VÍZHÁBORÚ-GIGAHATALMAK ÉS A VÍZ
- Részletek
- Béres Erika
- Találatok: 1039
VÍZHÁBORÚ-GIGAHATALMAK ÉS A VÍZ
Úgy látszik,mostmár "balról" is "szabad" errõl írni:
a legújabb:
"http://index.hu/gazdasag/magyar/2010/02/09/vizhaboru_magyarorszagon_i./
"
"Bár a kormány tagadta, burkolt privatizációs elõkészület volt az MNV Zrt.-nek a regionális vízmûtársaságok átszervezésére tett kísérlete tavaly. Az Index megszerezte az ezt bizonyító, az állami vagyonkezelõnél készült elõterjesztést, amelyet az ügyben kirobbant politikai botrány nyomán eddig a pénzügyminiszter és a vagyonkezelõ is rejtegetett. Forrásaink szerint az elõterjesztésben foglaltak egy titkos háttéralku eredményét tükrözik, amely még a Gyurcsány-kormány és a Magyarországon jelenlévõ két legnagyobb multinacionális víziközmûvállalat, a Veolia Eau és a Suez Environnement illetékesei között köttetett a vízmûpiac felosztásáról – ezt azonban az érintettek cáfolják. „A vízi közmûveket üzemeltetõ társaságokban a kizárólagos állami/önkormányzati tulajdon helyett a többségi részesedések állami/önkormányzati kézben tartása mellett tõkeerõs befektetõk részére is célszerû lenne megnyitni a tulajdoni struktúrát, ehhez azonban a vízgazdálkodásról szóló törvény 9. paragrafus (1) bekezdésének módosítása szükséges.” Ez áll a Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ 2009. március 26-i keltezésû, az akkori vezérigazgató, Tátrai Miklós által jegyzett elõterjesztésében. A Regionális vízi közmû társaságcsoport kialakítása egyes szolgáltatók vagyonkezelésbe adása útján címet viselõ anyagot az MNV Zrt. Társaságokért Felelõs Igazgatósága készítette. Az elõterjesztés szerint a vízgazdálkodásról szóló törvény „indokolatlan korlátokat szab a vízközmû társaságok tulajdonosi összetételének meghatározásában” annak ellenére, hogy az elõterjesztõ is megállapítja, hogy csak a kizárólagos állami vagy önkormányzati tulajdonban lévõ vízi közmûvek jogosultak az akár nyolcvanöt százalékos uniós támogatások igénybevételére. A racionálisabb mûködés és az optimális üzemméret elérésének ürügyén mégis több forgatókönyvet dolgoztak ki az öt állami tulajdonban lévõ regionális víziközmû-társaság privatizációjának elõkészítésére. Az elõterjesztést, amelynek létérõl a tavaly tavasszal fellángolt, politikai színezetet is öltõ vízprivatizációs vitában kormányzati tisztviselõk is beszéltek, mindeddig hiába próbáltuk hivatalosan megszerezni, az MNV többszöri megkeresésünkre is elzárkózott a kiadásától." forrás: "Index",2010.febr.10. ............. KORÁBBAN ITT: http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=beres&cikk=103#cikk
http://www.nemzetihirhalo.hu/index.php?lap=public&iro=beres&cikk=102#cikk
Internetes források szerint négy monopolhelyzetben lévõ cég szolgáltatja a vizet és kezeli a szennyvizet mintegy száz országban,-majdnem 3oo millió fogyasztónak. Ezek a francia Suez és Vivendi (amely újabban Veolia Environment névre hallgat), a Német RWE-AG és az angol Thames Water, a Bechtel- United Utilities tulajdona. /http://kulonorak.extra.hu/articles.php?lng=hu&pg=224/ A vízprivatizáció több országban okozott gondokat: a tapasztalatok szerint a víz ára két-háromszorosára nõtt,-miközben romlott a víz minõsége. Az érintett országok lakossága több esetben tüntetett emiatt. Kalifornia Felton városában tavaly szembeszálltak a magántársaságokkal,amelyek csak az óriási hasznot tették zsebre.Franciaországban számos nagyváros nemet mondott a nyerészkedõ vállalatoknak és visszavette a vízmûvek kezelését. A párizsi polgármesterválasztás feltétele volt a vízmûvek visszaszerzése.A kanadai Hamiltonban tíz évi, a bajok eltitkolásával övezett harc után értek el sikert a városi polgárok.
