Kis magyar média, avagy ezt elqrták uraim




Szûrik a radikális honlapokat, hogy más portálokat olvassanak. Ott azonban csínján bánnak a kormánykritikával.

Az olvasottsággal jövedelmezõbb lesz más hírportálok helyzete.

A radikális hírportálok a lényeget látják, ha tetszik,ha nem , - és bizonyára az nem tetszik a csõ végén ülõ elvtárs-uraknak, hogy gyorsabbak is.

Nem lesz újra legyintgetõs idõszak, mert ezt elkúrták kedves elvtársak és "urak", - hiába igyekeznek altatni a népet.


Na akkor idéznék egy 2009-es -magukat szakértõknek tartók- ijedt értekezletébõl néhány gondolatot.
Nem,nehogy azt higyjétek, hogy ott bármiféle etikai szempont felmerült a híradás, a hírszerkesztés alapelveit tekintve, - az olyan fogalmak,mint "igazság", "tények","objektivitás", "többoldalú tájékoztatás",- e két utóbbi,mint a hírszerkesztés alapszabályai -föl sem merült.
Hangsúlyozom, hogy itt nem egy párthoz való hozzáállásról van szó, hanem a média ,mint hatalmi ág "vezetõinek" etikájáról, megközelítési módjairól.

Akkor bemutatnám a polkorrekt alapelveket, amelyek szerint mûködik a média:

Felmerült kérdések az ott elhangzottakból:


- "mit kezdjen a média egy új párttal,amelyik 3 /!/ képviselõi helyet is nyert?"

-"Épp olyan bánásmód illeti-e meg õket, mint a többi listát állító, parlamenti vagy parlamenten kívüli pártot?"

-" Hangot kell-e adni programjuknak, nézeteiknek, el lehet-e, és ha igen, érdemes-e elhallgatni õket?"

-"Nem lehet lehetõséget adni, hogy kifejtsék véleményüket"

"Nem lehet használni bizonyos kifejezéseket a médiában /amik mára már a köz-szóhasználatban mindennaposak/,- az érintett témák:
....bûnözés
..,....nagytõk
e
.....-népcsoport /Keletrõl l2-en ugyanazzal a személyivel beérkezõ, azóta a világhatalmi tengelyt átvevõ ország/ képviselõi/ "

"Ha szóhoz jutnak, 60%-ot is kaphatnak"

-"Azzal morálisan emeljük azonos szintre ezeket a témafelvetéseket ugyanezeknek a társadalmi problémáknak a civilizált megközelítésével. Ennyire nem lehetünk posztmodernek”/ez utóbbi tipikus liberális megközelítés/"

-"Meg sem kell kérdezni õket"-már egy 98-as párt esetében is ez volt a véleménye/ -

-"akár országos népszavazást is kezdeményezhet a termõföld kérdésérõl 2011-ben."---

AZ EGYETLEN ÉRTELMES GONDOLAT A KÖVETKEZÕ VOLT:--

-"Nem 1972-ben vagyunk pártértekezleten, hogy megmondjuk, kit, mit lehet karanténba zárni. Senkinek nincs olyan hatalma, hogy ha nem beszél valamirõl, akkor az nincs.
"az újságíróknak pedig inkább arról kellene vitatkozniuk, hogyan lehetnének jobb újságírók."


-"egyéb baromság a tartalomszolgáltatótól/!/ :
"Legitimálja az errõl szóló vitákat, akkor elõsegíti, hogy ez a téma elfogadhatóvá váljon”

-/!/--másik-másiktól:
"egy magánpénzbõl mûködõ médiának nem lehet elõírni, hogyan és milyen terjedelemben számoljon be egy..."/

-/"..hogy akár álruhában megnézzük, megkérdezzük, hogy mit akarnak, és aztán leírjuk, hogy mi az igazság?”/NEM VICC, ÍGY MONDTA/--

-"Ha egy pártnak olyan gondolatai vannak, amiket nem tudunk elfogadni, arról majd eldöntjük, hogy hogyan számoljunk be." /televízió!képviselõje mondta/

--"A mi olvasóink egyként apolitizáltak /!/, szavazni sem járnak, az újság karakterébe sem illik a politika” –"

-"Németországban nagyon jól sikerül karanténban tartani /!/"/egypártot/"mert közmegegyezés született /!/ errõl, mindenki betartja""
„újságírói eszközökkel rámegyünk a témára, és bemutatjuk, hogy amit akarnak, az baromság./!/”"„Ha leültetsz valakit, és kérdezed, az azt jelenti, hogy kíváncsi vagy rá”./!/


Szóval így megy ez drága barátaim és én sok mindenért hálás vagyok,amiben nem kellett részt vennem.

