Rend-rakás:/A fukarszó eredete és a gazdasági világválság / A hatalom valódi birtoklói
- Részletek
- Béres Erika
- Találatok: 745
Rend-rakás:/A fukarszó eredete és a gazdasági világválság / A hatalom valódi birtoklói
Az "ordo" jelentése „rend”, de nem csupán önmagában, zárt rendszerként, hanem valami felé rendezõdõ, irányuló rendrõl beszélünk.
Ha beszélünk.
Ha beszélünk.
Még mindig ott tartok, hogy ismételgetem végtelen idõk óta az alábbiakat:
"ethosz"- eredetileg az állatok legelõje, majd az ember szokásos lakóhelye, az ezzel összefüggõ dolgok: szokás, hagyomány, illem.
Szûkebb értelemben azonban az cselekszik etikusan, aki nem követi vakon az áthagyományozott viselkedési szabályokat, hanem saját belátása nyomán teszi az éppen megkívánt mindenkori jót,- ez "éthosz: karakter, jellemszilárdság, maradandó készség a jóra, azaz erény. Befogadhatjuk az erényt, de csak szokás által válik tökéletessé.A latin "mos",-morál-"akarat", ami szokásban, erkölcsben, törvényben nyilvánul meg. A magyar "erkölcs" szó -legrégebbi elõfordulása a XIV.-XV. század körül - eredete ismeretlen.
/- de beszélhetünk a "lelki-ismeretrõl" is...
............................................................
/Megj.
Örömmel látom,hogy más hírportálok is végre megírják a tényeket.
Egyetlen kérdésem van: miért nem tették ezt jóval elõbb?-merthogy 1694-óta történik...az alábbiakról szóló cikkeket,videókat pedig nem a "hivatalos" vagy "fõsodratú" médiából halljuk,-pedig l5 éve van médiakonferencia /sicc!/
..............................................
A cikk forrása:
http://www.hirextra.hu/2010/05/15/a-hatalom-valodi-birtokloi/
"1694-ben indult az a folyamat, amely a világ kormányainak teljes eladósításához vezetett. Ez az a dátum, amikor megalapították a Bank of England-ot. Ez volt a legfontosabb lépés, ahhoz, hogy most ne a demokratikusan megválasztott kormányok birtokolják a hatalmat.
2010. május 15. szombat 16:45 - Pénzes Dávid
A mai pénzügyi világ szennyét annyira megszoktuk, hogy már csak keveseknek tûnik fel, hogy is jutottunk idáig. Nem szeretnék történelmi dolgozattal idõt húzni, csupán néhány gondolattal megemlékeznék egy-két eseményrõl.
A kamatok
A világ államai az önrendelkezés bizonyos formáit viselték hosszú idõn keresztül, mígnem néhány hipergazdag bankárcsalád ki nem találta, hogy a legjobb befektetés a kamatokra hitelt adni. Míg egy földesúrnak mondjuk az ezer aranyat érõ 10 hektáros földjén egy év alatt keletkezett száz arany bevétele, addig a bankok egy év alatt egy ezer aranyas hitel esetén ugyanennyit realizáltak. A különbség azonban óriási. Az egyiknek dolgoznia kellett a földön, foglalkoznia a jószággal az idõjárás viszontagságaival stb., míg a bankároknak gyakorlatilag semmiféle munkát nem kellett végezniük.
A kamatokból való meggazdagodás volt tehát a legegyszerûbb módja a pénzszerzésnek. Nem véletlen, hogy a mind a keresztény, mind a mohamedán vallás tiltotta a kölcsönök kamatra való adását. (Az iszlám a mai napig tiltja.) De vissza a bankárokhoz. Egy Fugger nevezetû bankárcsalád már a középkorban kitalálta, hogy a nagy uralkodó-családoknak, sõt pápáknak fog kölcsönadni, s ezzel függésbe hozza õket. Így is tettek.
Ennek következményeként a család leszármazottai kezébe került a Német-római Birodalom vagyonának körülbelül egytizede, s semmiféle komoly döntést nem lehetett nélkülük hozni, beleértve a pápa vagy a császárválasztást. Így például az 1516-os császárválasztás során az általuk biztosított kölcsönnek köszönhetõen foglalhatta el a császári trónt V. (Habsburg) Károly.
A Habsburgok innentõl kezdve a Fuggerek (a magyar fukar szó a nevükbõl származik) lekötelezettjei lettek, akik további kölcsönökkel még inkább hatalmat nyertek felettük. De ugorjunk egyet.
A jegybank
A bankárok fõ gondja akkoriban az volt, hogy nem birtokolhatták a pénzkibocsátás jogát, mert az az uralkodóé volt. Ez pedig nagyban hátráltatta a még nagyobb befolyást a pénzügyi rendszer felett. S ekkor jön a már említett sorsfordító dátum 1694.
