A társadalmi jelenségekben törvényszerûségek uralkodnak. Ezért sokan azt mondják, hogy ezeket a törvényszerûségeket fenntartó társadalmi feltételeket kell megváltoztatni.

A marxizmus és leninizmus ideológiai talaján felnõtt szociológusok és jogászok, mindazok, akik családi és egyéni felemelkedésüket (akár érdemtelenül is) a bolsevik diktatúra korszakának köszönhetik, tehát ennek a „vörös értelmiségnek“ a tudat alattija abból az engelsi tételbõl táplálkozik, hogy „a kizsákmányoláson és az igazságtalan társadalmi egyenlõtlenségen alapuló létfeltételek és erkölcsi viszonyok tekintethetõk a bûnözés alapvetõ okainak”.

1947-tõl 1989-ig a bolsevik diktatúra negyvenkét éve alatt, amelyben a munkásosztály élcsapata határozta meg a jövõ útját egy „kizsákmányolásmentes szocialista demokráciában”, tehát ebben a bolsevik paradicsomban mi történt a cigánysággal?

Mi történt a cigánysággal 42 év alatt?

• Biztosítva volt az iskoláztatás? A válasz: Igen!


• Biztosítva volt a foglalkoztatás? A válasz: Igen! Méghozzá kötelezõ jelleggel!


• Volt-e lehetõség ingyenes állami lakások kiutalására? A válasz igen! Minden becsületes, munkából élõ, munkahellyel rendelkezõ nagycsaládos cigányember lakáshoz juthatott!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

42 esztendõ igen hosszú idõ volt!

A cigányság rövid generációs intervallumát és óriási szaporodási rátáját alapul véve, egy történelmi korszak. A „kizsákmányolás mentes” szocializmus 42 éve alatt és az ezt követõ polgári demokrácia közel húsz éve alatt legalább négy cigánygeneráció nõtt fel. Ezek a cigány nemzedékek ( bár van közöttük számos tehetõs vállalkozó), mind a mai napig képtelenek arra, hogy saját szociális és kulturális intézmény hálózatukat megszervezzék. Képtelenek voltak arra, hogy három emberöltõ alatt kineveljék saját mûszaki és humán értelmiségüket. Az a vékony értelmiségi réteg, amely a többségi (nem cigány) társadalom emberfeletti segítségével és türelmével kialakult, két utat választott magának. Vagy teljesen hátat fordított saját „népének”, félve attól, hogy mint a mocsár, magába nyeli és visszahúzza, vagy mint a cigány etnobiznisz résztvevõje, megélhetési cigány fajvédõvé vagy politikussá vált, úgy hogy egy percig sem vállalna valós életközösséget védenceivel.

Tudomásul kell venni mindenkinek – IGY A CIGÁNYOKNAK IS, hogy az ember a biológiai és társadalmi szükségleteit csak társadalmi keretek között, társadalmilag szabályozott társadalmi-jogi viszonyok között elégítheti ki mindaddig, ameddig egy adott társadalmon belül él.

Ebben a megközelítésben a többségi, nem cigány népesség és a cigányság közötti egyre súlyosabb konfliktus, a cigányság alaptermészete és a környezõ közösség erkölcsi normáinak betartására irányuló követelmények között áll fenn.

Ezt alapul véve igenis van specifikus cigánybûnözés.

Ez a bûnözési forma nem más, mint egy adott populáció morális fejlõdésének alacsonyabb fokán való megrekedése, azaz a társadalmi gátlások – amelyek az ösztönökkel ellentétes irányba hatnak – ennél a népességnél nem eléggé erõsek, illetve fejletlenek.

Ez a konfliktus folyamat pedig a kriminalizálódás irányába tereli az eseményeket, amelyek kiváltják a többségi társadalom egészséges önvédelmi reflexét.