Napi szinten hangsúlyozzák, hogy a cigányság személyiség formálásában a társadalmi környezet jellem- és tudatformáló hatásainak fontos szerepe van. Viszont már nem kap ilyen hangsúlyt, hogy ebben a folyamatban, mint exogén tényezõnek, a családnak van elsõdleges szocializációs szerepe és felelõssége. A család szerepe valamennyi társadalmi tényezõ közül a legmeghatározóbb. Olyan családoknál, ahol a család számos tagja börtönbüntetését tölti, és napi szinten kelnek-fekszenek a bûnözéssel, ott a bûnözés tanult viselkedési formává válik. Ebben a helyzetben viszont a család nem tölt be semmiféle elsõdleges pozitív irányú szocializációs szerepet, sõt ellenkezõleg személyiségromboló.

De itt álljunk meg egy gondolat erejéig.

· Vajon csak a nyomorúságosabb anyagi körülmények tehetõk felelõssé a cigányság átlagot messze meghaladó normaszegése, bûnözése miatt?

· Csak az igazságtalan társadalmi egyenlõtlenségen alapuló létfeltételek és erkölcsi viszonyok tekintethetõk a bûnözés alapvetõ okainak?

· Milyen okok állhatnak annak hátterében, hogy a cigányság ösztönös, agresszív megnyilvánulása erõsebb, mint a tágabb társadalmi környezet hatásaként elvárható gátlások?

· Miért fejletlenek a cigányságnál azok a társadalmi gátlások, amelyek visszatartanák az agresszivitást és a bûnözésre való hajlandóságot?

· Miért van az, hogy a többségi magyar társadalom csak jelentõs anyagi áldozata árán, a cigányság társadalmi kondicionálásának fokozottabb induvidualizálásával tud csupán valamicske eredményt elérni a társadalmi beilleszkedés, a normakövetés, a tanulás stb. folyamataiban. Ebben a folyamatban, a cél elérése érdekében olyan pénzeszközök kerülnek ráfordításra, amelynek a töredékét sem „termeli meg” a cigányság a társadalmi együttélés és munkamegosztás során.

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása során elõször is el kell fogadnunk az a tényt, hogy az ember nem csak társadalmi lény, hanem biológiai formáció, és ezzel együtt személyiségének formálódásában biológiai szempontok is közrejátszanak.

A cigánysággal kapcsolatban pedig ezek a dolgok fokozottabban nyomnak a latba, hiszen a bûnözés két alapvetõ tényezõre vezethetõ vissza, az:

öröklött idegrendszeri sajátosságokra ( ,amely meghatározza, de egyben határt is szabhat a nevelhetõségnek , a szocializálhatóság mértékének)

és

a külsõ társadalmi viszonyokra, illetve az ezek által nyújtott nevelésre, oktatásra, amelyek hatékonyságát döntõen az individuum örökölt adottságai határozzák meg.

Magyarországon kiváló kriminológusok, kriminál-szociológusok és etológusok bioszociológusok, erre a területre szakosodott „agresszió” kutatók, szakpszichológusok tevékenykednek. De valamennyien attól tartanak, hogy ha errõl a témáról tudományosan megalapozott véleményt alkotnának és ezt a sajtó nyilvánossága elé tárnák, akkor hozzá nem értõ politikai percemberek, és hangulatkeltõ újságírók támadásának lennének kitéve.

Ezért hallgatnak és így a kimondatlan igazság a szakmai körökön belül és a négy fal között marad. Ez esetben, most kivételesen világítsa meg az értelem fénye az eleddig homályban, elrejtve õrzött tényeket.

· Az öröklött adottságok révén az erõszakos bûnelkövetõk 90% valamilyen személyiség torzító defektussal rendelkezik

( Killy, J.-Culle, F.-Ball, R.: Criminological Theory. Context and Consequences. Sage Publication. 1989)

· A biológiai, természetes szülõk genetikai hatása pedig erõsebb, mint a társadalmi környezeté.

Ha ehhez a fogyatékossághoz az elsõszintû szocializációnál a családi környezetben, a család kriminális életformájának devianciájaként további külsõ negatív hatások járulnak kiegészülve a társadalmi elõítéletekkel, akkor a bûnelkövetés nagyon nagy valószínûséggel prognosztizálható.

Vagyis idõ kérdése, hogy a társadalmi normák megsértésére mikor kerül sor.

A cigányság körében ez a probléma pedig bõvítetten termelõdik újra és újra.

A cigányság által elkövetett bûncselekmények meghatározott okok és feltételek okozata, amely a személyiség és a bûncselekményt megelõzõ szituáció kölcsönhatásának következménye.

Az okozatot elõidézõ okokat elsõsorban a cigány szubkultúrákban élõ egyének személyiségében és az ezt nagymértékben meghatározó és korlátok közé szorító örökletes biológiai (genetikai) tényezõkben kell keresni

De mi van akkor, ha a meglévõ endogén (belsõ) genetikailag öröklött fogyatékosságok nem terhelõdnek további károsító, a meglevõ fogyatékos személyiséget még tovább torzító exogén (külsõ) hatásokkal? Vagyis egy egészséges és általánosan elfogadott társadalmi normák betartására irányuló szocializáció próbálja enyhíteni az endogén (belsõ) fogyatékosságok hátrányát? Mennyire tudja enyhíteni vagy esetleg megszüntetni a belsõ fogyatékosságokkal párosuló agresszivitás által, felfokozott ösztöni reakciótat és ennek nyomán elkövetett normasértéseket az úgynevezett speciális igényû individualizált nevelés és a türelmes megértõ társadalmi hozzáállás?

Az igazságra épülõ õszinte válasz sajnos igen lehangoló!

A bûnelkövetõ szülõktõl (meghatározott mértékben, a bûnözõ anyáktól) származó, de hangsúlyozottan egészséges családi értékrendben felnõttkoruvá vált személyek körében hétszer több bûnözõ lesz, mint ahol a család mentálisan is és szociálisan is egészséges!

Ez a 7:1 arány kétségbevonhatatlanná teszi azt, hogy a genetikai hatásoknak is szerepük, olykor meghatározó szerepük van a cigányok által elkövetett bûnelkövetéseknél. Tehát ez, ami kimondva vagy kimondatlanul határt szab bizonyos cigányszubkultúrák nevelhetõségének, szocializálhatóságának.

Az ilyen ismérvekkel jellemezhetõ egyének és csoportok antiszocialítása csap át egy magasabb fokú társadalomellenes következménybe. Például, hogy szükségleteinek kielégítése során „tudatosan” helyezkednek szembe a társadalmi elvárásokkal és a társadalmi normákhoz való alkalmazkodást elviselhetetlen kényszerkén élik meg.

Ezek a rétegek azok, akik bûnözõ életvitelükkel, intenzív szaporodási rátájukkal, gyermekszüléssel, utódok sokaságával, „reprodukciós megélhetésbõl” rátelepednek a magyar családtámogató szociálpolitikára. Ez a folyamat különösen azért káros, mert az egész cigány népességet leértékeli és marginalizálja.

A folyamatot erõsíti, hogy ez a segélyosztogató ellenõrizetlenül zajló szociálpolitika semmit nem old meg. Viszont hatványozottan és egyre tömegesebb méretekben teremti bõvítetten újra, a bûnözést, a normakövetõ társadalmi együttélés elutasítását. Ez pedig napról napra fokozza a társadalmi feszültségeket, amelyek haszonélvezõi mindkét oldalon, az alantas politikai körök és a szenzáció hajhász szennymédia.

Bodó Kirchsteuer Attila