Mítosztalanítás/ 40.- Személyes megváltás vagy földi királyság?
- Részletek
- Béres Erika
- Találatok: 1017
Mítosztalanítás/ 40.- Személyes megváltás vagy földi királyság?
/folyt.
Nagy Heródes /Kr.e. 37-4./ uralkodása alatt zavaros politikai helyzet volt Júdeában, állandó nyugtalansággal és rebellióval.
Fanatikusok szálltak szembe a rómaiak uralmával.
A lázadó csoportok között voltak farizeusok,szadduceusok, rehábiták és a szervezett rendû esszénusok ,- bizonyos elitjük a "nazariták" vagy nazarénusok.
A farizeusok és szaddoceusok megegyeztek Heródes utódaival, sõt még magas hivatalokat is vállaltak,- a rehábiták azonbn visszautasították a Róma által rájuk erõszakolt változásokat és a városokon kívûl, sátrakban éltek.
Heródes Antipasz idején elkeseredett partizánháborúk zajlottak a római uralom ellen, melyet titokban vezettek az esszénusok támogatásával.
Az országban válság válságot követett.
Ilyen körülmények között sokan bíztak a Messiásban, aki "visszaállítja majd Dávid és Salamon királyságát és megszabadítja az országot a gyûlölt idegen uralomtól."
Három evangélista - Márk,Máté és Lukács szerint Jézus nyilvános mûködésének ideje körülbelül egy vagy két év volt.
Ez alatt az idõ alatt Jézus gyakran lépte át a palesztin provinciák határait, így újra meg újra visszavonult a helyi törvénykezés hatalma elõl.
Mégis hóhérai kezére adta magát Jeruzsálemben.
A keresztény hagyomány szerint Isten királysága a megváltás állapotát jelenti, melyet csak az egyén érhet el isteni támogatás és kegyelem segítségével, tisztán szellemi síkon.
A jeruzsálemi tömegek azonban valami sokkal világibb természetû dolgot vártak.
A zsidó messiáskultusz Isten királyságának visszaállításában reménykedett, az új és hatalmas Izrael állam formájában.
Ezért Jézustól azt várták, hogy úgy vezesse a népet, mint ahogy Dávid vezette egykor Izraelt, hogy megszabadítsa az országot a római igától.
Jézus válaszát az efféle elvárásokra Lukács evangéliumában találjuk meg:
"Azt sem mondják: Íme itt, vagy íme ott van!
Mert az Isten országa már közöttetek van!
/Lukács 17.21./
Jézus belépése Jeruzsálem városába példátlan provokáció volt.
Addig a pillanatig az ellenzék földalatti mozgalomként mûködött és tagjai nem mutatkoztak nyíltan a római törvénykezéshez hasonló területeken.
János evangéliuma szerint /ll.54/ Jézus egy héttel a húsvéti nagy ünnep elõtt elhatározta,hogy Efraim hegyeibõl követõivel egy negyven kilométeres kerülõ úton Jerikón át a fõvárosba ment.
Márk evangéliuma így írja le ezt a drámai elhatározást:
"Mikor pedig felfelé mentek a Jeruzsálembe vezetõ úton, Jézus elõttük haladt.
Akik vele voltak, álmélkodtak, akik pedig mégis követték, féltek.
Ekkor újra maga mellé vette a tizenkettõt és beszélni kezdett nekik arról, ami vele történni fog:
Íme, felmegyünk Jeruzsálembe és az Emberfia átadatik a fõpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik és átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpik, megkorbácsolják és megölik, de három nap múlva feltámad".
/Márk lo.32-34./
---
/szerk.Béres E.