Mítosztalanítás / 47. sindon= mandylion


/folyt.


A jezsuita Werner Bulst úgy gondolja, hogy a "mandylion" szó az arab "mindil" szóból származik, melynek jelentése "kendõ".

Legalább ennyire valószínûsíthetõ az összefüggés a szanszkrit "mandala" névvel, mely "kör"-t jelent az õsi indiai nyelven és kör alakban megjelenített misztikus alak megnevezésére használták.

Eredetileg a tibeti buddhisták használták a mandalákat, amelyek vallási élmények szimbolikus ábrázolásai voltak.

Ma a mandalát meditációkhoz használják, amely segít megteremteni a kapcsolatot az istenivel és bizonyos szellemi és kozmikus összefüggés jelképe.

A "mandala" szó verbális gyökerét a görög és latin nyelvben szintén megtaláljuk.

...

Mindenképpen feltünõ a Krisztus-ábrázolás ikonográfiájának megváltozása a VI.századtól kezdve.

Elõtte Jézust az igazság tanítójaként ábrázolták, mint az ókori görög filozófusokat vagy pásztorként vagy mint az idealizált istenség szimbólumát.

A "mandylion" után a leplen látható kör lakú képhez lettek hasonlatosak az ábrázolások.

Mintha a keresztények megértették volna valamit.

A fej mindig egy kör alakú háttér elõtt jelenik meg - ez a "glória".

Wilson jó okkal feltételezi, hogy a mandylionról másoltak minden további ábrázolást.

Kr.u. 943-ban a bizánci birodalom hadserege legyõzte Edessa városát /ma Urfa Törökországban/ és a mandylion kiszolgáltatását követelte kétszáz fogolyért és a város megkíméléséért cserébe.

Az edessaiak polgárai elfogadták a követelést, így sértetlenséget biztosítottak városuknak, ráadásul tizenkétezer ezüstöt kaptak a császártól.

Kortárs források szerint Edessa polgárai kétszer is próbálkoztak a lepel másolatával, ám Abramios, a szomszédos Samosata város püspöke, akinek a szent ereklyét Konstantinápolyba kellett vinnie Romanos császárnak, ragaszkodott az eredetihez.

Sok beszámoló megerõsíti, hogy Kr.u. 944-ben a lepel megérkezett Konstantinápolyba az ottaniak nagy örömére és a Pharos kápolnában õrizték a következõ két és fél évszázadon át.

Robert de Clari francia kereszteslovag Kr.u. l2o3-ban megírta, hogy látta a leplet a konstantinápolyi Blachernai Szûz Mária temlomban:

"...a "sydoine",melybe egykor Urunkat takarták, minden pénteken ki volt állítva arccal fölfelé, hogy Urunk alakja világosan látható legyen."

Ezek szerint a lepel teljes terjedelmében látható volt abban az idõben: ez azt bizonyítja, hogy a sindon és a mandylion valóban egy és ugyanaz.


/szerk. Béres E./