Az égig, a csillagos égig érne...

Reményik Sándor:

"Nagy magyar télben …

Nagy magyar télben picike tüzek,
A lángotokban bízom,
Legyen bár messze pusztán rõzseláng,
Bár bolygófény a síron,
Szent házi tûz, vagy bujdosó zsarátnok:
Boldog vagyok, ha magyar lángot látok.

Nagy magyar télben picike tüzek,
Szikrák, mécsek, lidércek,
Mutassatok bár csontváz halmokat,
Vagy rejtett aranyércet,
Csak égjetek, csak melegítsetek ma,
Soh’se volt ily szükség a lángotokra!

Nagy magyar télben picike tüzek,
Jaj, be szétszórva égtek,
Királyhágón, Kárpáton, mindenütt!
De mondok egyet néktek,
Szelíd fények és szilaj vándorlángok:
Mit gondoltok: ha összefogóznátok!

Nagy magyar télben picike tüzek,
Soh’se volt olyan máglya,
Mintha most ez a sok-sok titkos láng
Összefogna egy láncba …!
Az égig, a csillagos égig érne,
És minden idegen rongy benne égne! "