Cigány aktivisták folyton arra hivatkoznak, hogy a cigányság halmozottan hátrányos társadalmi helyzete és az óriási méreteket öltõ és egyre erõszakosabbá váló cigány bûnözés között (amelyet mint etnospecifikus bûncselekményformát eleve tagadnak) szignifikáns korreláció áll fenn. Vagyis közérthetõbben, minél nagyobb nyomorúságban él a cigányság, annál inkább vetemedik a bûnözésre. Mint mondják, vagy inkább sejtetik, ez a bûnözés már nem is bûnözés, hanem megélhetési kényszerbûnözés. Ebben az összefüggésben a fõállású, politikailag és anyagilag manipulálható megélhetési és cigány „érdekvédõk“ és szövetségeseik felmentést adnak az egyénnek, és a bûnözõ életmódot folytató cigányságnak, és az egész problematikát a többségi magyar társadalom felelõsségi körébe utalják.


Vagyis, ha egy cigány beköltözik a magántulajdonodba, ellopja a személyes tárgyaidat, vagy erõszakot tesz rajtad vagy ismerõseiden, akkor is te vagy a hibás, neked legyen bûntudatod, mert ha másképpen értékeled a helyzeted, akkor rasszista vagy.

Hála a közel négyezer éves sumér Ur Nammu és Uru Kagina óta alkalmazott, és mind a mai napig fennálló jogalkotási filozófiának, amely szerint: „a törvény a nép kollektív érzését hivatott védeni, ezért a bûntett nem más, mint a kollektív érzések megsértése az egyedek és a csoportok részérõl”.


A büntetõ jogalkalmazásban, ezután sem adhatnak felmentést sem a megélhetési bûnözésnek, sem pedig a szociálisan hátrányos helyzetükre hivatkozó normasértõ társadalmi csoportoknak vagy etnikumoknak.

A cigánysággal kapcsolatos politikai aspirációk és konspirációk, már-már odáig jutottak, - hiszen legalább 600.000 szavazatról van szó -, hogy ezen a területen az anómia állapota alakult ki. Emile Durkheim szociológus anómia elmélete szerint a deviancia oka a társadalmi normák meggyengülése, az elidegenedés (anómia elmélet). Vagyis a magyar társadalom ezen a területen egy olyan szakaszba lépett, amelyben fokozatosan elveszíti ellenõrzõ szerepét a cigányság felett, ami által, mind a cigányságon belül, mind pedig a cigányságot körülvevõ többségi társadalomban a dezintegráció, a rendetlenség, a káosz válik jellemzõvé. Ez a káoszhangulat váltja ki a magyar társadalom igényesebb csoportjaiban azt az egészséges válaszreakciót, amely a rend és jogbiztonság helyreállítása érdekében életre hívja saját szervezeti és önvédelmi egységeit.


A kádári diktatúra és a rendszerváltás politikai és anyagi haszonélvezõi saját politikai köreiknek megfelelve ezt a helyzetet használják ki. A média orgánumokat teljesen ellenõrzésük alatt tartva a magyar társadalom önvédelmi jogát, természetes és egészséges társadalmi reakcióit a legaljasabb módón torzítva tárják a hazai és nemzetközi nyilvánosság elé. Felcserélik az okot az okozattal. A magyar sajtó egykori New York palotás, Siklósi Norbert féle fészekalja és társulata és ezek rokonsága és leszármazottai számára minden jó, minden támogatott, amely az értéket és igazságot követõ és követelõ nemzeti oldal számára felháborító, káros és elutasítandó.

A magyarországi cigányság a közelgõ tényleges nómenklatúra váltás küszöbén a „minél rosszabb annál jobb “ erkölcstelen politikai játszma eszközévé vált.


Bodó Kirchsteuer Attila