Ekkor alakult meg a Bank of England, mely kivette ezt a jogot az uralkodó kezébõl. Innentõl kezdve a bank kapta meg a pénzkibocsátás jogát – egy bank mely valójában magánemberek kezében volt, s nem az államéban! S mit tesz isten húsz év alig telt el és Anglia államadóssága máris a duplájára emelkedett.
Nincs megállás
Ezután egy ideig minden ment mint a karikacsapás. Anglia a világ vezetõ állama lett, ám már régen nem az ott lakók döntöttek sorsáról, hanem a bankárok, hiszen kezükben volt az uralkodó. Aztán egyre másra alakultak meg a hasonló jogosítvánnyal rendelkezõ bankok. A legfontosabb ilyen szempontból az amerikai jegybank a FED (1791) magalakulása. Az a bank adta és adja ki a mai napig a dollárt.
Nem kell szakértõnek lenni ahhoz, hogy lássuk az amerikai gazdaság és így a dollár világszintû szárnyalásából milyen haszna származott a bankároknak. Mindeközben az Egyesült Államok keményen eladósodott – s így van ez a mai napig.
A pénzügyi hegemónia – azaz amikor már csak a pénzügyi csoportok, bankárok döntöttek az állam szint helyett – a Bretton Woods-i megállapodással még erõsebb lett. Itt még a valuták értékét az aranyhoz kellett meghatározni, ám az 1971-ben összeomlott és innentõl kezdve a dollár árfolyama teljesen elszakadt az aranyétól. Magyarán szólva a ma kiadott dollár mögött nincsen aranyfedezet s nagyjából semmi sem.
Jelen
Mindez természetesen leegyszerûsítése a dolgoknak. De az bizonyos, hogy a jelenlegi gazdasági válságból való kiút (melyet a pénzügyi rendszer teljes alkalmatlansága okozott) megint rossz irányba indul. Mármint az átlagemberek (és államok) számára.
A gazdasági válság következményeként az IMF hatalmas pénzeket tudott (megint) kihelyezni, s ezzel irányítása alá vonni államokat. Ezen államok kormányai (többek közt a magyar is) gyakorlatilag pórázon fut arra, amerre az IMF engedi.
Innentõl kezdve szinte feleslegessé válik a választás intézménye, hiszen amúgy sem a választópolgárok akarata érvényesül, hanem egy bankárcsoporté. Bárkinek is hívják Görögországban, Lettországban, Romániában, Ukrajnában, Portugáliában,. Spanyolországban, Magyarországon (és még lehetne sorolni) a kormányfõt, nem õ dönt országának távolabbi sorsáról, neki csak az a feladata, mint egy ügyvezetõ igazgatónak a cégben: viszi a hétköznapi ügyeket, vezényli az államigazgatást, ám a lényeges dolgokat, a valós irányokat és lehetõségeket a valódi tulajdonosok mondják meg.
Ügyes."
2010. május 15. szombat 16:45 - Pénzes Dávid
A mai pénzügyi világ szennyét annyira megszoktuk, hogy már csak keveseknek tûnik fel, hogy is jutottunk idáig. Nem szeretnék történelmi dolgozattal idõt húzni, csupán néhány gondolattal megemlékeznék egy-két eseményrõl.
A kamatok
A világ államai az önrendelkezés bizonyos formáit viselték hosszú idõn keresztül, mígnem néhány hipergazdag bankárcsalád ki nem találta, hogy a legjobb befektetés a kamatokra hitelt adni. Míg egy földesúrnak mondjuk az ezer aranyat érõ 10 hektáros földjén egy év alatt keletkezett száz arany bevétele, addig a bankok egy év alatt egy ezer aranyas hitel esetén ugyanennyit realizáltak. A különbség azonban óriási. Az egyiknek dolgoznia kellett a földön, foglalkoznia a jószággal az idõjárás viszontagságaival stb., míg a bankároknak gyakorlatilag semmiféle munkát nem kellett végezniük. A kamatokból való meggazdagodás volt tehát a legegyszerûbb módja a pénzszerzésnek. Nem véletlen, hogy a mind a keresztény, mind a mohamedán vallás tiltotta a kölcsönök kamatra való adását. (Az iszlám a mai napig tiltja.) De vissza a bankárokhoz. Egy Fugger nevezetû bankárcsalád már a középkorban kitalálta, hogy a nagy uralkodó-családoknak, sõt pápáknak fog kölcsönadni, s ezzel függésbe hozza õket. Így is tettek.
