Mítosztalanítás / 54. Gyötrõdés


Az "önként áldozta fel magát" megmagyarázhatatlannak tûnik abban az összefüggésben,hogy Jézusnak halálfélelme volt, -ezt az evangéliumok több helyen is megemlítik.

Az elkövetkezõ eseményeket várva Jézus így imádkozik a Getsemani-kertben:

"Abba, Atyám! Minden lehetséges neked, vedd el tõlem ezt a poharat, mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te."/Márk, l4,36, Máté, 26,39, Lukács 22,42/.

"Halálos gyötrõdésében még kitartóbban imádkozott és verejtéke olyan volt, mint a földre hulló nagy vércseppek" /Lukács 22,44/.

A halálra készülõ mártír filozófikus nyugalommal nézne halála elébe.

De Jézus végsõ felkiáltása "Én istenem, én Istenem, miért hagytál el engem"? /Márk l5,34/ éppen elég bizonyíték arra, hogy a keresztre feszítést aligha kívánta.

A valóságban azonban Jézust korántsem hagyták el annyira, mint ahogy gondolhatnánk.

A három szinoptikus evangélium állítása szerint Jézus hangosan felkiáltott, mielõtt kiadta lelkét.

A hangos kiáltás lehetetlen lett volna a teljes kimerültség állapotában, vagy nem sokkal a megfulladás elõtt, ami majdnem minden orvosszakértõ szerint a halál oka lehetett.


De térjünk vissza a lepelhez, amely sokkal kézzelfoghatóbb, mint az ilyesfajta spekulációk és új fényt vethet ezekre a történelmi kérdésekre kétezer évvel az események után.


Wilson történész ezzel a mondattal fejezte be a turini lepelrõl írott könyvét /l978-ban/:

"...kénytelenek vagyunk elhinni,hogy a lepel még fontos dolgokat tartogat s már közeleg az igazság órája".

/szerk.Béres E.