Ha az információ megérinti a közösséget- A hatalom idegessége – avagy: Wikileaks és az alternatív média

A Wikileaks legújabb közleményei hatalmas felháborodást váltottak ki, különösen az amerikai politikában és az általa uralt médiavilágban. Kevesen figyeltek fel arra, hogy a mindenhatóságában megsértett hatalom támadását nemcsak a Wikileaks és fõnöke, Julian Assange ellen irányítja, hanem az alternatív média ellen egyáltalán. Az internet használatának korlátozása is újból felmerült.

A hatalom kapkodását és tanácstalanságát mi sem jellemzi jobban, mint hogy a Wikileaks által közölt 250.000 dokumentumot hol jelentéktelennek, hol rendkívül veszélyesnek minõsítette. A fõsodor média természetesen szolgailag ismételte a vádakat, s némelyik nagy becsben tartott amerikai lap még a legabszurdabb bosszúterveket is jogosnak minõsítette. Több jobboldali amerikai politikus ugyanis még Assange kivégzésének a tervét is megpendítette. Sarah Palin a republikánusok korábbi elnökhelyettes-kandidátusa szerint Julian Assange nem érdemel más eljárást mint az Alkaida vagy a talibán tagjai.

Habár a fontos európai lapokat, amelyek sok kényes részletet közöltek az amerikai diplomaták tevékenységérõl, – egyelõre – nem támadta meg a nagypolitika, az amerikai állapotokra jellemzõ, hogy az ottani elismert nagy lapok csak álszent felháborodásukkal hívták fel magukra a figyelmet. Egyidejûleg úgy próbálták menteni a helyzetet, hogy a Wikileaks által közzétett információknak azt a részét, amely látszólag a fõsodor média által sulykolt híreket igazolta, mint például azt, hogy Szaúd-Arábia is sürgette az amerikai csapást Iránra annak atompolitikája miatt, arra használták fel, hogy az iráni veszélyt aránytalanul eltúlozzák. Szaúd-Arábia valójában Irán nagy vetélytársa a térségben, Irán-ellenességének ezen kívül vallási okai is vannak.

Az USA fõügyésze már néhány nappal a botrány kitörése után kijelentette, hogy be kell tömni azokat a jogi hézagokat, amelyek lehetõvé teszik olyan honlapok létezését, mint a Wikileaks. (Nem érdekes, hogy a készülõ hazai médiatörvény is hasonló gondolatokat tartalmaz? – Híradmin, NIF) Két szenátor azonnal cselekedett is, benyújtván egy törvénytervezetet, amely büntethetõvé tenné hadügyi vagy titkosszolgálati informátorok megnevezését.

Az amerikai nyomás Európában is abszurd és álszent eredményekhez vezetett, elsõsorban Julian Assange letartóztatásával kapcsolatban. A szuper liberális Svédország furán bonyolult erkölcsi törvényeit kihasználva eljárást indítottak a Wikileaks fõnöke ellen, akit azzal vádolnak, hogy két nõvel, bár azok beleegyezésével közösült, de a kondomot nem megfelelõen használta. A vádat nevetségessége miatt az ügyészség egyszer már ejtette, de most – nyilvánvalóan politikai megrendelésre – újra elõszedték. A csodálatos angol demokrácia és jogrendszer sem fogadta el az Assange, illetve barátai által felajánlott komoly biztosítékot, amit hasonló esetekben elfogadni szokás, és a háttérben már amerikai-svéd kiadatási tárgyalások zajlanak az ausztrál állampolgár ellen.

A Wikileaks által közzétett anyagot az alternatív média kezdetben visszafogottan ítélte meg, mert bizonyos kényes témákkal, például Izraellel kapcsolatban nem hozott semmi szenzációsat nyilvánosságra. Pedig ez nyilvánvalóan az amerikai diplomaták számára is kényes, ezért kerülendõ téma volt. Az anyag érdekessége fõként abban rejlik, hogy a diplomaták milyen leplezetlenül átvették az eluralkodó „birodalmi újbeszédet”, egyre inkább elmélyítvén a szakadékot a továbbra is demokratikus szólamokkal etetett átlagpolgár és a hatalmi elit között.

A technikai forradalom kezdetei óta az európai kultúra java lidércálomként élte meg a hatalom kezében koncentrálódó technikai manipulációs lehetõségek állandó gyarapodását „fejlõdését”, ami a totalitárius állam eljövetelét vetítette/vetíti elõre. Az internettel azonban az alternatív médiák is nagy lehetõségekhez jutottak. Wikileaks nagyszerûen mutatja, hogy a globális elit ellen globális ellenzék is kialakulhat. Ezt a háttérhatalom nagy ideológusa, Zbigniew Brzezinski is felismerte, amire a válasza az volt, hogy a globalizáció által a gazdasági téren okozott nehézségeket a szociális szféra globalizációjával kell megoldani. Mit is ért „big Zbig” ez alatt? Azt hogy nem „globális kormányra”, hanem „globális kormányzásra” van szükség. Játék a szavakkal, hogy elfedje a lényeget. Az alternatív média Julian Assange szerint akkor válhat hatékonnyá és idézhet elõ tényleges társadalmi változást, ha az információ megérinti a közösséget, azaz tapasztalja a sorsát irányító erõk harcát és maga is aktív szereplõvé válik. „Amikor elõször színre léptünk /2006-ban/, úgy gondoltuk, hogy az analitikus munkát elvégzik a bloggerek és azok, akik Wikipédia cikkeket írtak. Azt hittük, ez így természetes, mivel sok jó minõségû, fontos tartalmú cikk állt rendelkezésünkre…. A munka nehezét – a nehéz analitikus munkát -, amit az anyaggal el kell végezni, azt mi csináljuk és professzionális újságírók, akikkel együttmûködünk és emberi jogi harcosok. Azt tehát nem a szélesebb közösség végzi. Azonban, amint a kezdeti munka megvan, amikor a story valóban storyvá válik, hírré lesz, akkor a közösség is bekapcsolódik, ami mélyebbre és mélyebbre hatol és több perspektívát jelent. Így a szociális hálózatok a mi esetünkben azzal a tendenciával bírnak, hogy tevékenységünket kiszélesítik, megerõsítik.” De mondhatnánk akár Marx-szal is; „Ha a szellem a tömegeket megragadja, anyagi erõvé válik”.

Vajta Dénes

Nemzeti InternetFigyelõ