Ennek következményeként a család leszármazottai kezébe került a Német-római Birodalom vagyonának körülbelül egytizede, s semmiféle komoly döntést nem lehetett nélkülük hozni, beleértve a pápa vagy a császárválasztást. Így például az 1516-os császárválasztás során az általuk biztosított kölcsönnek köszönhetõen foglalhatta el a császári trónt V. (Habsburg) Károly.
A Habsburgok innentõl kezdve a Fuggerek (a magyar fukar szó a nevükbõl származik) lekötelezettjei lettek, akik további kölcsönökkel még inkább hatalmat nyertek felettük. De ugorjunk egyet.
A jegybank
A bankárok fõ gondja akkoriban az volt, hogy nem birtokolhatták a pénzkibocsátás jogát, mert az az uralkodóé volt. Ez pedig nagyban hátráltatta a még nagyobb befolyást a pénzügyi rendszer felett. S ekkor jön a már említett sorsfordító dátum 1694. Ekkor alakult meg a Bank of England, mely kivette ezt a jogot az uralkodó kezébõl. Innentõl kezdve a bank kapta meg a pénzkibocsátás jogát – egy bank mely valójában magánemberek kezében volt, s nem az államéban! S mit tesz isten húsz év alig telt el és Anglia államadóssága máris a duplájára emelkedett.
Nincs megállás
Bretton Woods
Az egyezmény keretén belül létrehozták az Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bankot (IBRD, amely ma a Világbank-csoport öt szervezetének egyike) és a Nemzetközi Valutaalapot (IMF). Olyan szabályrendszert, intézményeket állítottak föl, valamint olyan eljárásokat vezettek be, amik a nemzetközi pénzügyi rendszert voltak hivatottak szabályozni. Ez említett intézmények 1946 után léptek mûködésbe, miután elégséges számú tagállam ratifikálta létrehozásukat. A Bretton Woods-i rendszerben minden ország kötelessége volt a monetáris politika elfogadása, ami meghatározta valutájának (rögzített) átváltási arányát az aranyhoz mérve (±1 százalékpontos eltérés volt lehetséges). Az IMF dolga volt többek között a fizetésimérleg-hiányok ideiglenes befoltozása is.
Ezután egy ideig minden ment mint a karikacsapás. Anglia a világ vezetõ állama lett, ám már régen nem az ott lakók döntöttek sorsáról, hanem a bankárok, hiszen kezükben volt az uralkodó. Aztán egyre másra alakultak meg a hasonló jogosítvánnyal rendelkezõ bankok. A legfontosabb ilyen szempontból az amerikai jegybank a FED (1791) magalakulása. Az a bank adta és adja ki a mai napig a dollárt.
Nem kell szakértõnek lenni ahhoz, hogy lássuk az amerikai gazdaság és így a dollár világszintû szárnyalásából milyen haszna származott a bankároknak. Mindeközben az Egyesült Államok keményen eladósodott – s így van ez a mai napig.
A pénzügyi hegemónia – azaz amikor már csak a pénzügyi csoportok, bankárok döntöttek az állam szint helyett – a Bretton Woods-i megállapodással még erõsebb lett. Itt még a valuták értékét az aranyhoz kellett meghatározni, ám az 1971-ben összeomlott és innentõl kezdve a dollár árfolyama teljesen elszakadt az aranyétól. Magyarán szólva a ma kiadott dollár mögött nincsen aranyfedezet s nagyjából semmi sem.
Jelen
Mindez természetesen leegyszerûsítése a dolgoknak. De az bizonyos, hogy a jelenlegi gazdasági válságból való kiút (melyet a pénzügyi rendszer teljes alkalmatlansága okozott) megint rossz irányba indul. Mármint az átlagemberek (és államok) számára.
A gazdasági válság következményeként az IMF hatalmas pénzeket tudott (megint) kihelyezni, s ezzel irányítása alá vonni államokat. Ezen államok kormányai (többek közt a magyar is) gyakorlatilag pórázon fut arra, amerre az IMF engedi.
Innentõl kezdve szinte feleslegessé válik a választás intézménye, hiszen amúgy sem a választópolgárok akarata érvényesül, hanem egy bankárcsoporté. Bárkinek is hívják Görögországban, Lettországban, Romániában, Ukrajnában, Portugáliában,. Spanyolországban, Magyarországon (és még lehetne sorolni) a kormányfõt, nem õ dönt országának távolabbi sorsáról, neki csak az a feladata, mint egy ügyvezetõ igazgatónak a cégben: viszi a hétköznapi ügyeket, vezényli az államigazgatást, ám a lényeges dolgokat, a valós irányokat és lehetõségeket a valódi tulajdonosok mondják meg.
Ügyes."
........................
kapcsolódó ajánlott olvasmány:
http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=5730
