Dr. Bogár László írásaiból:
A közös nyelv
"A magyar társadalom évtizedek óta hazugságban és félelemben él, mert lelki és erkölcsi értelemben egyre negatívabb jelenségek uralják a közéletet. Ez azért veszélyes jelenség, mert öngerjesztõ folyamattá válik:
aki hazudik, fél, hogy egyszer kiderül az igazság, - az állandó hazugság pedig újabb hazugságokat szül.
Ha nem lehet a dolgokat nevükön nevezni, az a közösség értelmi és erkölcsi lezülléséhez vezet./Bibó István/
Változtatni kell, mert az indulat veszélyes irányba tereli a társadalmat.
A globális hatalmi kifosztásban a magyarok - a közgazdász professzor szerint -két részre oszthatók: a "szuper-kurucokra" akik nem hajlanak semmiféle kiegyezésre, kompromisszumra, ha elpusztulnak, akkor sem,
- a "szuper -labanc" pedig akkor is teljesíti a birodalom minden akaratát, kívánságát, ha saját életét veszti el.
Mindkét magatartásforma a semmibe vezet, és nemzethalállal végzõdik.
Bogár dr. szerint Trianon óta a teljes behódolás jellemzi a nemzet vezetõi erõit.
1989-ben mindössze birodalom-csere történt.
A nemzet javainak kifosztása a 7o-es években-a Kádár-rendszerrel kezdõdött.
Az elmúlt évezred legsúlyosabb válságát éljük, ez a szellemi, lelki, gazdasági válság és fizikai fogyás csak a háborús idõkben pusztított ily mértékben, mint most, békeidõben.
Magyar gazdaság nem létezik, mert a nemzeti vagyon hasznának 92 %-át a multinacionális cégek kapják. Mintegy 8000 milliárd forintnyi összeget visznek ki hazánkból évente.
2008-ban a bérek közötti különbség tízezerszeres nagyságra nõtt.
A bérek, reálkeresetek történelmi mélységbe süllyedtek.
Eltûnt 200 milliárd dollárnyi állami vagyon, a teljes veszteség mintegy 500 milliárdnyi dollár.
Bogár professzor szerint újra kell tárgyalni a hatalomgazdasági alkut.
Történelmünk legsúlyosabb helyzetét éljük, dönteni kell a globalista hatalom és a magyar nép érdekei között, - ez a következõ kormány dolga."
/2009.szept.vége,e.a.Bp.
...
"A nyugati kapitalizmus parazitaként élõsködik a világ rajta kívül esõ részein, az erõforrások gátlástalan elszívásán alapuló rendszer önmagában is fenntarthatatlan.
A közgazdászprofesszor úgy látja: mivel a lokális-globális válság felelõsei akarják „gyógyítani” a beteg szisztémát, nem várható átfogó korrekció.
A rendszer mûködése azon alapszik ,hogy a globális birodalom a rabolt vagyont kamatra adja vissza a kifosztottaknak.
A szétroncsolt magyar társadalom rendkívül kiszolgáltatott ebben a helyzetben.
Elveszett a kontroll a folyamatok felett.
Megbomlott az összhang az ember belsõ és külsõ természete között az uralkodó parazita kapitalizmussal a gazdaságban.
A profit negatív lenyomatait nevezik "haladásnak,fejlõdésnek".
A kifosztás folyamatához kimerültek a fosszilis energiaforrások.
A pénzügyi rendszer feszültsége hiperagresszív reakciókat vált ki.
Az egyre rosszabb szocio-kultúrális közegben élõk képtelenek kontstruktív választ adni a problémára, - ez brutális láncreakciót indíthat el.
Miután a Nyugat kirabol világrészeket, a rabolt vagyont utána kamatra visszaadja a kiraboltaknak.
Ebben a jelenségben a rablók a multinacionális vállalatok,-az orgazdák pedig a bankok.
A rendszer vizsgálatát azok akarják elvégezni, akik azért felelõsek.
Az amerikai felsõ-közép réteg háromszor annyit fogyaszt, mint amennyire globális teljesítménye révén jogosult lenne,-miközben amerikai milliók élnek nyomorban.
Ha ennek a bõdületes fogyasztásnak bármi is megpróbálná az útját állni, az polgárháborús helyzetet teremtene.
A katasztrófa nemcsak az Egyesült Államokat, hanem az egész világot érintheti. Az ellenreakciók pusztítóak lehetnek, mert ez a réteg egyenesen úgy gondolja, hogy jár neki a korlátlan fogyasztás.