Magyarország 2009.okt. l5: Bírósági úton akarja a multicég visszaszerezni a Pécsi Vízmûvet. A "Suez Environnement" ügyvezetõje, Csorba Zoltán a kormányközeli "Népszabadságban" számon kéri Páva Zsolt fideszes polgármesterét, -mert véleménye szerint kockáztatja Pécs vízellátását. Az önkormányzati tulajdonban lévõ "Tettye Forrásház Zrt. október 5-én vette át a vízszolgáltatást a francia cégtõl. Csorba Zoltán ügyvezetõ a francia cég hosszútávú európai befektetési érdekeire, valamint jó hírnevére hivatkozik és nemzetközi pereket helyezett kilátásba. ................ EMLÉKEZTETÕ EGY HÍRHÁLÓN MEGJELENT LEVÉLRE: -május- "Tõzsdére viszik a vízkészletünket? továbbá: Verespatak:
GIGAHATALMAK ÉS A VÍZ
2009.10.15, 19:32 Tartalomjegyzékhez Egyszerû
Amint említettük, a Világbank óriási összegeket tett félre a világ vízmûveinek magánkézbe kényszerítése céljából. Ennek persze több oka lehet, de elõször nézzük meg, mit jelent ez nekünk, fogyasztóknak.
Elõször is magasabb árat. Ki az a bolond, aki hatalmas összegeket fektetne be - hacsak nem volna lehetõsége a garantált nagy haszonszerzésre. Ez a vadkapitalizmus lényege. Azaz a legkevesebb befektetéssel a legnagyobb haszon elérése. Ha pedig monopolhelyzetbe kerül egy vállalat, ki akadályozhatja meg a lehetõ legnagyobb haszon kisajtolásában? Mostanában nagyjából négy óriáscég uralja ezt a területet: a francia Suez és Vivendi (amely újabban Veolia Environment névre hallgat), a Német RWE-AG és az angol Thames Water, a Bechtel- United Utilities tulajdona. Ezek szolgáltatják a vizet, és kezelik a szennyvizet száz országban - majdnem háromszázmillió fogyasztónak. Ha minden a terveik szerint teljesül, tíz éven belül a fogyasztók hetven százaléka a markukba kerül.
Mivel jár a víz privatizációja? Magasabb árakkal és gyenge szolgáltatásokkal - mint a világ számos táján tapasztalható.
Ausztrália: 1998-ban a vizet giardia és ryptosporidium paraziták fertõzték meg a privatizáció után.
Marokkó: Casablancában a víz ára megháromszorozódott.
Argentína: amikor a francia Suez Lyonnaise des Eaux átvette a vízmûveket, a víz ára kétszeresére emelkedett, a minõsége pedig romlott. A társaság kénytelen volt távozni az országból, mert a fogyasztók megtagadták a számla kifizetését.
Marokkó: Casablancában a víz ára megháromszorozódott.
Argentína: amikor a francia Suez Lyonnaise des Eaux átvette a vízmûveket, a víz ára kétszeresére emelkedett, a minõsége pedig romlott. A társaság kénytelen volt távozni az országból, mert a fogyasztók megtagadták a számla kifizetését.
Anglia: 1989 és 1995 között a víz ára 67 százalékkal emelkedett. Sokan nem tudták megfizetni a magas árat, és a vállalat elzárta a csapokat.
Új-Zéland: a lakosság az utcán tüntetett a vízmûvek privatizációja ellen.
Dél-Afrika: a víz drágult, hozzáférhetetlen lett, minõsége csökkent, miután a Suez Lyonnaise des Eaux Johannesburgban átvette a vízmûveket.
Kolera terjedt el.
Egyesült Államok, Felton, Kalifornia: a város 2008. május 30-án ünnepelte a vízmûvek privatizálása elleni gyõzelmét. "Ez óriási gyõzelem Felton város lakóinak - mondták -, és jó példa más városoknak is, hogy szembeszálljanak a magántársaságokkal, amelyek óriási haszonra tesznek szert, emelik a víz árát, és nincsenek tekintettel a vízlelõ helyek sebezhetõségére."
Franciaország: ott már régen folyik a vízháború. Számos nagyváros kirúgta a nyerészkedõ vállalatokat, és visszavette a vízmûvek kezelését. Párizs: amikor a polgármestert újraválasztották, a szavazók felhatalmazták a vízmûvek visszaszerzésére. A választási ígéretet az emelkedõ vízárak kényszerítették ki. 2008 júniusában a polgármester hivatala közleményben jelentette be, hogy teljesítik a visszavásárlási ígéretet. Az 1985-ben privatizált vízmûveket egy városi vállalat, az Eau de Paris veszi kezelésbe.
Kanada: 2004-ben Hamilton város polgárságának tízéves küzdelme végzõdött teljes sikerrel. A városi tanács megszavazta a vízmûvek visszavételét. Ezzel véget ért egy hosszú, küzdelmes idõszak, amelyet a folyamatos titkolózás jellemzett - állandóan váltogatták az vállalkozókat, igyekeztek eltitkolni a rosszul mûködõ gépi felszerelés miatt keletkezett szennyvízkiömléseket stb.
