BENSÕNKBEN LÉVÕ ÉS KÜLSÕ RASSZIZMUSAINK!

Bodó Kirchsteuer Attila

RASSZIZMUS?

Az óvodások jutnak eszembe, amikor a középsõ csoportos gyermek valami olyan szót hall, amelyrõl azt feltételezi, hogy jelentése csúnyaságot rejt, akkor ezzel kezdi társait csúfolni és egész nap ezt hajtogatja, hiába szól rá az óvónõ. Mindezt azért teszi, mert nincs tudatában a szó, illetve a fogalom jelentésének, és ezért valami rosszat feltételez róla.

Valahogyan így vagyunk ezzel a szóval is, illetve fogalommal: rasszizmus.

Egy zsidó ember felvállalva családi gyökereit, etnikai, kulturális, vallási identitását azt mondja: "Én zsidó vagyok és ezek szerint élek, mások a szokásaim, a tradícióm. Csak üvegtányérból vagyok hajlandó enni, mert számomra a porcelán az tisztátalan. Pénteken, a Sabbat beálltától csak gyalog járok, semmi egyébbel nem foglalkozom, csupán a családommal vagyok. Anyám is, nagyanyám is zsidó, és csak is zsidó nõt akartam feleségül venni. Azt óhajtom, hogy gyermekeim zsidó gyerekek között játsszanak az óvodában és tanuljanak az iskolában, és zsidó tanárok tanítsák, mert jobban megértik egymást, stb ".

Egy cigány ember azt mondja, hogy "én egy szociális körülményeimet tekintve halmozottan hátrányos helyzetû cigány ember vagyok és szociálpolitikai segélyt kérek. Gyermekeimnek meg teljes ingyenes oktatást, valamint, élelmezési és tankönyvellátást, stb."

Vagy egy cigány muzsikus, arra törekszik, hogy tehetséges zenész gyermeke egy másik híres zenész cigány családból válasszon magának hitvest, akkor ezt egy pozitív irányú "bensõ", senkit nem sértõ rasszizmusnak kell tekinteni.

Pedig ez is rasszizmus!

Rasszizmus ám a javából, mert a rasszra hivatkozással különbözteti meg magát, vagy különül el az adott személy az õt körülvevõ társadalom egyéb tagjaitól. A rasszra való hivatkozással kér kedvezményeket és hivatkozik a másságára.

A rassz fogalmát az érdekeltek ebben az esetben, valamiféle preferált státusként hasznosítják, és azt, mint pozitív diszkriminációt élik meg.

Ezen "bensõ rasszizmus" mellett, az éppen aktuális politika és a politikát nagymértékben szabályozó média a legnagyobb természetességgel siklik el.

De ha ez a rasszizmus "külsõ rasszizmus" formájában jelentkezik, és valaki azt mondja, hogy "Te zsidó!" vagy "Azok a zsidók!" vagy "A zsidók állandóan egymás között osztják a lapokat stb.", akkor ez a dolog azonnal negatív tartalmú, úgynevezett zsidózásnak, megbélyegzendõ rasszizmusnak minõsül.

Ugyanez a helyzet a másik példánál maradva, a cigánysággal is.

Ha valaki a meglévõ bûnügyi statisztikák láttán azt mondja, hogy a cigányság létszámbeli növekedése, mint demográfiai tény és a cigányok által elkövetett bûnözés, mint bûnügyi statisztikai tény között szignifikáns összefüggés van, akkor ez szintén megbélyegzendõ rasszizmusnak minõsül.

Hát akkor hogyan is vagyunk ezzel a rasszizmussal?

Valahogy úgy, mint a félig töltött pohárral, amelyrõl ha úgy akarom, akkor azt mondom, hogy félig van tele, vagy ha másképpen közelítem meg az igazságot, akkor azt mondhatom, hogy a fele hiányzik ?

Van-e egyáltalán értelme a rassz fogalmát negatív értelemben véve politikai célból a XXI. században stigmatizációként használni és az aktuális politika kénye kedve szerint emberekre csoportokra rásütni, mindezt akkor, amikor szóban forgó csoportok a rassz fogalmát, mint "bensõ rasszizmust" a legnagyobb természetességgel saját maguk megkülönböztetésére használják ?