Ez a társadalom azt szokta meg, hogy az igényeit bárhol és bármikor ki kell elégítenie mindenféle kontroll nélkül.
Az embernek meg kell tanulnia szükségleteinek térben és idõben történõ szabályozását. Ezt az amerikai társadalom nem sajátította el, sõt ennek ellenkezõjére nevelték.
Az erõforrások egyre szûkösebb hatalma hamarosan fegyelmezõ tényezõ lesz, ennek pedig kikerülhetetlenül meglesznek a súlyos következményei.
Ez egy-két évtized múlva bekövetkezhet, a kérdés csak az: felkészületlenül jön a káosz az amerikaikra és így az egész világra is, vagy addig beindul a „rászoktatás” mechanizmusa.
/2008.október,"Neoliberális kapitalizmus a szakadék szélén"/
....................
A kollaboráns elitrõl
Hatalom=érdekérvényesítés.
Gyakorlatának lényege, hogy bizonyos személyek vagy csoportok könnyen érvényesítsék akaratukat és tartósan gyakorolják másokon.
A hatalom igazi birtokosai álcázzák a hatalomgyakorlás rendszerét.
Minél rejtettebb ez a hatalomgyakorlás, annál nehezebb szembeszállni vele.
A rejtettség tehát növeli a hatékonyságot.
Ez a mechanizmus mikro-és makroszinteken is igaz.
A társadalom-szervezõdési modelleket vizsgálva láthatjuk, hogy a dezinformatív fogalomkészlet recept a hamis fogalmakhoz.
Amikor a fontosabb folyamatok lezajlanak, akkor kerül sor a "kenyeret és játékokat" látvány-tüzijátékra,-ilyen volt Magyarországon 1989.
A rejtett dimenziók feltárása azért nehezebb, mert az új konstrukció nem a földrajzi, hanem a szimbolikus hatalmi térben szervezõdik.
A birodalom nyers lényege: a periféria felõl a központba szivattyúzza az erõforrásokat annak érdekében, hogy eltartson egy olyan elitet, amely az egész szerkezet hosszú távú fennmaradását szolgálja.
Ezt az erõforrás-szivattyú szerepet tölti be a multi- vagy transznacionális vállalat. Ezek vállalkozásoknak álcázzák magukat, ám valójában hatalmi intézmények. Az alapvetõ céljuk nem más, mint hogy világméretû, egységes és összecsiszolt hálózattá váljanak és mûködtessék ezeket a gigantikus erõforrás-szivattyúkat.
Kialakítja az elveket, világméretû parancsokat – dereguláció, privatizáció, liberalizáció –, amelyeket a lokalitásnak, ha nem akarnak konfliktust - be is kell tartaniuk.
Megfogalmazzák a birodalom alkotmányát, jogrendjét, és a fegyelmezõ hatalmak által ezt be is tartatják.
A világméretû média pedig a birodalmi gondolkodás logikáját alakítja ki.
A létrejött tudatbefolyásoló szisztéma megpróbálja az emberi gondolkodást az egész világon azon fogalmak mentén szervezni, amelyek csak a birodalmat megerõsítõ gondolatmeneteket segítik, és igyekeznek a perifériára szorítani – lehetõség szerint megsemmisíteni, kigúnyolni, betiltani – minden olyan gondolati konstrukciót, amelyik szembemenne a birodalmi törekvésekkel.
A különbözõ országoknak szükségük van kiszolgálószemélyzetre is.
Mindaz, amirõl azt hazudjuk, hogy demokrácia, jogállam és piacgazdaság, vagyis a rendszerváltás rendszere, az a globális hatalomgazdaság lokális diktatúrája kollaboráns helyi elitek által üzemeltetve”.
Kik ezek az elitek?
Az egész konstrukcióból maga az ember, az emberi értékek, a humánum, illetve az élet igenlése hiányzik.
Minél nagyobb egy birodalom – és itt világbirodalomról van szó -annál nagyobb a kényszer arra, hogy egységes legyen a fogalomértelmezés, illetve minden lokalitásban hatalmas szükség van arra is, hogy az ottani elitek élére álljanak a globális birodalom érdekérvényesítési törekvéseinek.
A birodalmak minden lokalitásban kiépítik a saját közvetítõ társadalmukat így ezek az elitek sokkal inkább a globalitás társadalmát jelenítik meg helyi szinten,- mintsem a lokalitás társadalmát a globalitástérben.