A 21. század biznisze
A felsorolást hosszan folytatnánk. Ha valaki el akar mélyedni e témában, pötyögtesse be ezeket a szavakat a Google keresõbe: water privatization. Annyi adat jön elõ, hogy nem gyõzi feldolgozni õket.
Ausztrália: 1998-ban a vizet giardia és ryptosporidium paraziták fertõzték meg a privatizáció után.
Marokkó: Casablancában a víz ára megháromszorozódott.
Argentína: amikor a francia Suez Lyonnaise des Eaux átvette a vízmûveket, a víz ára kétszeresére emelkedett, a minõsége pedig romlott. A társaság kénytelen volt távozni az országból, mert a fogyasztók megtagadták a számla kifizetését.
Anglia: 1989 és 1995 között a víz ára 67 százalékkal emelkedett. Sokan nem tudták megfizetni a magas árat, és a vállalat elzárta a csapokat.
Új-Zéland: a lakosság az utcán tüntetett a vízmûvek privatizációja ellen.
Dél-Afrika: a víz drágult, hozzáférhetetlen lett, minõsége csökkent, miután a Suez Lyonnaise des Eaux Johannesburgban átvette a vízmûveket.
Kolera terjedt el.
Egyesült Államok, Felton, Kalifornia: a város 2008. május 30-án ünnepelte a vízmûvek privatizálása elleni gyõzelmét. "Ez óriási gyõzelem Felton város lakóinak - mondták -, és jó példa más városoknak is, hogy szembeszálljanak a magántársaságokkal, amelyek óriási haszonra tesznek szert, emelik a víz árát, és nincsenek tekintettel a vízlelõ helyek sebezhetõségére."
Franciaország: ott már régen folyik a vízháború. Számos nagyváros kirúgta a nyerészkedõ vállalatokat, és visszavette a vízmûvek kezelését. Párizs: amikor a polgármestert újraválasztották, a szavazók felhatalmazták a vízmûvek visszaszerzésére. A választási ígéretet az emelkedõ vízárak kényszerítették ki. 2008 júniusában a polgármester hivatala közleményben jelentette be, hogy teljesítik a visszavásárlási ígéretet. Az 1985-ben privatizált vízmûveket egy városi vállalat, az Eau de Paris veszi kezelésbe.
Kanada: 2004-ben Hamilton város polgárságának tízéves küzdelme végzõdött teljes sikerrel. A városi tanács megszavazta a vízmûvek visszavételét. Ezzel véget ért egy hosszú, küzdelmes idõszak, amelyet a folyamatos titkolózás jellemzett - állandóan váltogatták az vállalkozókat, igyekeztek eltitkolni a rosszul mûködõ gépi felszerelés miatt keletkezett szennyvízkiömléseket stb.
A 21. század buisness-e
A felsorolást hosszan folytatnánk. Ha valaki el akar mélyedni e témában, pötyögtesse be ezeket a szavakat a Google keresõbe: water privatization. Annyi adat jön elõ, hogy nem gyõzi feldolgozni õket."
S UTÁN PÉCS?- -Bírósághoz fordul a francia multicég
2009.10.15, 20:35 Tartalomjegyzékhez Egyszerû
Vizünk féltése, DMVR-s aggodalmak
Az MNV Zrt nyilatkozata 2009. április 4-én, a Népszabadság Online oldalán: "Az Észak-magyarországi Regionális Vízmûvek Zrt vagyonkezelésébe kerül a Tiszamenti Regionális Vízmûvek (TRV) és a Duna Menti Regionális Vízmû (DMRV) Zrt állami tulajdonú részvénycsomagja. A lépéssel az NVT szándéka az volt, hogy a régióban létrehozzon egy meghatározó piaci szolgáltatót. Ami lényegesen javítja hatékonyságukat, versenyképességüket - mondta Száraz Gábor, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ (MNV) szóvivõje. A változtatás révén a DMRV Zrt és a TRV Zrt tevékenysége feletti felügyeletet az ÉRV Zrt látja el. A szóvivõ kifejtette, az önkormányzatokkal is megtörténtek a szükséges megbeszélések.
A DMRV Zrt-nek május végéig be kell mutatnia a dunántúli részének leválasztására és az Észak-dunántúli Vízmûhöz történõ áthelyezésére vonatkozó megoldási lehetõségeket.
Hozzátette: a tõzsdei bevezetés a törvényi elõírások miatt nem lehetséges, ám az új cég mérete alapján már közel van ahhoz, amikor egy vállalat esetében egy ilyen döntés szóba jöhetne."
Eddig az idézet.
