Ökológiai katasztrófa, tények, jelek, következmények

A villa hátsó falától a telekhatárig terjedõ kert felszíne alatt létrehoztak egy 2,8 méter belmagasságú, 250 négyzetméter hasznos alapterületû fitneszközpontot. Az uszodának két bejárata van, a kertbõl és a fõépületbõl egyaránt megközelíthetõ. Az elõtérrel rendelkezõ, több mint 130 négyzetméteres, szinteltolásos medencecsarnokba lépcsõ vezet. A területbõl 60 négyzetmétert foglal el a feszített víztükrû, fûtött, belsõ világítással ellátott és az egy helyben úszást biztosító ellenáramoltatóval felszerelt, szabálytalan alakú úszómedence. A 130 négyzetméter többi részén további merülõmedence, bár, büfé és növénykert található. Az uszoda déli oldalán olyan felsõ világító ablakokat építettek be, amelyek révén az uszoda nagy részét természetes fény világítja meg, így lehetõvé téve dísznövények tartását. Az oldalfalakat teljes egészében kerámiaburkolattal látták el, az álmennyezet az uszoda egész területén fából készült, a világításról egyedi lámpatestek gondoskodnak, amelyek kialakításánál különösen figyeltek a káprázásmentesség biztosítására. Az uszodában a medencecsarnokon kívül még 30 négyzetméteres kondicionálóterem, hat négyzetméteres szolárium, hat négyzetméteres szauna, zuhanyzó, fürdõ- és öltözõkabinok találhatók. Az uszodatérben alulról fûtött padok biztosítják a relaxálást. Elektronikus automatikával vezérelt hõmérséklet-szabályozással biztosítják, hogy a légtérben télen és átmeneti idõszakban is állandó legyen a kellemes, 25 Celsius-fokos hõmérséklet. Az elektronikus automatikával végzett hõszabályozás teszi lehetõvé a 60 négyzetméteres vízfelület 26 Celsius-fokos hõmérsékletének, valamint a padlófûtéssel melegített járólapok maximum 34 Celsius-fokos felületi hõmérsékletének a biztosítását is.

Magyarországon ide sorolható a sötét diktatúrában gyökerezõ Apró-Dobrev, illetve a szerényebb adottságokkal rendelkezõ Gyurcsány család összekapcsolódásával kialakult, immár történelmi távlatokat is magáénak tudó Apró-Gyurcsány klán, amely mûködésének feltérképezése egyelõre a jobboldali újságírók feladata.

A klán ereje elõtt a balliberális véleményformáló értelmiség színe-java ugyanis már idejekorán behódolt. Szolgalelkû magyar és külföldi médiaguruk, szépírók, filmrendezõk, szociológusok, filozófusok, gazdasági szakértõk s a többiek álltak sorba "kézcsókra" az arra alkalmas pillanatokban. Minden bizonnyal eljön az a pillanat, amikor történészek tárják majd fel azt, hogy a XX- XXI. század magyar társadalmának életére hogyan nyomja-nyomta rá bélyegét e klán mûködése.

Az Apró-Gyurcsány klán ténykedése "értékteremtõ" minta lett a balliberális oldalon. Az MSZP és az ideológiai ellentéteket aprópénzre váltó SZDSZ köpönyege alól olyan Gyurcsány-klónok bújtak elõ, akikre a bukás után minden félelem nélkül rá lehetett bízni a kormányzást, mert az erõs külföldi érdekeknek megfelelõ, illetve az ország további lepusztításához vezetõ útról biztosan nem térnek le. Ilyen klón például Bajnai Gordon, aki a gazdaságpolitikai elképzeléseit képletesen szólva az anyatejjel szívta magába, majd a vagyonképzés sajátságos formáit maga fejlesztette tovább. Róla a hétfõi Magyar Nemzet számol majd be bõvebben.

