Az IMF és az SZDSZ történelmi kapcsolata. Avagy hogyan érik a gyümölcs?

Bodó Kirchsteuer Attila

MIVEL JÁR MAGYARORSZÁG IMF TAGSÁG ?

címû cikkében Harangi Fülöp a következõket írja:

"1978-1980 között a hazai külgazdasági hiány

jelentõsen megnövekedett. Az akkori politi-

kai vezetés hitelek felvételével próbált

egyensúlyt teremteni.Ekkor kezdõdtek el a

csatlakozási tárgyalások a Nemzetközi Valu-

taalappal. Az oroszok mindenrõl tudtak, mi-

vel nélkülük semmit nem lehetet tenni a ke-

leti blokkban. Azzal, hogy hazánkat beléptet-

ték egy nemzetközi pénzügyi rendszerbe, a

Nemzetközi Valutaalap úgynevezett készen-

léti vagy kisegítõ hiteleket nyújthatott Ma-

gyarországnak. Az IMF határozta meg azokat

a feltételeket, amelyekhez ezen hitelek nyúj-

tását kötötte. Lényegében az IMF irányította

ezen országok gazdaságpolitikáját. Belépé-

sünktõl kezdve a hazai-gazdasági pénzügyi

folyamatok irányítását csak az IMF szigorú

ellenõrzésével lehet megvalósítani. Az

IMF-nek elsõsorban adósságbehajtó szerepe

van, hitelt csak akkor ad, ha elkerülhetetlen.

Az IMF csatlakozás nagy terve Fekete Já-

nos névéhez köthetõ. Következménye az

lett, hogy a magyar gazdaság iszonyatos adós-

ságcsapdába került, amelybõl szinte lehetet-

len mind a mai napig kilépni. A belépés pilla-

natától nem lehettek önálló gazdasági törek-

vései az országnak, csak az IMF által

meghatározottakat teljesíthette. Ugyanis ez

volt a feltétele annak, hogy további hiteleket

kapjunk, ami viszont azt jelentette, hogy az

újabb és újabb pénzek nem a gazdaság élénkí-

tésére, hanem a kamatok törlesztésére men-

tek el, miáltal soha nem csökkent a tényleges

adósság. Azokban az idõkben hatalmas

mennyiségû erõforrás áramlott ki az ország-

ból, miközben az adósság nemhogy csökkent,

hanem drasztikusan növekedett. Az eladóso-

dás oka az volt, hogy elsõsorban csak a kama-

tokat fizettük, a tényleges tartozást nem. Az

1983-as csatlakozástól 1990-re már több,

mint 20 milliárd dolláros lett az ország adós-

sága. A magyar kormánynak minden évben

1998-ig jelentést kellett készíteni a gazdaság

állap otáról, ezzel kiszolgáltatták az országot.

Az IMF nagyon szigorú elõírásokat fogal-

mazott meg vagyis ha Magyarország hitelt

akart felvenni, akkor folytatnia kellett azt a

törvénytelen utat, amit a spontán privatizá-

ció indított el, majd az állami vagyon teljes

széthordásával tetõzõdött be. 1970-1987 kö-

zött az ország nettó adósságállománya a mini-

mális 0,5 milliárd dollárról 13, 7 milliárdra

nõtt. Ugyanekkor 1980 és 1995 között több

mint nyolcszorosára nõtt, a bruttó adósságál-

lomány elérte a 35 milliárd dollárt. Eközben

az 1980-ig felvett adósságállomány többszö-

rösét, 1995-ig mint egy tízszeresét fizette

vissza az ország.

Az IMF valamint a Világbank két olyan

szervezet, amely Magyarországnak nemhogy

a jólétét nem segítette elõ, hanem annak

tönkretételében játszott kiemelkedõ szere-

pet. A nemzetközi pénzügyi hatalomnak óri-

ási érdeke fûzõdött ehhez, mert ezáltal hatal-

mas erõforrásokat és tõke erõforrásokat is ki

tudtak vonni az országból. Egészen biztos,

hogy az 1990 elõtti idõkben az oroszokhoz is

került a pénzbõl, de azt nem lehetett meg-

mondani, hogy mekkora érték volt ez. A hi-

telek igen komoly része be sem jött az ország-

ba. Az sem igaz, hogy Magyarország lakosai

felélték az átmeneti hiteleket. Ezek a hitelek

jórészt az (MSZMP) akkori elit zsebeibe ván-

doroltak.

Az ország problémáit meg lehetett volna

oldani az IMF nélkül. Például úgy, ha nem

visz ki a szovjet piac olyan hatalmas mértékû

erõforrásokat, mondjuk az ötven forintos al-

mát két forintért, vagy az ideiglenesen itt ál-

lómásozó szovjet hadsereg nem használhat és

kaphat meg szinte ingyen. Magyarországot fel

lehetett volna virágoztatni, mégpedig úgy,

hogy nem kellett volna alacsony szinten tar-

tani a béreket. Ilyen értelemben az akkori ha-

talom képviselõi feláldozták az országot és

ma is ennek a terhét nyögjük.

