Mégis kik vagyunk mi?

http://hirszerzo.hu/belfold/20101220_bazi_sok_jo_hirunk_van_magyarorszag#utm_source=hsz_daily&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2010_12_20&utm_content=top

Megdöbbentõ fordulat: jó hírek tömegével indul ez a csodálatos nap!
2010. december 20. 06:05

"Nagy napra virradtak Önök és mi is. A forradalmi Országgyûlés ma fogadja el az új Médiatörvényt, a Médiahatóság oltalma alá helyezve Önöket és minket, a tájékoztatási és propagandafront napszámosait.

Mi végre vagyunk a világban? Vajon az országban tényleg csak az a sok mocsok bír történni, amivel a média nap mint nap mérgezi életünket és gyermekeink ártatlan lelkét? Nincsenek ebben az országban jó hírek? De vannak, csak eddig direkt eltitkoltuk õket Önök elõl.

Például jó hír Önöknek, nekünk, mindannyiunknak és valamennyiünknek egyaránt, hogy amíg a hivatásos rettegõk és külföldrõl pénzelt huhogók a saját levükben fõnek a jogászkodó formalizmus kötelékeitõl megszabadított magyar demokrácia erõinek diadalmas pörölycsapásai alatt roskadozó elefántcsonttornyaikban (ezt még egy kicsit gyakorolni kell), addig az ország szebbé-jobbá tételén két kezük munkájával dolgozó tömegekre – valóban, nem csak kitaláltuk – a Nap is másképp süt.

Mi az Ön véleménye arról, hogy a Magyar Géniusz Programnak Európa-szerte csodájára járnak? Semmi, ugye?

Ne tegyen magának szemrehányást – ezt a hírt mi és a hozzánk hasonló, íróasztal mögül újságot író nagyarcú jöttmentek gondosan eltitkoltuk Ön elõl.
Tudott Ön arról, hogy milyen lett Sárvár wellness-központja? Nem árulunk zsákbamacskát: nagy lett, szép és jó. Ön errõl sem tudott – mert manipuláltuk Önt, hogy ne vegye észre a szeme láttára zajló, szakadatlan építõmunkát.
Vagy nézzünk szét a Jászságban – volt fogalma Önnek arról, hogy kérges kezek alatt alakul, formálódik, hovatovább – merjük kimondani – fejlõdik szellemi arculata? Ugye, hogy nem. Ahogy – fogadjunk – azt is eltitkolta Ön elõl az ellenzéki tömegtájékoztatási, kommunikációs és tudatipar, hogy milyen hétköznapi csoda születik 2013 végére Kecskeméten, és hogy milyen boldogságot szereztek nemzetünk nagyjai több száz, ártatlan gyermeknek a hétvégén az Országházban?

Vége a rémhírterjesztõk korának, vége a „tudósításnak” álcázott, maró gúnnyal átitatott célozgatások vadnyugati káoszának. Rend lesz.
Tudjuk, hogy változnunk kell. Nem csupán a közéletünket megtisztító és személyiségünket a múlt béklyói alól napról napra felszabadító forradalmi hullámok sarkallnak minket erre, de magunkon is érezzük, hogy nem mehet így tovább.

Szerkesztõségünk tagjai sápadtak, szemük karikás a romkocsmákban, belterjes, belvárosi „értelmiségiek” között eltöltött alkoholgõzös éjszakák után, miközben kollégáinknak fogalmuk sincs azoknak a honfitársainknak az életérõl, akiknek Önök elõtt eddig gondosan eltitkolt sikereinket köszönhetjük.

Mégis kik vagyunk mi? – tesszük föl magunknak a kérdést egy-egy józanabb órán –, hogy íróasztalunk biztonságosnak hitt mellvédje mögül oktatjuk „jogállamiságra”, na meg az úgynevezett „rendszerváltás” „vívmányainak” „védelmére” oktassuk azokat, akiknek jóvoltából az ország – ha tetszik ez nekünk, ha nem – mégiscsak újjá fog épülni?
És itt elérkezünk a legfontosabb kérdéshez, amelynek feltételét egyetlen, magát újságírónak nevezõ dolgozó értelmiségi sem spórolhatja meg ezekben a sorsformáló napokban: vajon lehetséges-e jól újságot írni, ha elménket elzárjuk a dolgozó tömegek kollektív bölcsességétõl?

Tudjuk jól: ez a kérdés foglalkoztat ma nem csupán minket, de tudjuk pontosan, számos szerkesztõség több száz munkatársát szerte az országban. Ám van egy jó hírünk, Magyarország: a mi esetünkben a gondolatot tett követte.
Erõs elhatározás kellett – de a puszta emberi akarat biztosan kevés lett volna hozzá. Kellett a dolgozó tömegek befogadó szeretete, a Nemzeti Együttmûködés Nyilatkozatának e (szigorúan csak nemzetközi értelemben) zavaros idõkben is biztos iránytûje, és persze a nemzetközi hiéna- és keselyûhad minden korábbinál elszántabb támadása Magyarország, a magyar emberek és – mondjuk ki végre – a magyar sport ellen. Ellenünk. Ez a fékevesztett, habzó szájú támadás sarkallt minket arra, hogy végre megismerjük annak az országnak a valódi arcát, amelyben élünk, amelyben felnõttünk, és amely – ne féljünk kimondani! – a mi hazánk.
Nem hallgathatunk, amikor bajban van a mi hazánk. Bár sok esetben hetek óta merevlemezeinken lapulnak a balliberális kollégáinkhoz hasonlóan általunk is gondosan elhallgatott jó hírekrõl szóló közlemények, most ez a (már-már végzetes) késlekedés Önöknek és nekünk is okulásunkra szolgál. Enélkül ugyanis nem zúdíthatnánk Önökre azt a sok, nyavalygásaink sûrûjébe veszõ hétköznapi csodát, amely – már ma is bevilágítja a tudni vágyó, szépre éhes Olvasóink képernyõjét."

..................

http://hirszerzo.hu/cimke/j%c3%b3+h%c3%adr

jó hír