A Magyar Nemzet szombati írásának fõszereplõje a közfigyelem homlokterébe mostanság került másik Gyurcsány-klón, Oszkó Péter, akit munkájának szakbarbáraként a köznyelv némi szójátékkal Offshore Péternek becéz. Oszkó külsõ karakterjegyeit tekintve hasonlít némileg Gyurcsányra, de láthatóan ezzel nem elégszik meg. Bajnaihoz hasonlóan õ is a "közös értékek" embere, a balliberális klánok és értelmiségi elit megegyezése következtében nem véletlenül kerülhetett az új kormányba nagyhatalmú pénzügyminiszterként.

S vajon mi köti össze az erõs klánokat és a gyenge, imitátor klónokat leginkább? Az érdekeik. Egyrészt az, hogy válogatás nélküli eszközökkel a társadalom elõtt sikeresen elfedjék a magyarországi gazdasági és monetáris válság lényegét, ami ha ismertté válna, akkor az nagy bajt hozna a fejükre, másrészt pedig, hogy továbbra is lelkiismeretlenül csapolhassák a közpénzeket, és megfelelõ magánzsebekbe terelhessék a közvagyont. Céljuk, hogy az eddigi országrombolásuknak és harácsolásuknak a következményeit ne nekik, hanem a magyar állampolgároknak, kis- és középvállalkozóknak kelljen viselniük. Az Apró-Gyurcsány klán és a klónok mûködésének feltárása Magyarország érdeke, azaz valóban a mi ügyünk.

Oszkó méltó a méltatlanhoz
Vízügyi privatizáció: durva hazugsággal nyitott a pénzügyminiszter

Oszkó Péter családi gyökereirõl keveset lehet tudni. Az ambiciózus ifjú a gimnázium elvégzése után a jogi diploma megszerzése mellett döntött. A pénzügyekhez való vonzódása azonban már akkor megmutatkozott, és egyetemistaként bekapcsolódott a könyvvizsgáló világcég, a KPMG munkájába, ahol késõbb nagy multinacionális vállalatoknak adott tanácsokat. 2004-ben a Deloitte nemzetközi adótanácsadó társasághoz került. Röpke három év alatt Oszkó vezérigazgató lett.

A nagy offshore zsonglõr

A 36 éves adótanácsadó guru a Gyurcsány-kormány bukása után Bajnai Gordon hívó szavára a nyílt politikai szerepvállalás mellett döntött. A politika világának a gazdaság területére átnyúló csápjait a jelenlegi pénzügyminiszter adótanácsadói múltjából adódóan azonban már régóta jól ismerheti. Az általa is vezetett Deloitte több MSZP közeli cégcsoportnak, köztük a Bajnai vezette Wallis Zrt.-nek, adhatott könyvvizsgálóként olyan adóelkerülési tanácsokat, amelyek eredményeképpen forintmilliárdok távoztak adófizetés nélkül különbözõ távoli világrészeken megbújó offshore cégekbe.

Az offshore adóelkerülési szisztémát a nemzetközi adótanácsadó cég nemcsak ajánlgatja ügyfeleinek, hanem saját mûködésénél is folyamatosan alkalmazza, hiszen a Deloitte Zrt. két ciprusi offshore társaság tulajdonában áll. A magyarországi Deloitte-nek hosszú évek óta évente több milliárd forint árbevétele van, de társaságiadó-fizetése például a 2006. évi tevékenysége után alig érte el a 60 millió forintot. Osztalékadót pedig - ciprusi tulajdonosainak köszönhetõen - egyáltalán nem fizet a magyar költségvetésbe.

A Deloitte adóelkerülési gyakorlatát Oszkó vezérigazgatósága idején vitték tökélyre. Az általa aláírt mérlegbõl kiderül, hogy a Deloitte-nek 2007-ben megközelítõleg 7 milliárd forint (!) nettó árbevétele volt. Az óriási méretû bevétel mellett a cég mindössze 5 és fél millió forint (!) társasági adót fizetett a magyar államnak.

Az adófizetés jelentõs részének elkerülését úgy biztosították, hogy az Oszkó által vezetett társaság bevételének 90 százalékát, mintegy 6,3 milliárd forintot "elköltségelt". Ebbõl az összegbõl megközelítõleg 3 milliárd forint tanácsadói, megbízási és egyéb közremûködõi szerzõdések kifizetésére ment el.