Megoldás még mindig van! A gazdasági

és pénzügyi területen teljes nagytakarítást

kellene végezni, még véghez lehetne vinni a

privatizáció teljes újravizsgálását, természe-

tesen most már sokkal nehezebb, mint a

kilencvenes évek elején.

Harangi Fülöp sk. "

Harangi Fülöp által jegyzett írást az alábbiakban egészítem ki.

A magyar nemzet politikai és ezzel együtt gazdasági irányváltá-

sában, az irányok meghatározásában tetten érhetö a korábbi politi-

kai ellenzék felelössége is.

Mivel a magyarországi ellenzéknek már évekkel a rendszerválto-

zás elött több szekértábora volt, ezért meg kell nevezni azt az ellen-

zéki kört, amelyet különös felelössség terhel azért a kilátástalannak

tünö helyzetért, amelyben a jelenlegi magyar gazdaság „dagonyáz-

ni“ kénytelen.

Bizonyára lesznek olyanok, akik azt mondják a dagonyázás nem

is olyan rossz dolog.

Valóban kellemes elfoglaltságnak tünik a disznók számára, de

nem a magyar nemzet számára, amely ebben a dagonyában napi

szintü iszapbírkozást folytat.

Az adóság szorításából csupán a dagonya iszapos síkossága miatt

tud egyre másra kicsúszni.

Ebben a tragikomikus helyzetben, ott áll száraz lábbal a parton,

az egykori magyar liberális ellenzék, SZDSZ néven mint kormány-

zati tényezö.

Most nézzük és olvassuk együtt azt, hogy mit írt a liberális elenzék

1988-ban a BESZÉLÖ 23. száma, 46. oldalán. Tulajdonképen ezzel

az anyaggal egészíteném ki Harangi Fülöp kiváló írását:

Idézet:

„Magyarország nemzetközi pénzügyi helyzetének jövöje a magyar

politikai vezetök tisztánlátásán múlik. A legtöbb magyar politikus

még nem értette meg, hogy az ország jobban járna, ha engednének az

IMF követeléseinek, és alapos gazdasági átalakulást hajtanának vég-

re. A tipikusan magyar politikus (ezt nem tudom, hogyan kell értel-

mezni B.K.A) ehelyett hosszan bátorítóan beszél arról, mi mindent

lehetne csinálni, és beéri a nagy nyilvánosság megnyerését célzó

néhény gesztussal. Esetleg ha egy hónapra Lengyelországba vagy Ro-

mániába szánüznék a vezetö magyar politikusokat, az segítene

meggyözni Öket arról, hogy gyorsan rendbe kell tenni a házuk táját.

Nem lenne meglepö, ha az IMF és a józan magyar közgazdászok (va-

jon kik lehettek ezek? B.K.A.) nem tudnák megygözni a magyar poli-

tikusokat. A román, lengyel és jugoszláv politikusok 1980-81 során

nem voltak meggyözhetök. A lengyel politikai vezetés még akkor sem

értette meg az idök szavát, és még akkor sem szánta el magát a

cselekvé sre, amikor egy olyan vállsággal kellett szembenéznie, ame-

lyet a század hártralévö éveiben sem lesznek képesek megoldani. (Mi-

lyen jól tették és most mennyivel jobb nekik! B.K.A.) a nyugati

megfigyelök elött világossá válik e magatartás mozgatórugója, ha fi-

gyelembe veszik, hogy ezeknek a politikai vezetöknek nem kell valódi

választásokkal szembenézniük.

Vajon a magyar politikusok tágabb látókörüek, mint a kelet- eu-

rópai kollegáik?

Felfogják-e, hogy mit kell tenniük, ha el akarnak kerülni egy

újabb forradalmat, amelybe belebukhat a rendszer, a kommunista

párt, esetleg maga az ország?

A „Nagy restvér” még mindig figyel.”

vége

(Beszélö 23. szám 1988)

Mi történt ezek után?

– A Magyar Szocialista Népköztársaság társadalmi, politikai és gazdasági rendszere

forradalom nélkül megbukott.

– 1988 elött Magyarország a KGST második legeladósodottabb

országa volt

És mi történik most húsz év elmúltával?

-Fekete Jánost az MSZP- SZDSZ kormány tavalyelõtt a Köztársasági Érdemrenddel tüntette ki

– 2008- ra Magyarország a EU legeladósodottabb országává vált.

– A liberális ellenzék SZDSZ néven a legutolsó pillanatig a Magyar Köztársaság kor-

mányzati tényezõje volt. Majd ellenzéki szerepet öltött, tekintettel arra, hogy az IMF a hitelek megadását

ellenzéki támogatáshoz kötötte.

Na most üljünk még egy darabig és gondolkodjunk!

Baráti üdvözlettel ;

Bodó Kirchsteuer Attila