Mítosztalanítás/ 40.- Személyes megváltás vagy földi királyság?


/folyt.


Nagy Heródes /Kr.e. 37-4./ uralkodása alatt zavaros politikai helyzet volt Júdeában, állandó nyugtalansággal és rebellióval.

Fanatikusok szálltak szembe a rómaiak uralmával.

A lázadó csoportok között voltak farizeusok,szadduceusok, rehábiták és a szervezett rendû esszénusok ,- bizonyos elitjük a "nazariták" vagy nazarénusok.

A farizeusok és szaddoceusok megegyeztek Heródes utódaival, sõt még magas hivatalokat is vállaltak,- a rehábiták azonbn visszautasították a Róma által rájuk erõszakolt változásokat és a városokon kívûl, sátrakban éltek.

Heródes Antipasz idején elkeseredett partizánháborúk zajlottak a római uralom ellen, melyet titokban vezettek az esszénusok támogatásával.

Az országban válság válságot követett.

Ilyen körülmények között sokan bíztak a Messiásban, aki "visszaállítja majd Dávid és Salamon királyságát és megszabadítja az országot a gyûlölt idegen uralomtól."

Három evangélista - Márk,Máté és Lukács szerint Jézus nyilvános mûködésének ideje körülbelül egy vagy két év volt.

Ez alatt az idõ alatt Jézus gyakran lépte át a palesztin provinciák határait, így újra meg újra visszavonult a helyi törvénykezés hatalma elõl.

Mégis hóhérai kezére adta magát Jeruzsálemben.

A keresztény hagyomány szerint Isten királysága a megváltás állapotát jelenti, melyet csak az egyén érhet el isteni támogatás és kegyelem segítségével, tisztán szellemi síkon.


A jeruzsálemi tömegek azonban valami sokkal világibb természetû dolgot vártak.

A zsidó messiáskultusz Isten királyságának visszaállításában reménykedett, az új és hatalmas Izrael állam formájában.

Ezért Jézustól azt várták, hogy úgy vezesse a népet, mint ahogy Dávid vezette egykor Izraelt, hogy megszabadítsa az országot a római igától.

Jézus válaszát az efféle elvárásokra Lukács evangéliumában találjuk meg:

"Azt sem mondják: Íme itt, vagy íme ott van!

Mert az Isten országa már közöttetek van!

/Lukács 17.21./

Jézus belépése Jeruzsálem városába példátlan provokáció volt.

Addig a pillanatig az ellenzék földalatti mozgalomként mûködött és tagjai nem mutatkoztak nyíltan a római törvénykezéshez hasonló területeken.

János evangéliuma szerint /ll.54/ Jézus egy héttel a húsvéti nagy ünnep elõtt elhatározta,hogy Efraim hegyeibõl követõivel egy negyven kilométeres kerülõ úton Jerikón át a fõvárosba ment.

Márk evangéliuma így írja le ezt a drámai elhatározást:

"Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezetõ úton, Jézus elõttük haladt.

Akik vele voltak, álmélkodtak, akik pedig mégis követték, féltek.

Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettõt és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog:

Íme, felmegyünk Jeruzsálembe és az Emberfia átadatik a fõpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik és átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad".

/Márk lo.32-34./

---

/szerk.Béres E.