A Deloitte nyilvános üzletpolitikáját és cégrendszerét ismerve feltételezhetõ, hogy a 3 milliárd egy része külföldi offshore cégekhez vándorolhatott. Felmerül a kérdés, hogy a több száz alkalmazottat foglalkoztató Oszkó vezette Deloitte-nak miért kellett ilyen óriási mértékû külsõ szolgáltatást igénybe vennie feladatai ellátásához? A magyar kisvállalkozókat buldogként üldözõ adóhatóság vajon megvizsgálta-e már, hogy a Deloitte 3 milliárdos költségszámlái mögött valódi munkavégzés áll-e?

Oszkó vezérigazgatóként mindenesetre azt elérte, hogy a 7 milliárd forint bevétel mellett elvárható több száz millió forint adófizetés helyett mindössze 5 millió forint közterhet viselt az általa vezetett nemzetközi könyvvizsgáló cég. Oszkó gondolkodásmódja azonban, úgy tûnik, kormánytagként sem változott.

Pénzügyminiszteri érdeklõdését az ugyanis egyáltalán nem keltette fel, hogy a hazánkban jelenlévõ nemzetközi cégek miért csak minimálisan vesznek részt a közteherviselésben, és milyen módszerekkel tüntetik el bevételeiket.

Ezek kivizsgálása és megakadályozása helyett – Gyurcsány módszerét hûségesen követve – Oszkó a magyar nyugdíjasokkal, nagycsaládosokkal és a devizahiteleiket nyögõ állampolgárokkal akarja megfizettetni azt a költségvetési hiányt, amit nem a lakosság idézett elõ, aminek kialakulásáról nem tehet, és amelynek megszüntetésében a hazánkban mûködõ egyes multicégek nemigen kívánnak részt venni.

Geotermikus üvegpalota a hegytetõn

A pénzügyminiszter azonban nemcsak gazdaságromboló módszereiben hasonlít Gyurcsányra, de úgy tûnik, luxusimádatban sem marad el mögötte.

Oszkó 2007-ben úgy érezte, hogy kinõtték a budakeszi 100 nm-es, 4 szobás, 25 nm terasszal bíró lakásukat. Az új családi sasfészek helyszínéül a Gyurcsány-Apró klán által is kedvelt II. kerületi hegyvidék egy romantikus hangulatú utcácskáját szemelte ki. Álmai megvalósulását a családja számára elegendõ teret biztosító, modern hangulatú, a fõvárosi panorámára teljesen kiüvegezett, 400 nm-es, négyszintes teraszház megépítésében látta. Az épület jellegzetességét a kilátás irányába kialakított hatalmas, további 200 nm-es teraszrendszer és üvegezett falfelület adja. A kialakítás eleganciáját a földszinti terasz elõtt a mínusz elsõ szinten elhelyezett üvegdoboz tetején lévõ díszmedencébõl egészen a bejárat melletti vízfelületig lefutó vízesés biztosítja. A család kényelmét szolgálja a szintek közötti liftösszeköttetés, a teremgarázs és a terepszint alatt található, üvegdobozzal lezárt pihenõtér. Az épület összes helyiségét geotermikus energiával fûtik, amely a melegvíz-ellátást is biztosítja. A hõközpontot a föld alatti második szinten helyezték el. Szakértõk szerint egy ilyen méretû villában a geotermikus rendszer kiépítése minimum 5 millió forintba kerül. A föld alatti szintekre a szabadból a friss levegõt gravitációs szellõzõberendezésen keresztül juttatják be.

Az üvegpalota megépítésére a pénzügyminiszter 2007-ben 1 200 000 svájci frank alapú kölcsönt vett fel, ami mai értéken 220 millió forintnak felel meg. Oszkó a hitel nagy részét már visszafizethette, mivel miniszteri vagyonnyilatkozatában csak 124 millió forint fennálló tartozást tüntetett fel. A közel 100 milliós törlesztõrészlet kifizetése után még 140 millió forint megtakarítása is maradt. Régi lakásától sem kellett megválnia, még mindig a tulajdonában van. Felmerül a kérdés, mibõl telik minderre? Oszkó 2009 márciusában a Deloitte elsõ embereként azt állította: "nemzetközi cégek alkalmazottja voltam és résztulajdonosa vagyok jelenleg (Deloitte), soha nem volt emellett saját bizniszem."