De tulajdonképpen mi is az a rassz?

Valami fertõzõ betegség?

Vagy valami stigma, szitok szó?

Dehogy!

Errõl szó sincs!

Ebbõl a szóból és fogalomból, mint "rasszizmus" a politika csinált egy olyan furcsa "piszkavasat", amellyel, ha kell, akkor a feltörõ indulatok "tûzébõl" ki lehet kaparni az érdekek "gesztenyéjét", ha pedig szükségessé válik, akkor fejbe lehet vágni azt, aki éppen az aktuális politikai és egyéb érdekek érvényesítésének útjában áll.

De egyáltalán mi is az a rassz?

Semmiképpen nem a "fajelmélet" valamiféle alapegysége, hiszen nem léteznek ember fajok, csupán egy. A földünket benépesítõ emberiség egyetlen fajhoz tartozik, Homo sapiens.

De akkor ezen belül még is hogyan lehet megközelíteni a rassz fogalmát?

A rassz közös eredetû, azonos testi és szellemi jellegzetességekkel felruházott egyének eleven közössége, amely a rá jellemzõ fizikai és pszichikai adottságok összekapcsolódása révén különbözik minden más embercsoporttól, és mindig hozzá hasonlatos egyedeket hoz létre. Olyan csoport, amelyet azonos gének együttese, nem pedig külsõleg hasonló emberek együttese határoz meg. Az ilyen csoportot/okat NEM elsõdlegesen, valamilyen szellemi, vagy testi jellegzetességek birtoklása, hanem az ezeken keresztül megnyilvánuló stílus határoz meg.

A fejlõdés útja a differenciálódás. Ez nem csupán a biológia világára és élõvilág törzsfejlõdésére igaz, hanem az emberi társadalomra is. Az emberi társadalmakat mozgató legmélyebb õsi erõ az élõvilágot meghatározó és a természettudományok által feltárt törvényszerûségekbõl táplálkozik. Hiszen nem lehet elvonatkoztatni attól az alapvetõ ténytõl, hogy az ember elsõdlegesen biológiai lény. Azok a társadalmak, amelyek a differenciálódás irányába ható erõket elfogadták és társadalmuk részévé tették, folyamatos történelmüket sok-sok évezredekben mérik, pl.India. Az ilyen differenciált társadalmakat nagy belsõ stabilitás jellemez. Belsõ erjedés nem következik be, felszámolásukra csak külsõ erõk a teljes elpusztításuk árán képesek.

Azok a társadalmak viszont, amelyek valamiféle "magasabb rendû és megfoghatatlan humánus érdekekre" hivatkozva a differenciálódás ellenében, a "mindenki egyenlõnek született" hamis jelszavával a homogenizálásra (egyformásításra) a társadalmi struktúrák: etnikai, vallási, és különféle szempontok szerint összerendezõdõ egyéb csoportok felszámolására törekedtek, sorra, hatalmas pusztítások közepette buktak el. Ki kell mondani, ha tetszik, ha nem. Igenis léteznek emberi rasszok, a maguk külsõdleges és belsõ jellemzõikkel együtt, amelyek élesen, vagy átmenetesen különböztetik meg õket más rasszoktól.

Minden embernek, ha erre igénye van, akkor joga van rasszban gondolkodni és ezen az alapon saját rasszát preferálni más rasszokkal szemben. Természetesen ennek a "protekcionizmusnak" határait nem lehet olyan irányban átlépni, amelynek célja egy másik rassz elpusztítása. Az egész élõvilág, ezzel együtt az egész emberi társadalom egy gigantikus versenyszféra, az egyének és különféle érdekcsoportok vetélkedésének küzdõtere. A küzdelmet, a vetélkedést finoman átszövik a génekbe kódolt idegvégzõdésig hatoló "bensõ" és "külsõ" rasszizmusaink. Természetesen mind a bensõ, mind pedig a külsõ rasszizmusunk egyetlen erõbõl, - ahogy ezt már korábban írtam -, az élõvilágot, így az emberi viselkedést is befolyásoló, az egész élö természet világát mozgató biológiai törvényszerûségekbõl vezethetõk le. Családunk tagjait és rokonainkat is elõnyben részesítjük másokkal szemben. Ugyanezt tesszük más etnikai csoportokkal kapcsolatban is. A sportversenyeken nem a jobbnak vagy a gyengébbnek, vagy a szimpatikusabbnak, hanem saját nemzetünk versenyzõinek szurkolunk.