A birodalom is azt várja el, hogy a közvetítõ elemek az õ érdekeit közvetítsék a lokalitások felé.
A fõhatalom is természetesnek tekinti, hogy ezeknek az eliteknek meg kell jelenítenie azt is, mi történik alattuk, mert elébe akar menni a lázadásoknak.
Különösen feltûnõ, hogy Magyarország elitjei a térségben is messze a leginkább kollaboránsok.
A folyamatos erõforrás-elszívással összeomlik a szerkezet.
Amit optikai csalódásként magyar gazdaságnak látunk, az nem egyéb, mint körülbelül két tucat multinacionális globális vállalat lokális telephelyeinek hálózata.
Minden emberi közösségnek van egy elemi újratermelési szintje, elsõ a fiziológiai.
Ott folyik a harc, hogy a birodalom egyáltalán figyelembe veszi-e, érdekli-e, hogy az adott társadalomnak milyen szintû az erõforrásigénye az újratermelõdéshez.
Van egy ellentmondást nem tûrõ diktátum, ennek megfelelõen pedig kitermelõdtek a szinte száz százalékig a birodalmat kiszolgáló elitek, amelyek ezt nem csak hogy kiszolgálják, ám bizonyos értelemben még elébe is mennek a kívánságoknak. Kitalálják a birodalom gondolatait.
A lokalitás saját gazdaságát magyar kis- és középvállalkozásokat is kifosztandó páriáknak tekintik. Miközben ezek a vállalatok adnak munkát a foglalkoztatottak nagy részének, a profit döntõ többsége azoké a multiké, akik csupán a töredékét foglalkoztatják az embereknek. A multik kapják a kedvezményeket és a támogatásokat, a magyar kkv-k meg az „agyonadóztatást”.
Bibó István szavaival élve: folyamatosan végbemegy egy negatív kiválasztódás az eliteken belül is, olyan elitek – személy szerint és csoportokat illetõen is – jutnak a döntés meghozásának közelébe, befolyásolását lehetõvé tevõ helyzetbe, akik sem tudásban, sem erkölcsi javakban nem bõvelkednek. Nem is ismerik fel a súlyos problémákat, vagy ha látják is, cinikusan, gátlástalanul túlteszik magukat rajta. Nem érdekli õket a következmény.
Magyarországon azért van az elmúlt húsz év idõszakában valójában egy potenciálisan, folyamatosan növekvõ polgárháborús veszély, mert láthatólag szinte semmilyen normális kommunikáció nincsen a globális, illetve a lokális elitek között és a magyar társadalom között sem. Minden normális embert nyomaszt az egyre nagyobb feszültség, az erkölcsök szétmállása, a növekvõ kriminalizálódás, az egyre több borzalmas történés. Ezek összefüggõ esetek, és mindenkit iszonyattal töltenek el.
Az a baj, hogy mivel az egész rendszer hazugságra épül, szigorúan tilos a nevén nevezni a dolgokat, ennek következtében nem kibeszélhetõ a lényeg, viszont ha ez nincs meg, akkor nem lehet el- és megbeszélni, ez viszont kizárja a cselekvést is."
/Dr.Bogár "Egy lépésnyire a végsõ pusztulás" 2008.július vége/
...............................
"Úgy szoktattak – vagy idomítottak – bennünket, hogy bizonyos gondolatokat nem tudunk meghallani, és érzelmek segítségével próbáljuk elutasítani, hogy ezek a gondolatok tudatunkba egyáltalán beférkõzzenek.
Nem az alapján ítéljük meg a gondolatokat, hogy helyes vagy nem helyes, hogy igaz vagy nem igaz, hanem, hogy megfelelnek-e, tehát, hogy politikailag korrektek-e vagy sem.
A köztudatba ültetett szavak,csak akkor hatásosak, ha kiváltják a jól ismert védekezési reflexeket.
A boldog rabszolgák a szabadság legádázabb ellenségei.
Minden párbeszédben, minden eszmecserében, minden vitában, politikai, világnézeti és kulturális területen a tabu úgy hat, mint egy ki nem mondott feltétel.
A tabu "igazság" és támadhatatlan.
Ha valaki azt állítja, hogy amit õ állít, azt majdnem mindenki más is elhiszi,-akkor hallgatója majdnem mindent elhisz neki,-manapság fõként a pénz- és médiahatalom butításával.
Szellemi,gazdasági,háborús diktatúra során könyveket égettek, kultúrális emlékeket pusztítottak el."
/Dr.Bogár László írásaiból
.....................................................