A pénzügyminiszter kijelentésével egyetlen apró probléma van, az, hogy nem igaz. A Deloitte hivatalos cégiratai szerint Oszkó soha nem volt a Deliotte Zrt. tulajdonosa, mivel az évek óta két ciprusi társaság tulajdonát képezi. A kormánytaggá avanzsált hajdani vezérigazgató tehát csak közvetetten, a ciprusi offshore társaságokon keresztül lehet tulajdonosa a magyar Deloitte Zrt.-nek. Oszkó kijelentésébõl az következik, hogy Magyarország pénzügyminisztere egyben egy ciprusi offshore cég tulajdonosa is. Amennyiben Oszkó tulajdonosként a Deloitte-tól bármilyen juttatást kapott, úgy annak kifizetése a magyar adóhatóság elõtt rejtve maradó adóparadicsomban történhetett.

Mivel a ciprusi társaságok mögött álló, valódi tulajdonosok általában elrejtõznek a nyilvánosság elõl, így pontosan nem tudható, hogy a pénzügyminiszter hány olyan cégben lehet tulajdonos, amelynek bankszámláján Magyarországról származó milliárdok tartózkodhatnak. A pénzügyminiszter korábbi tevékenysége tükrében erõsen megkérdõjelezhetõ az offshore cégek ellen napokban meghirdetett keresztes hadjáratának hitelessége. Egyetlen dolog, ami biztos: az adóparadicsomokba eddig kimentett milliárdos vagyonokat utólag megadóztatni nem lehet, azok már biztos helyen vannak, ezt tökéletesen tudja Oszkó Péter pénzügyminiszter is.

Oszkó privatizációs kottája

Az országnyomorítás fárasztó munkája és a luxusvillák imádata mellett jellembeli azonosságok is felfedezhetõk Gyurcsány és másodrendû klónja között.

Mindketten azonos jellemhibában szenvednek. Nem mondanak igazat, és úgy gondolják, hogy ez soha nem derül ki. Ha mégis kitudódik, akkor Gyurcsány nem ismer el semmit, nem kér bocsánatot, hanem támadásba lendülve megpróbálja kimagyarázni a helyzetet. Oszkó esetében most fog kiderülni, hogy reakciójában is a volt miniszterelnök hasonmása-e.

A Gyurcsány-kormány utolsó napjaiban a Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ (MNV) Zrt. három nagy regionális vízközmûtársaság centralizálásáról döntött. A Bajnai-kormány megalakulása után a vízmûvek központosítását a Pénzügyminisztériumnak alárendelt MNV Zrt. rendkívüli módon felgyorsította. Oszkó szerint erre kizárólag a társaságok mûködésének ésszerûsítése és gazdálkodásuk hatékonyabbá tétele miatt volt szükség. Az ellenzék viszont úgy látja, hogy a kormány ezzel a lépéssel a vízmûvek privatizációját, koncesszióba adását készíti elõ. A Fidesz szerint a központi irányítású vízközmûvek üzemeltetési, vagyonkezelõi, illetve tulajdonjoga egyszerûbben lesz átjátszható piaci befektetõknek. Koncra éhes multicégek - élen a franciákkal - szép számmal akadnak, akik ugrásra készen várják, hogy az utolsó - szó szerint életet adó - nemzeti vagyonunkra, a vízre rátehessék a kezüket. Fónagy János, a Fidesz szakpolitikusa korábbi interpellációjában arról kérdezte a pénzügyminisztert, hogy akarják-e bármilyen módon privatizálni a vízvagyonunkat. Oszkó a parlamentben a következõket válaszolta: "Nem, nem, nem és nem... Azaz nem adjuk el a vízvagyont, a vízhasznosítást, nem adjuk el a vízszolgáltatást."

Sajnálatos módon, de tetten érhetõen a pénzügyminiszter valódi szándékai ezzel éppen ellentétesek.