Mítosztalanítás/ 51. Aloé és mirha


/folyt.


McCrone elhamarkodott állítását megcáfolta egy másik vizsgálat, ami a vér jelenlétére utal. /porfirin-vizsgálat/.

Számos sindonológus azon a véleményen volt, hogy a leplen látható kép egy bizonyos természetfölötti sugárzással keletkezett, oly módon, hogy Krisztus teste valamilyen különlegesen erõs energiát bocsátott ki a feltámadás pillanatában, amely az egész test képét az anyagra "égette".

Mivel az anyagon a test körvonalai nem fluoreszkálnak, a hõsugárzás elmélete nem reális.

Ezenkívûl mindenféle erõs energiasugárzás áthatolt volna a vékony anyagon.

A test képe azonban csak a szálak felszínén kivehetõ.

De akkor hogyan keletkezett a kép?


Hihetelenül sok és többé-kevésbé feltételezéseken alapuló elmélet után kísérletek kimutatták, hogy igen egszerû, logikus és természetes módon keletkezhet egy, a turini leplen láthatóhoz hasonló kép.

l924-ben Vignon francia biológusprofesszor nagy sikereket ért el az u.n. "vaporografikus elmélet"-tel kapcsolatos kísérletei során.

Vignon bebizonyította, hogy egy illóolaj és áloé-oldat keverékével /aloe medicinalis/ átitatott vászonra fektetett izzadó test ugyanolyan elszínezõdést hoz létre, mint amilyen a leplen látható, mert felbomlanak az izzadság vegyi alkotóelemei és ammóniagáz keletkezik belõle, amely a cellulózban oxidációs folyamatot indít el.


Azon a ponton erõsebb az elszínezõdés, ahol a test közvetlenül érintkezik a vászonnal.

Az ammóniagáz a testbõl a húgysav és a kéntartalmú alkotóelemek elpárolgása során szabadult fel.

Ezzel reakcióba lépett a vászonba felszívódott áloé és mirha oldata és ammónium-karbonát keletkezett, melynek gázai elszínezték a vászon szálait a bõr és az anyag közötti párás levegõben.

A vérnyomok valamivel sötétebb színe hevesebb kémiai reakció következménye.


Szent János evangéliuma megemlíti, hogy nagymennyiségû áloét használtak Jézus sírjának elõkészítéséhez:


"...Elment tehát és levette Jézus testét.

Eljött Nikodémus is, aki egy éjszaka ment õhozzá elõször és hozott mirhából és aloéból készült kenetet, mintegy száz fontnyit.

Fogták tehát Jézus testét és leplekbe takarták az illatszerekkel /fûszerekkel/együtt, ahogyan a zsidóknál szoktak temetni."/János 19,38-40/


Vignon kísérletei, bár meggyõzõek, éles kritika tárgyaivá váltak, amikor 1933-ban bemutatta ezeket.

A párolgáshoz és a kémiai reakcióhoz szükséges sókat és testhõmérsékletet nem termelhette megfelelõ mennyiségben egy holttest.

Mindazonáltal megalapozott tény, hogy áloé és mirha keveréke valóban létrehozhatja egy test maradandó képét szöveten, nedvesség jelenlétében.

A kísérletek igazolták, hogy a folyamat mindössze negyvenöt másodperc alatt végbemehet, létrehozva egy halvány képet, melyet akkor látunk pozitív képnek, ha negatív felvételen szemléljük.



Három pont az egyház hivatalnokait az elmélet elutasítására késztette:


a./ a zsidó temetkezési szokások szigorú törvényes elõírásainak megfelelõen a holttestet meg kellett mosni és tisztítani a bebalzsamozás elõtt.

A vérnyomok képe ezért lehetetlen volna.


b./ Ha a testet az elõírások szerint szorosan a lepelbe csavarták, szabálytalan vonalak, eltorzult lenyomat jött volna létre, teljesen megváltoztatva az arcvonásokat.

/Ez az érv biztosan megcáfolható,hiszen az átitatott vászon igen merevvé válik és ezért az anyag nem követi a test minden körvonalát, hanem csak a jobban kiemelkedõ részeteket./


c.Holttestek nem izzadnak és nem termelnek hõt.



Vignon professzor elmélete- negyvenhat év kutatásának eredménye- ezen az egy ellenvetésen bukott meg.


De ha Jézus még életben volt, a sebei okozta láz miatt jobban izzadt volna,mint valaha-


/szerk.Béres E.