsinagóga mind a mai napig nincs újjáépítve. És tudják miért? Mert azt mondják a hatóságok, hogy a meglévõ imaház gyanánt funkcionáló épületecske is elég, hiszen a hívõk azt is alig töltik meg. Ezt Németországban merik kimondani egy zsidó közösséggel kapcsolatban! Mint mondják, alig vannak. Vajon miért és mióta? Azt üzenem a nyugat-európai magyar származású tollforgatóknak innen Európa legnagyobb zsidó falujából, hogy a legfontosabb számukra az legyen, hogy megvédjék ennek a szerencsétlen kicsi országnak a tekintélyét. Verjenek vissza minden támadást. Mert ez a mi hazánk! Magyaroké, keresztényeké, zsidóké egyaránt. Ha vannak olykor szóváltások, az is a mi belsõ ügyünk, ránk tartozik. Majd azt lerendezzük egymás között. A németek, franciák, angolok és az amerikaiak pedig söpörjenek saját házuk tájékán, mert ott is van bõvében elég sok erkölcsi mocsok. Egy elhullajtott és szõnyeg alá söpört német történelmi piszokból most összesepertem egy lapátra valót, hogy elküldjem minden kedves olvasóhoz és azokhoz is, akik "magyar rasszizmusról, meg nácizmusról" óbégatnak.

Szívélyes Baráti Üdvözlettel:

Bodó Kirchsteuer Attila