Zárt kényszerközösségekben is nem szimpátia, hanem elsõdlegesen származás és bõrszint szerint alakulnak meg a kisebb csoportok, közösségek. Multikulturális nagyobb lakóközösségekben is, a "multi" nem azt jelenti, hogy egymás szomszédai valamiféle szabályos elrendezésben egy fekete, egy ázsiai, egy kreol, egy német, egy török, egy zsidó család. Ezek, mind mind külön az "õsi rassz ösztön"szerint szigetekbe, városnegyedekbe rendezõdve élnek egymás mellett és nem egymással együtt vagy egymás között.

Ha valakinek lehetõsége van munkatársat választani és nem érdeklik a reá kényszerített fennkölt társadalmi fikciók, akkor azonos felkészültség esetén az azonos vagy hozzá közelálló rasszba tartozó személyeket preferálja és választja munkatársának vagy bizalmasának.

Egy székely ember szívesebben dolgozik együtt a "szülõföldjérõl származó", azonos gyökerekkel rendelkezõ, azonos rasszba tartozókkal, mint másokkal.

Egy zsidó ember, ha erre lehetõsége van, akkor bizalmi munkatársainak nagy részét a zsidóságbál választja, mert közöttük biztonságosabbnak véli a tevékenységet, a hasonlatos stílus, a kulturális, etnikai azonosság miatt. A "mi tudata" az "egy rugóra jár az agyunk" bensõ rasszizmus mindent felülír.

Kell-e ezért bárkit is kárhoztatni?

Nem!

Mert ez a természetes, a szó legszorosabb értelmében.

Ha az Ószövetséget, vagyis a Torát fellapozzuk, az telis-tele van etno-centrikus megállapításokkal. Olyan megállapításokkal, amelyek egy rasszt helyeznek az üdvtörténet középpontjába, azzal az Isteni kinyilatkoztatásból táplálkozó küldetés tudattal, hogy az Örökkévaló elrendeléseit ezen a földön e kiválasztottaknak kell beteljesíteniük. Hasonló etno-centrikus teremtésmítoszok és küldetéstanok más kultúr-rasszoknál is fellelhetõk, mint az öntudatot és az önmeghatározást erõsítõ szellemi táplálék.

A "rassz öntudatot", annak pozitív tartalmánál fogva helyes és célszerû megragadni.

Mi a pozitív tartalom?

A pozitív tartalom a rasszon belüli szellemi és fizikai tökéletesedésre, egyre nagyobb szervezettségre való törekvést jelent, mindez a versenyben maradás és a rangos helytállás érdekében. Az emberiség történetében ha a különféle rasszok a legjobb tudásuk szerint a tisztesség alapján tartják be a versengés játékszabályait, akkor az emberi faj fejlõdése számára ez egy óriási hajtóerõt jelent.

A rassz és a rasszizmus tehát nem az Sátántól való fogalom. Akkor is ott vannak gondolatainkban, ösztöneinkben, értékrendünkben és szándékainkban, ha errõl nem beszélünk, vagy nem akarunk róla tudomást szerezni.

Közös felelõsségünk, hogy a politika sajtó útján terjesztett káros szellemi doppingszerei és áfiuma ne legyen mákonya az egész emberiségnek. Ha ezt elérjük, akkor a rassz és a rasszizmus fogalma is más, valóságos értelmet fog nyerni!

Érdemes megnézni

http://www.metacafe.com/watch/2123225//

Baráti üdvözlettel; Bodó Kirchsteuer Attila