Ma Magyarországon öt regionális, állami tulajdonú vízmû mûködik: az Észak-magyarországi Regionális Vízmû (ÉRV), központ: Kazincbarcika; az Észak-dunántúli Regionális Vízmû (ÉDRV), központ: Tatabánya; a Tiszamenti Regionális Vízmû (TRV), központ: Szolnok; a Dunántúli Regionális Vízmû (DRV), központ: Siófok, a Duna Menti Regionális Vízmû (DMRV), központ: Vác.
Úgy gondolom, attól, hogy két önálló cég: a TRV Zrt és a DMRV Zrt vagyonkezelését az ÉRV Zrt-re bízza, kvázi fölérendeli, egyik cég sem lesz hatékonyabb, versenyképesebb.
Próbáltam keresni annak okát, hogy milyen szempontokat vettek figyelembe a döntés meghozatalakor. Szakmait és gazdaságit biztosan nem, mert a DMRV Zrt mindkét összevetésben toronymagasan megelõzi vagyonkezelõjét az ÉRV-t.
A DMRV Zrt váci központtal, váci, gödöllõi, szentendrei üzemigazgatóságokkal rendelkezik. Szolgáltatási területünk Pest, Nógrád és Komárom-Esztergom megyékre terjed ki. Ez 121 települést, kb. 600.000 fogyasztót jelent. Mûködéséhez egy fillér állami támogatást nem kap. A befolyt víz- és csatornadíjakból tartja fönn magát, végzi a szolgáltatási tevékenységet, az öt vízmûvállalat közül a legalacsonyabb vízdíjakkal. A kazincbarcikai vízmûhöz képest 59 százalékkal olcsóbban, mégis lényegesen nagyobb nyereséggel.
Nem értem, milyen szakmai és gazdasági érvek alapján lett az ÉRV Zrt a vagyonkezelõ?
Ezzel szemben Vác és Visegrád polgármestere már jelezte, hogy velük nem egyeztettek. Õk ezt a sajtón keresztül el is mondták, és kifejezték nemtetszésüket az összevonás és a privatizáció miatt.
Az április 1-én megjelent határozat a DMRV Zrt-hez csak április 3-én jutott el, a fogyasztókhoz a mai napig nem. Pedig egy ilyen jobbító szándékú, a köz javát szolgáló döntés létrejöttét meg kellett volna osztani a közvéleménnyel tévén, rádión, újságokon keresztül: hadd lelkesedjenek õk is! Valójában a hír csak az MNV honlapján jelent meg sajtóközlemény formájában.
Száraz Gábor szóvivõ április 4-i nyilatkozatából kideül: még egy törvénymódosításra várnak és a vízmûvek tõzsdére kerülhetnek, privatizálhatók.
Azt gondolom, egyik legnagyobb kincsünkrõl, a vízrõl nem dönthetnek ilyen-olyan bizottságok, csak és kizárólag az állam polgáraival együtt.
Míg állami vállalatként mûködünk, különbözõ elvárásoknak kell megfelelnünk: fogyasztóvédelmi felügyelet, ÁNTSZ, laborvizsgálati eredmények, stb. Így garantálva a mindenkori jó minõségû ivóvizet.
Miért nem szabad a víz vagy annak hasznosítási jogát eladnunk?
Akkor, amikor a szakemberek a globális felmelegedésrõl, az édesvízkészlet hiányáról, elsivatagosodásról beszélnek, Magyarország kiváló minõségû, könnyen hozzáférhetõ, folyamatos rendelkezésre álló édesvíz-készlettel rendelkezik. Folyók, tavak, gyógyforrások, ásványvizek természetes gazdája.
Mi várhat ránk privatizáció után?
Jön egy befektetõ - külföldi vagy belföldi -, aki megvásárol bennünket, aki szeretné, ha befektetett pénze minél elõbb megtérülne, sõt nyereséget is szeretne. Felemeli a vízdíjat, kétszeresére, háromszorosára, akár többszörösére. A dolgozók létszámát felére, harmadára csökkenti. Ha nincs megfelelõ létszámú szakember: a vízellátás biztonsága veszélybe kerül, romolhat a víz minõsége.
Az államnak ebben az esetben már nincs beleszólása a történésekbe.
A DMRV azt szeretné, hogy a víz minden fogyasztó számára hozzáférhetõ és megfizethetõ legyen.
Követeltük, hogy a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács vonja vissza határozatát.
Minden önkormányzat, polgármester, országgyûlési képviselõ és a civil lakosság is emelje fel szavát, pártállástól függetlenül! Egységes fellépésre van szükség!
A vízszolgáltatás köztulajdonban tartása: nemzetstratégiai kérdés!
GAZDAFÓRUM/ECHO TV. 2009. JÚLIUS O5.
Itt:
