Karácsonyi gondolatok
- Részletek
- Béres Erika
- Találatok: 910
Karácsonyi gondolatok
Részletek Wass Albert Karácsonyi levél címû mûvébõl:
"Karácsony angyala a szeretet, s a szeretet mint olyan, a létezés legfontosabb alaptörvénye.
Tengely, mely körül a világrendszer forog. Kimeríthetetlen erõforrás.
A szeretet az egyetlen pozitív erõ a világon, mely tettekben öltve testet, egyedül képes elõre és fölfelé mozdítani anyagiassághoz kötözött emberi mivoltunkat, egyénenként és nemzetenként egyaránt.
"Az egymás szeretetének törvényét, a mennybéli angyal titkát nem páncélos német lovagoktól, görög és talján papoktól tanultuk volt, hanem még Úr városából hoztuk azt magunkkal. De idegen tanok korbácsa alatt megfeledkeztünk róla a századok során, míg végül is ide jutottunk, hogy többre becsüljük az idegent, mint saját vérünket."
(Wass Albert: Karácsonyi levél;...Debrecenbõl) 
BOLDOGOK, akik tudják, miért élnek,
mert akkor azt is megtudják majd, hogyan éljenek.
BOLDOGOK, akik összhangban vannak önmagukkal,
mert nem kell szüntelen azt tenniük, amit mindenki tesz.
BOLDOGOK, akik csodálkoznak ott is, ahol mások közömbösek, mert örömös
lesz az életük.
BOLDOGOK, akik tudják, hogy másoknak is lehet igazuk,
mert békesség lesz körülöttük.
BOLDOGOK, akik nevetni tudnak önmagukon,
mert nem lesz vége szórakozásuknak.
BOLDOGOK, akik meg tudják különböztetni a hegyet a vakondtúrástól,
mert sok zavartól kímélik meg magukat.
BOLDOGOK, akik észreveszik a diófában a bölcsõt, az asztalt és a
koporsót és mindháromban a diófát, mert nemcsak néznek, hanem látnak is.
BOLDOGOK, akik lenni is tudnak, nemcsak tenni,
mert megcsendül a csöndjük és titkok tudóivá válnak. Leborulók és nem kiborulók többé.
BOLDOGOK, akik mentség keresése nélkül tudnak pihenni és aludni, mert
mosolyogva ébrednek fel és örömmel indulnk útjukra.
BOLDOGOK, akik tudnak elhallgatni és meghallgatni,
mert sok barátot kapnak ajándékba és nem lesznek magányosak.
BOLDOGOK, akik nem veszik túl komolyan önmagukat,
mert környezetük megbecsüli õket.
BOLDOGOK, akik figyelnek mások hívására anélkül, hogy
nélkülözhetetlennek hinnék magukat, mert ok az öröm magvetõi.
BOLDOGOK, akik komolyan tudják venni a kis dolgokat és békésen a nagy
eseményeket, mert messzire jutnak az életben.
BOLDOGOK, akik megbecsülik a mosolyt és elfelejtik a fintort, mert
útjuk napfényes lesz.
BOLDOGOK, akik jóindulattal értelmezik mások botlásait, akkor is, ha
naivnak tartják õket, mert ez a szeretet ára.
BOLDOGOK, akik gondolkodnak, mielõtt cselekednének, és imádkoznak,
mielõtt gondolkodnának, mert kevesebb csalódás éri õket.
BOLDOGOK, akik el tudnak hallgatni, ha szavukba vágnak, ha megbántják
õket, és szelíden szólnak, mert Jézus nyomában járnak.
BOLDOGOK, akik mindebbõl meg is tudnak valósítani valamit, mert életesebb lesz az életük.
(Gyökössy Endre - Boldogságok) 
S míg csillagok kezdenek pislákolni,
Töprengjünk az eljövõ felõl:
Hogyan kellene megszólalni?
S mindent elülrõl kezdeni?
(Dsida Jenõ - Hideg téli est)
Olyan jó néha angyalt lesni
s angyalt lesve a csillagok közt
Isten szekerét megkeresni.
Ünneplõben elébe menni, mesék tavában megfürödni
s mesék tavában mélyen, mélyen ezt a világot elfeledni.
(Wass Albert - Karácsonyi versek II.)
Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!
(Wass Albert) 
Hamvas Béla: Ünnep és közösség
részletek
A Szent Hétköznap az, amikor a dolgok csodátlanul jönnek és távoznak egymás után, mindegyik olyan egyszerû és józan, mint egy korty víz. A szent ideák világával szemben ez a szent ideátlanság világa. Szilárd, nyugodt, romantikátlan. Nem kedvel se szenvedélyt, se hõst. Eszméje nincs. Szakrálisan profán.
