A csúsztatársról

"Csúsztat", aki állításait a valóságnak finom, alig észrevehetõ félrecsavarásán alapuló érvekkel próbálja igazolni.

A csúsztatás arra irányul,hogy azt a társadalom legitimálja és a mechanizmus beinduljon.
Ferdítésnek és torzításnak is hívják.

Változatai:

-a figyelem más témára irányítása döntésközeli helyzetekben

-nem a másik fél érvelésére adott ellenérv, hanem hasonló érvelési sor

-az álláspont váltogatása: másképp magyarázza,amit korábban állított

-személyeskedés, érdemi ellenérvek hiányában

A modern társadalmakban a viszonyokat leginkább az érdekvezérelt cselekvések irányítják.

Az összehangolt kommunikáció ritka jelenség.

Az érdekbõl fakadó cselekvéssor mechanizmust indít el.

A gondolati lánc önkéntelenné válik.

A kommunikáció csupán katalizátorként mûködik.

A csúsztatás semleges technikája szembekerül az igazsággal.

Az értéktartalmak változásával a fogalom súlytalanná vált.

Gyakorlata jórészt a közéleti szférára koncentrálódik,-felismerése koncentrációs képességet igényel.

A csúsztatások etikai megítélése annak súlyától függ

-ideológiákban

-háborúkban

-a történelem folyamán

-magánéleti vonatkozásban

Megjelenési formáinak száma végtelen, így hatása csak az esemény elmúltával mérhetõ fel.

A csúsztatást mindenkor az igazság szempontjából kell vizsgálni, nem helyezhetõ szempontok alá.

A csúsztatás megkerüli a konfrontációt.

A csúsztatás technikája az érdekérvényesítés eszközévé vált.

Jellemzõje a nem erõszakos kölcsönösség.

Funkciója lett a társadalmi feszültségek levezetésének.

Elõtérbe kerültek a párhuzamos érdekérvényesítések.

E kialakult rendszerszabálytól az egyén csak humanitárius kitérést tehet.

A negatív irányú eltérést szankcionálja a közösség.

A csúsztatáson alapuló mechanizmus kompromisszum.

/Zachary Seech: "Logika a mindennapi életben" nyomán