BOLSEVIK UTÓDOK ÉS A CIGÁNYSÁG

A bûnüldözõ szervek a hetvenes és nyolcvanas években a cigánybûnözés etnospecifikus jellegére tekintettel szakértõi csoportokat szerveztek annak érdekében, hogy a vizsgálati és nyomozati munka könnyebbé váljon. Ekkor még ennek a speciális szakmai csoportnak a létjogosultságát a bûnüldözésen belül egyetlen társadalomkutató sem kérdõjelezte meg.

A bolsevik családi szocializáció egyik, generációról generációra áthagyományozott „terméke”, hogy ha hataloméhes politikájuk bajba kerül, akkor, saját fennmaradásuk érdekében a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokat környékezik meg. A legkiszolgáltatottabb csoporton belül is a lump, demens csõcseléket.

Miután a bolsevikok három generációs társadalom rombolásuk során elfogyasztották és magukba asszimilálták a hõbörgõ lump elemeket, ezért most az új hatalmi játszmában túlélésük érdekében nem maradt más, mint Magyarország legalacsonyabb intelligenciahányadossal rendelkezõ és intenzíven sokasodó kisebbsége, a cigányság. Ahogy a liberális és szocialista álruhába öltözött bolsevik ivadékok politikai pozíciója gyengül, úgy értékelõdik fel a cigányság, mint formálható tömeg és elvtelen szavazóbázis. Minél alacsonyabb szellemi szinten áll egy népesség, minél deviánsabb, annál inkább uszítható és hamis öntudatra ébreszthetõ. Velük lehet megtölteni a barikádok értékromboló oldalát.

Lenin óta, - most már harmadik, negyedik generációban -, ezt a gyakorlatot alkalmazza az örökösen más alakzatokat felvevõ, „nem vész el, csak átalakul” fizika törvénye szerint mûködõ vörös elit.

Ennek a társulatnak a hataloméhségét csak nemzetellenessége tudja felülmúlni.

Most, hogy napjainkra a fenti érdeknek megfelelõen eltüntették a "Cigánybûnözés" meghatározást, ennek a kategóriának a visszaállítása az egyik legsürgetõbb feladat.

Természetesen ennek az etnospecifikus, normasértõ magatartási formának kriminológiai kategóriaként történõ meghatározására és gyakorlatban történõ visszaállítása csak és kizárólag a természet- és társadalomtudományi módszerek együttes alkalmazásával kerülhet sor. A cigánykérdés sürgõs feldolgozása leginkább a cigányság elemi érdeke.

Az általánosító jelzõktõl, a bûnözõ lump cigány attitûdtõl és stigmáktól csak a cigánybûnözés definiálásával és hatékony kezelésével lehet megszabadulni.

A cigányság elemi érdeke, hogy minél elõbb elhatárolódjon saját bûnözõi köreitõl és szociálpolitikai parazitáitól, és elvtelen fõállású, politikailag és anyagilag manipulálható megélhetési „érdekvédõitõl“.

A cigányság csakis egy önkritikus magatartással válhat képessé arra, hogy kimásszon erkölcsi mocsarából, és lebontsa a vele kapcsolatban tapasztalati tényeken nyugvó elõítéletek egyre vastagodó és magasodó falát.

Baráti üdvözlettel: Bodó Kirchsteuer Attila