üdvözlettel
, a Striga



források :

http://kuruc.info/r/6/42789/

http://emasa.hu/print.php?id=5279



Hogyan kezeljük a Jobbikot?









2009. június 25. csütörtök, 16:33
utolsó frissítés: 2009. június 28. vasárnap, 16:52



A radikális nemzeti ideológiát hirdetõ Jobbik három képviselõt küldhet az Európai Parlamentbe. A párt rasszista indulatokat keltõ retorikájának sikere érezhetõen zavarba hozta a magyar szerkesztõket. Cikkünk az Antagon blog vitaestjén elhangzottakat idézi fel. A témával kapcsolatos kérdéseinkre reagált a Népszabadság, az MTV és a Magyar Rádió.

Mit kezdjen a magyar média a radikális-rasszista, az EP választáson három képviselõi helyet szerzõ Jobbikkal? Egyáltalán kell-e valamit kezdeni a sok szempontból szélsõséges párttal, vagy épp olyan bánásmód illeti meg õket, mint a többi listát állító, parlamenti vagy parlamenten kívüli pártot? Hangot kell-e adni programjuknak, nézeteiknek, el lehet-e, és ha igen, érdemes-e elhallgatni õket? Többek között ezekre a kérdésekre próbáltak választ találni az Antagon médiablog beszélgetésén szerkesztõk, újságírók közvetlenül a választások után.

„Ennyire nem lehetünk posztmodernek”

„I use the enemy” – idézte a Jobbik és a média kapcsolatát felvázoló bevezetõjében a Sex Pistolst Gavra Gábor, aki szerint a párt a kezdetektõl jól használta a médiát. Két eszköze volt ehhez: a Magyar Gárda, ami megkerülhetetlen téma lett a médiában, valamint a „cigánybûnözés”, amire ugrott a magyar nyilvánosság”.

A Hírszerzõben vannak viták a Jobbik szerepeltetésével kapcsolatban, így egyelõre még nincs kialakult szerkesztõségi álláspont – mondta a fõszerkesztõ. Szerinte három külön területen érdemes vizsgálni a Jobbik szerepeltetését. „Nincs pardon” a Jobbik központi témáiban: „nem lehet a Jobbiknak lehetõséget adni arra, hogy akár interjúban, akár publicisztikában kifejtsék a véleményüket az ún. cigánybûnözésrõl, a nemzetközi zsidó nagytõkérõl vagy a magyarországi kínaiakról” – mondta Gavra. „Az ilyenfajta megközelítéssel nem lehet vitába szállni, mert ha vitába szállunk vele – lehet akár 60 százalékos is a Jobbik –, azzal morálisan emeljük azonos szintre ezeket a témafelvetéseket ugyanezeknek a társadalmi problémáknak a civilizált megközelítésével. Ennyire nem lehetünk posztmodernek” – jelentette ki.




2009. június 10. – Nemzeti Kávéház, Budapest. Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt



Más kérdés, hogy meg kell-e kérdezni a Jobbikot semleges vagy szakpolitikai kérdésekben, ez ügyben a Hírszerzõ szerkesztõsége sem egységes – folytatta Gavra. Seres László, a korábbi fõszerkesztõ már 1998-ban a MIÉP-pel kapcsolatban is úgy gondolta, hogy nem kell megkérdezni õket például földügyben. „Ezzel alapvetõen egyetértek, de nagyon nagy csapda rejlik ebben” – mondta Gavra, aki szerint lehetõség van arra, hogy a Jobbik akár országos népszavazást is kezdeményezhet a termõföld kérdésérõl 2011-ben. „Ha ez lesz, nem engedhetjük meg magunknak, hogy ne számoljunk be róla.” Gavra úgy látja, van olyan terület is, ahol a Jobbik a média „szövetségese” – ilyen például a pártfinanszírozás kérdése. „Ezekben az esetekben nem hallgathatjuk el, hogy a Jobbiknak pozitív szerepe van” – mondta.

