Beszédek és üzenetek/?!/

A páli dokumentumok

Saulus szigorúan vallásos, farizeus zsidó családból származott,-apja pénzén teljes jogú római polgárrá vált,- így lett Saulusból- Paulus.

Ismerte a görög nyelvet, Gamaliel tanítványaként elvakult fanatikussá, szûklátókörûvé vált,-szenvedélyes ellensége lett a korai keresztény szektáknak.

Damaszkuszban azonban valami történt: megragadták Jézus tanításai,-felismerte,hogy micsoda lehetõséget kínál a helyzete.

Valószínûleg megrészegítette a saját magáról alkotott kép egy jövõbeli gigantikus mozgalom eszmei vezetõjének szerepében.

Amit róla tudunk, szinte kizárólag a neki tulajdonított levelekbõl és az Apostolok Cselekedeteibõl származik,-ezek azonban elfogult szövegtöredékek.

A Timoteushoz és Titushoz írt levelek, a zsidókhoz írt levél kétségbevonhatók,- csakúgy, mint az efezusiakhoz, kolosszeiekhez és a thesszalonikiekhez írt második levél is.

Amit ma kereszténységnek nevezünk,-az leginkább egy szabályokból álló tan, amelyet inkább „pálinizmus”-nak kellene neveznünk.

A kereszténység egy Pál által alapított vallás, amely Krisztus evangéliumát a Krisztusról szóló evangéliummal helyettesítette”./Wilhelm Nestle/

Forráslink:

Az egyes nyelvi, kultúrális, történelmi alapokon kialakult emberi közösségek, nemzetek olyan sajátos tapasztalatokat, olyan pótolhatatlan zsenialitást hordoznak, ami nélkül szegényebb lenne az egész emberiség. A Teremtõ iránti tisztelet tehát elvezet a népek és nemzetek értékének elismerésére. (...)

Az Ószövetségben a választott nép, az Újszövetségben az egyház az üdvösség jele és a remény hordozója az egész emberiség számára. De a nemzeteknek, a népek sokaságának is megvan a maga értéke az egész emberiség hivatásának és üdvösségének keretében. (...)

A rokonságnak, a családnak, a születés és a természetes emberi közösség által meghatározott életállapotnak - hitünk szerint - hivatást és küldetést hordozó jellege van . A modern értelemben vett, vagyis nem csupán közös öntudattal, nyelvvel, származással, hanem közös államisággal is rendelkezõ nemzet a pusztán természetes kötelékekkel egybefûzött emberi közösségtõl annyiban különbözik, hogy a politikai elem is megjelenik ismertetõjegyei között. Ezért aztán egyrészt mindmáig beszélnek arról, hogy egyes államokban több nemzet is él, másrészt alkalmazzák az államot alkotó közösség egészével azonosított nemzetfogalmat is. Ilyen értelemben beszélnek például az Egyesült Nemzetek Szervezetérõl. A nemzetállam eszménye, mely az újkorban az antik és középkori államfelfogás helyébe lépett, a romantika eszmeáramlata következtében olykor felfokozott - sõt néha túlzott - érzelmi és ideológiai töltést is kaphatott.

Az újkori nemzetfelfogást és a mögötte rejlõ törekvéseket egyházunk elsõsorban a társadalommal kapcsolatos erkölcsi tanítás keretében közelítette meg. Ebben a tanításban az állam igazságos, erkölcsös rendjének egyik sarkköveként az emberi jogok tiszteletben tartása jelenik meg. Az állam feladata, hogy a területén élõ emberek alapvetõ jogait biztosítsa. (...)

Általánosságban a katolikus társadalmi tanítás a népnek és a nemzeti értékeknek komoly jelentõséget tulajdonít. (...)

Mindebbõl számunkra világos üzenet és feladatok rajzolódnak ki: értékelnünk kell nemzeti nyelvünket, kultúránkat, történelmünket. Felelõs szeretettel kell ápolnunk a közösséget egymással. El kell fogadnunk a születendõ gyermekeket. Mindent meg kell tennünk, hogy olyan körülményeket teremtsünk, amelyek segítik a fiatalok családalapítását, a jövõ nemzedék nevelését. Enélkül, élõ emberek nélkül semmilyen nép, nemzet vagy kultúra nem létezik. Érezzünk felelõsséget népünk sorsáért, támogassuk egymást szolidáris szeretettel. Ne engedjük, hogy eluralkodjék rajtunk az értelmetlenség és a reménytelenség érzése. Bízzunk az isteni Gondviselésben, amely reményt és jövõt szán nekünk. Ha nyelvünket, kultúránkat mint Isten alkotását méltán csodáljuk és megbecsüljük, akkor ugyanezért tiszteljük és becsüljük meg a többi nemzetek értékeit is. Imádkozzunk azért, hogy az önzés és a feszültség helyét a tiszteleten, igazságon, szereteten és szabadságon alapuló, alkotó együttmûködés foglalja el Európának azon a részén is, amelyet a Gondviselés otthonunkul rendelt. Magyar katolikus egyházunk átérzi és ápolja a közösséget minden magyar ajkú katolikus hívõvel. Ugyanakkor nyitott szívvel kereste és keresi a kiengesztelõdés és a közös értékekért való együttes munkálkodás útját a szomszéd népekkel is. Adjon Isten kitartást, erõt és szeretetet mindazoknak, akik ezért fáradoznak. Adjon Isten békés fejlõdést, gyógyulást és erõsödést egész népünknek."