Az egész világon csak igen kevesen voltak, akik a hétköznapok kicsiny és közönséges mitológiáját megértették, és tudták, hogy mit jelent reggel fölkelni, mosdani, reggelit készíteni, dolgozni, sietni, bosszankodni, sértõdni - szürkén, gépiesen, átlagosan, megdöbbentõen józanul és hazugság nélkül s minden pátoszt kizárva. Csak egészen kevesen voltak, akik tudták, hogy ami egy napon az utcán, otthon, a boltban, a mûhelyben történik, az nem egyéb, mint ami századok alatt az egész világegyetemben történik. Ahhoz, hogy az ember a hétköznap isteni közönségességét és józan mitológiáját észrevegye, fáradhatatlannak kell lennie, nem szabad elfásulnia és egy pillanatra sem szabad unatkoznia; nem szabad kieresztenie kezébõl az idõt. Mindig van ok részvétre, csodálatra, segítségre, nevetésre. A hétköznapok mitológiájának erénye az éberség. (...)
A hétköznapok egyszerû, csendes, profán józanságában az Én, aki csak önmagát akarja, egyedül akar lenni, s minden tudást, örömet magának akar megtartani, megvan és él. Az ünnepen azonban meg kell halnia.
Az ünneprõl általában két mozzanatot emelnek ki: hogy a hétköznap értelme itt leplezõdik le, s hogy a légkör isteni jelenléttel telik meg. De a hétköznapok értelme azért nyílik meg, s a légkör azért telik meg isteni jelenléttel, mert az isteni léttel való közösség itt teljesül. Ezt a teljesülést az áldozat teszi lehetõvé. Ha az áldozat nem lenne, az isteni lét az emberben le lenne zárva. Az áldozat pedig nem egyéb, mint a külön, egyéni, magányos emberi Én levetése. Amikor az ember egyéni Énje megsemmisül az áldozat percében, az út az isteni létbe szabaddá válik. Amikor pedig az ember a többi emberrel a magasabb létben találkozik, kilép a szenvedésbõl. Ez az ünnep a közösség. Az ünnep minden ember közössége abban az isteni létben, ahová az ember csak Énjének feláldozása árán jut el. Ezért az ünnep a kollektív lét megvalósulása. Minden közösség ünnepi. Ezért beszél Hölderlin festliche Gemeinschaftról. Nincs is más ünnep, csak a közösségé. A hétköznap az Én-ek nyüzsgése. Az ünnepen csak az isteni létbe emelt emberiség él közösen és együtt.
Közösségrõl filozófia, tudomány, költészet úgy beszél, mintha lenne. A közösségre azonban az ember még nem érett meg. A közösséget csak az Utolsó Lélek teremti meg, ezért a közösség csak az Utolsó Lélekben valósulhat meg. A nagy emberi kollektívum, minden ember találkozása és egysége az isteni létben, apokaliptikus esemény, egyike a világtörténet legutolsó és legnagyobb eseményeinek. Addig csak az Én-ek vannak, fajok, nemzetek, nyelvek, vallások, érdekek, szenvedélyek, csak szellem, természet, eszme, igazság. Ünnep nincs. Nem is lehet. Ami van, csak a hétköznap, néha világosabb, néha sötétebb. Mert az ünnep apokaliptikus természetû: az Utolsó Idõben nyugszik. Amikor az ember lehántja magáról Énjét, igazi lényében megnyilatkozik, és a közösségben minden emberrel egyesül.
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben. Hiányosságom váljék jósággá benned. Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél. Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
Weöres
Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen. ... Tisztálkodjál belülrõl és kívülrõl. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betûkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep a különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies. ... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsõbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.
S nemcsak a naptárnak van piros betûs napja. Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is. Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.
Márai Sándor
Semmi sem fontosabb, mint hogy az embernek az érthetetlennel állandó kapcsolata legyen.
Hamvas Béla
És én fenyõtõl fenyõhöz megyek
És minden fenyõt megsimogatok.
És megkérdezem: virrasztotok még?
És megkérdezem: hogy aludtatok?
És aztán feltûzöm a szívemet
A legmagasabb fenyõ tetejére, -
S imába kezdek: Magány, Mi Anyánk...
Néked ajánlom égõ szívemet...
(Reményik Sándor) 
Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást.
(Áprily Lajos)
