Mítosztalanítás/ 44. A lepel virágai - halminta és Urfa


/folyt.

A "sindon" szó, amelyet a szinoptikusok használnak, nagy darab vászonanyagot jelent.

A lepel vászonból készült, a szálakat három az egyhez arányú bordázatban szõtték, így halszálka minta jött létre.

Jézus idejében ez ritka szövõminta volt, nagyon munkaigényes és igen drága lehetett.

Az ebbõl a fajta anyagból fennmaradt példányok, melyeket az elsõ században szõttek, az akkor Palesztinához tartozó római Szíria tartományból származnak.

Az ilyen bordázott szövésmintát a Nyugat csak a XIV. században ismerte meg.

1973-ban Raes professzor a ghenti egyetemen /Belgium/ elektronmikroszkóppal vizsgálta meg a szálakat és néhány pamutszálat talált - egy olyan anyagot, amelyet Jézus idejében még nem termesztettek a Közel-Keleten.

Szíriában és Mezopotámiában idõnként használtak Indiából származó pamutot a szövéshez, - bár ehhez a gyapotot elõzõleg egy különleges szövõszéken kellett elõkészíteni.

Ma már megállapítható minden szerves anyag kora a szén radioaktív izotópjának mérésével.

Minden, ami él és lélegzik, szén-dioxidot köt le a levegõbõl és beépíti szervezetébe a szenet.

Amint a szerves élet megszûnik, a radioaktív szén lassan bomlani kezd és kb. 573o év múlva az eredeti radioaktív szén mennyiségének a fele marad meg.

A szénizotóp szintjének mérése és a felezési idõ /a lebomlás idejének fele/ segítségével végzett számítások lehetõvé teszik, hogy+ - lo %-os pontossággal meghatározzák bármely régészeti lelet korát.

Ehhez azonban meglehetõsen nagy mennyiségû anyagra van szükség és az teljes mértékben megsemmisül egy elégetési eljárás során.

A C-l4 vizsgáat + - 2oo éves tévedés lehetõségét jelentette volna egy olyan mintánál, amelyrõl feltételezzük,hogy kétezer éves.

..

Dr. Max Frei a svájci botanikus-kriminológus virágpor-analízissel végzett vizsgálati módszere:

l2 különbözõ helyen lo-2o cm-es mintákat vett a lepel felszínérõl egy ragasztós csík segítségével.

Az elektronmikroszkóp a poron és szálakon kívûl egy négyzetcentiméternyi felületen l-4 virágporszemet mutatott ki.

A virágporszemek mérete 0,0025 és 0,25 mm között van, ezért puszta szemmel nem lehet észrevenni.

Ezeket az apró szemeket olyan kettõs burok veszi körül, melynek vegyi összetételét máig sem sikerült pontosan megállapítani.

A külsõ héj olyan ellenálló, hogy bizonyos körülmények között a virágpor sértetlenül megmarad néhány millió évig is.

Frei összesen 49-féle növényt tudott meghatározni, amelyek virágporát megtalálta a leplen.

A növények nagy része, mint pl. a libanoni cédrus /cedrus libani/ minden olyan területen megterem, ahol a leplet õrizték hosszú története folyamán.

Tizenegy olyan növényfajtától származó virágport is talált, melyek nem élnek Európában, hanem a Közel-Kelet halophytáihoz tartoznak.

A halophyták olyan növények, amelyek csak különösen magas sótartalmú talajban virágoznak, pl. a Holt-tenger melletti területen.

Megtalálhatók köztük a Tamarix, a Suaeda és az Artemisia fajainak különeges sivatagi változatai is.

Mivel a lepel történetét csak a XIV. sz.-ig tudjuk visszafelé követni, néhány kutató azt állította, hogy akkoriban készült Franciaországban, - az is ismert tény, hogy a lepel azután már csak Franciaországban és Olaszországban fordult meg.

A virágpor-analízis viszont bebizonyította, hogy a lepel bizonyosan volt Palesztinában, mielõtt Európába került.

Sõt a lepelrõl azonosított virágporfajtákat meglehetõsen magas koncentrációban megtalálták a Galileai-tónak abban az üledékrétegében is, amely Jézus idejébõl származik.

További nyolc növényfajta pollenjei kisázsiai sztyeppékre jellemzõek, különösen az Edessa - ma Urfa Törökországban - körüli területre.

Ennek a ténynek a jelentõségét Dr. Frei aligha ismerhette fel abban az idõben.

/szerk.Béres E./