Mítosztalanítás/ 46.- VI.Manu kiírtotta az edessai /Urfa/ közösséget


/folyt.


A lepelre az "Acta Thaddaei" /Doctrin Addai,4.sz. korábbi szentpétervári nemzeti könyvtár/ a "tetradiplon" - "négyszer hajtott" szót használja.

A több, mint négy méter hosszúságú leplet a közepén háromszor összehajtva a nehezen kezelhetõ anyagból egy kézreálló kb. fél méter nagyságú darabot kapunk, amely csupán Jézus arcképét mutatja, rendkívül hatásosan.

Ha ily módon õrizték és mutatták be, a sindon igazi méretét alig sejthette valaki és nem is tartották különösebben érdekesnek teljes hosszában a test többi részét ábrázoló képen hiányzó tónusok miatt.

Kr.u. 57-ben Abgar második fia, VI. Manu került Edessa /ma Urfa Törökországban/ trónjára, aki azonnal visszatért a pogány hitre és könyörtelenül kiírtotta az új edessai közösséget.

Ebben az idõben a képmásnak nyoma veszett és egy ideig senki nem tudott róla.

A lepel ezt követõ sorsa részletesen nyomon követhetõ az "Edessai képmás történeté"-ben, amelyet Kr. u. 945-ben írtak Konstantin Porphyrogennetos bizánci császár udvarában.

E változat szerint a szent ereklye egy légmentesen lezárt falmélyedésben rejtõzött Edessa város nyugati kapuja fölött és csak Kr. u. 54o-ben találták meg újra, amikor a városfalat ki kellett javítani /a Kr. u. 525-ös árvízkatasztrófa miatt/.

Minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy ez az az eredeti arckép, melyet a hagyomány szerint Abgar királynak vittek el.

Kr. u. 544-ben Eulaliosz püspök kijelentette, hogy a talált képmás lenyomat azaz "archairopoietos", mely "nem emberi kéz által készült".

/Euagrus, Historia Ecclesiastica, Migne, Patroligia graeca LXXX.VI/2,Sp 2748-49/.

Az újra megtalált képet egy "hatalmas templomban" -/az Hagia Sophia székesegyházban/ helyezték el és ezüst ereklyetartóban, hét lakat alatt õrizték.

Ettõl kezdve nevezték a leplet "mandylion"-nak és olyannyira szentnek és értékesnek tartották,hogy igen ritkán, csak a nagy vallási ünnepeken mutatták be.

A lepelnek egy, a X. századból származó története szerint Abgar táblára erõsítette a leplet és "arannyal borította be",- természetesen az arcot szabadon hagyva.

Érdekes módon Jézus arcának a XIII.század elõttrõl származó különbözõ ábrázolásain a képet egy derékszögû keret fogja körül, amelyet rácsszerû anyag borít, csupán egy kör alakú nyílást hagyva szabadon, ahol az arc látszik.

Az ilyen ábrázolások pontosan megegyeznek a "négyszer hajtott" lepel formájával.

Továbbá, a mûvészettörténet egyetlen más olyan ábrázolást sem ismer ezen kívül, ahol a kép kerete szélesebb, mint amilyen magas.


/szerk. Béres E./