„Ha nem tudod megfogni, rossz interjút csináltál”

„Valamilyen egészen furcsa médiafelfogás rajzolódott ki ebbõl a vitaindítóból” – reagált Stumpf András Gavra szavaira. „Olyan, mintha hatalom lenne a kezünkben, mintha eldönthetnénk, hogy milyen teret biztosítunk a Jobbiknak – nincs így. Nem 1972-ben vagyunk pártértekezleten, hogy megmondjuk, kit, mit lehet karanténba zárni. Senkinek nincs olyan hatalma, hogy ha nem beszél valamirõl, akkor az nincs. Fõleg úgy, hogy van kuruc.info” – mondta. A Heti Válasz onnantól kezdve, hogy „érdekesek kezdtek lenni”, foglalkozott a Jobbikkal, és ezen túl is foglalkozni fognak velük – mondta Stumpf, aki példaként azt hozta fel, hogy egy asztalhoz ültették Morvai Krisztinát és Mohácsi Viktóriát, hogy „vitatkozzanak a cigánybûnözésrõl”.

„Nagyon komcsi megközelítésnek látom azt, hogy nem lehet egy témát beengedni egy interjúba. Ilyen nincs. Ha nem tudod megfogni a saját eszközeivel – use the enemy, ha enemy –, akkor rossz interjút csináltál. Egy interjúban is lehet úgy kérdezni, hogy kiderüljön: Morvai Krisztina nem tud arra válaszolni, hogy mi van a »cigánytenyészetekkel«” – érvelt Stumpf, aki szerint a sajtó szerepének félreértékelése és túlértékelése rajzolódik ki abból, amit Gavra mondott. Nem lehet elhallgatni õket, egyszerûen a saját belátásunk szerint, a súlyuknak megfelelõen be kell róluk számolni – mondta, hozzátéve: az elhallgatás ráadásul nagyon jó téma is volt a Jobbiknak. Stumpf szerint azt, hogy a Jobbik vállalhatatlan, publicisztikában meg lehet írni, az újságíróknak pedig inkább arról kellene vitatkozniuk, hogyan lehetnének jobb újságírók.

Komoly vita alakult ki Stumpf véleménye nyomán, Katona Éva, a Kreatív volt fõszerkesztõje, a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének fõtitkára például – másokkal együtt – úgy látja, hogy a médiának óriási hatalma van. „Ha legitimmé avat olyan szavakat, mint a cigánybûnözés, ha legitimálja az errõl szóló vitákat, akkor elõsegíti, hogy ez a téma elfogadhatóvá váljon” – vélekedett. Gavra pedig azt vetette Stumpf véleménye ellen, hogy az olvasók iránti felelõsség, a tájékoztatás kötelessége létezik, de egy magánpénzbõl mûködõ médiának nem lehet elõírni, hogyan és milyen terjedelemben számoljon be egy pártról.

„Érdekes, néznék is sokan, mégsem adjuk”

A TV2 és a Blikk is ezen az állásponton van. A kereskedelmi tévében a Jobbik választások elõtt nem szerepelt túl sokat, a Magyar Gárdát pedig egyenesen reális veszélynek tekintették a szerkesztõk. „Nem voltam meggyõzõdve arról, hogy ebbõl nem lesz minden második faluban cigányverés” – vallotta be György Bence, a TV 2 Tények címû hírmûsorának felelõs szerkesztõje, aki úgy gondolja, az ilyen szervezetek bármit képesek megtenni azért, hogy bekerüljenek a médiába. „Ha veszélyesnek tartjuk a Magyar Gárdát, akkor az elhallgatás helyett nem pont az a dolgunk, hogy akár álruhában megnézzük, megkérdezzük, hogy mit akarnak, és aztán leírjuk, hogy mi az igazság?” – vetette fel erre Stumpf.

„A TV2-nek nem dolga bizonyos határon túl, hogy beszámoljunk egy pártról. Ha egy pártnak olyan gondolatai vannak, amiket nem tudunk elfogadni, arról majd eldöntjük, hogy hogyan számoljunk be. Az sem fér bele, hogy Jan Slota minden nap üvöltse nálunk a magyarok bûneit, pedig érdekes, biztos néznék is sokan, mégsem adjuk” – mondta György Bence.

„A Blikkben ha kimondva nem is, de a gyakorlatban az volt az álláspont, hogy a Jobbikkal nem foglalkozunk, ez a választások után is így marad. Nincs velük kapcsolatban semmilyen kötelezettségünk. Ha meg az olvasók olyan újságot akarnak venni, amiben sokat írnak a Jobbikról, akkor majd olyat vesznek. A mi olvasóink egyként apolitizáltak, az újság karakterébe sem illik a politika” – mondta Erdélyi Péter, a Blikk rovatvezetõje.

„A PC beszédmódban dagonyázva”

„Úgy nem lehet jobb újságírónak lenni, hogy nem írsz valamirõl. Németországban nagyon jól sikerül karanténban tartani az NPD-t, mert közmegegyezés született errõl, mindenki betartja. Ez Magyarországon több okból sem mûködne” – mondta Weyer Balázs. Az origo fõszerkesztõje szerint ha egy újságíró nem akarja elhallgatni a témát, két lehetõsége van: az egyik, hogy amivel nem ért egyet, arról nem ír, bár ez szerinte veszélyes, könnyen pestisként terjedõ módszer lehet. A másik, járhatóbb út, hogy „újságírói eszközökkel rámegyünk a témára, és bemutatjuk, hogy amit akarnak, az baromság.” Weyer szerint ennél sokkal kevésbé problémás esetekben sem volt soha kötelezõ, hogy az újságírók reflektálatlanul adják tovább a hülyeséget, ugyanakkor Gavrával egyetértve azt mondta, azt el tudja képzelni, hogy nem készítenek nagyinterjút a Jobbik vezetõivel. „Ha leültetsz valakit, és kérdezed, az azt jelenti, hogy kíváncsi vagy rá”.

Az origónak egyébként nem volt és nincs is egységes politikája a Jobbikkal kapcsolatban. „Azt az elvet követjük, hogy mindenkivel egyformán, méltányosan kemények vagyunk, legyünk velük is azok” – mondta a fõszerkesztõ.

A legnagyobb probléma az, illetve az probléma – mondta Stumpf –, hogy a média nem tudja, hogyan beszéljen arról, amit a Jobbik cigánybûnözésnek hív. Még arról sincs kompromisszum, mikor írjuk le, hogy az áldozat vagy az elkövetõ roma volt. „Nem érzi és nem is érezheti úgy az ilyen problémákkal is küzdõ olvasó vagy tévénézõ, hogy az õ világát leköveti a média. Ezért lehetett tere a Jobbiknak, mert ebben a PC beszédmódban dagonyázva nem tudtunk semmit közölni a problémáról” – mondta, és ebben Gavra is egyetértett vele.



A hírérték alapján

Megkerestünk néhány olyan szerkesztõséget is, akik nem képviseltették magukat az Antagon beszélgetésén. Kérdéseinkre az MTV hírigazgatójától, a Kossuth Rádió fõszerkesztõjétõl és a Népszabadság belföld rovatának vezetõjétõl kaptunk választ.

A két közszolgálati médium hasonlóan áll a kérdéshez. „Egy bejegyzett, a törvényes mûködését eddig egyetlen erre hivatott szerv/intézmény által sem megkérdõjelezett párttal kapcsolatosan nincsenek speciális irányelveink: konkrét esetekre konkrét válaszaink születnek, legyenek ezek akár a párt üzenetei és tettei, akár a pártra vonatkozó hírek, üzenetek, vélemények” – írta kérdéseinkre Kerényi György, a Kossuth Rádió fõszerkesztõje, aki egyébként az Angaton beszélgetésre is hivatalos volt, de elhárította a felkérést.

„A választások után az MTV európai parlamenti pártként fogja kezelni a Jobbikot. Amikor beszámolunk az Európai Parlamentben történtekrõl, hírérték alapján foglalkozunk a Jobbik kezdeményezéseivel, javaslataival, felszólalásaival. A magyarországi belpolitikai tekintetben a Jobbik továbbra is egy parlamenten kívüli párt, az MTV, ahogy eddig is, hírérték alapján számol be a párt hazai tevékenységérõl” – kaptunk hasonlóan kimért választ Bednárik Imrétõl, az MTV hírigazgatójától.

A Népszabadság minden Jobbikra vonatkozó fontos információval ellátja olvasóit, és ha ezek hitelességéhez szükséges, megkeresik, megkérdezik az érintetteket is. „Egyebekben viszont nem kívánunk teret adni e párt képviselõinek, interjút például nem készítünk velük” – válaszolta Nagy N. Péter rovatvezetõ a vitán is elhangzott álláspontot ismételve kérdésünkre. „A német közszolgálati médiumok értékorientációját tartjuk jónak, akik ugyan az ottani szélsõséges pártoknak nem adnak megnyilvánulási lehetõséget, de a lehetõ legkorrektebben számolnak be minden velük kapcsolatos hírrõl” – tette hozzá.
V.A.