Mítosztalanítás/ 39. Krisztus-Christos /olajjal felkent/-A Legszentebb


/folyt.-nem érintve az egyházak "lélekben való újjászületés", ill. a "metanoia" fogalmát, valamint az "ego" filozófiai, teozófiai,antropológiai szempontú megközelítéseit,illetve szemléleti különbségeit, vélekedéseit,-különösképpen nem érintve a "Nikodémus-példát", mégis említeni kell, hogy

az Újszövetségben több helyen is található egyértelmû utalás a reinkarnációra, de ritkán veszik észre vagy szándékosan félreértik ezen helyeket.


A reinkarnációban való hit a korai keresztény közösségek központi tétele volt, amíg Kr. u. 553-ban a II. Konstantinápolyi zsinat eretneknek nem nyilvánította és örökre ki nem tiltotta a keresztény teológiából.

Az Ószövetség Illés próféta megjövendölésével végzõdik/ahogy Kr.e. 87o körül jósolták/:


"Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielõtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja "/Malakiás 3.23./


És az Újszövetségben:


"...És ha tudni akarjátok, õ Illés, akinek el kellett jönnie.

Akinek van füle, hallja meg." Mt. /11.14./

Keresztelõ Jánosról csak egyetlen, sokat sejtetõ mondatot találunk Szent Lukács evangéliumában: "A kisgyermek pedig növekedett és erõsödött lélekben és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett." /Lk l.8o/.



"Hát ti kinek mondotok engem?-kérdezi Jézus a tanítványokat.

"Te vagy a Krisztus, az élõ Isten fia".

/Mt. l6.l3-l6

"Miért mondják akkor az írástudók,hogy Illésnek kell elõbb eljönnie?

-Õ így válaszolt: Mondom nektek,hogy Illés már eljött, de nem ismerték fel, hanem azt tették vele, amit akartak: így fog szenvedni tõlük az Emberfia is".

Ekkor megértették a tanítványok,hogy Keresztelõ Jánosról beszélt nekik"

/Mt l7.lo-l3./

Illés /Elijah/ megpróbálta a monoteizmust hivatalos államvallássá tenni és azt tanította, hogy Isten nem az erõszakos hatalom és rombolás alakjában jelenik meg,hanem "halk suttogás", nyugodt munka és megbocsátás formájában.

Illés vándorló szerzetes volt és azt mondta, hogy küldetésben jár.

---

Többezer éven keresztül nem merült föl, hogy valóban lehetségesek-e csodák, -akkor kérdezték meg ezt elõször, amikor a világ és lakói tudományos vizsgálódás tárgyává lettek.

A racionalisták azonban csak azt a jelenséget hajlandók elfogadni, mely megfelel a természet törvényeinek és amelyet a tudományos analízis szempontjából érvényesnek tartanak.

A csodák olyan jelenségek, melyeknek okát nem lehet megérteni és megmagyarázni.

A technológusok minden nap új szabályait fedezik föl a természetes folyamatoknak és megoldanak olyn rejtélyeket, amelyek az elõzõ nap még megmagyarázhatatlanok voltak és csodálkozást keltettek.

A teológusok a keresztény csodákat úgy határozzák meg, mint amikor "a természet törvényeit maga Isten függeszti föl".

Az okkultisták ezzel szemben azt tartják, hogy a csodálatos jelenségek több olyan törvény együttes hatásának eredményei, aemlyeket még nem fedeztek föl és nem írtak le.

Minden, az univerzumban lejátszódó esemény valamilyen törvényszrûséggel összhangban történik és így megmagyarázható.

A beavatottak úgynevezett csodáatos erõi egyszerûen annak tulajdoníthatók, hogy õk pontosan ismerik azoknak a törvényeknek a folymatát, amelyek a tudat belsõ világát irányítják.

A "csoda" fogalma ismeretlen az Ó- és Újszövetségben egyaránt, ehelyett a "jel", "erõ" vagy "Isten nagy tettei" fogalmakat használják.

Ma, éppúgy, mint többezer évvel ezelõtt, a csodák jelentik azt a hiteles eszközt, amely közelebb hozza az isteni üzenetet a kételkedõkhöz és azokhoz, akik az anyagi világhoz kötõdnek.

Aki hatalmát saját elõnyére használja elveszti azt.

Az, hogy teljesen figyelmen kívûl hagyták az indiai és a keresztény hagyomány közötti hasonlóságokat, részben annak tulajdonítható, hogy alig akadt olyan európai, aki el tudta volna olvasni a szankszrit nyelvû õsi indiai szövegeket, míg a nemrég megjelent fordítások kezdték felkelteni a nyugati világ érdeklõdését is.

A "Krisztus " szó a görög krisztosz szóból származik, meynek jelentése "olajjal felkent".

A krisztosz szó visszavezethetõ a szanszkrit krsna /krishna=mindent vonz/ szóra, melyet általában "kriszto"-nak ejtenek.

"Kriszto" jelentése "vonzás".

Az a személy, aki mindent vonz, Isten legszentebb megtestesülése.

---


Nem taglalva a Bhagavad Gita-t vagy Dionüszosz legendáját, el kell mondani, hogy az ókori Görögország és Róma fejlett kultúrái mellett z õsi Irán is befolyásolta a kereszténységet eszkatologikus és apokaliptikus látomásaival hatással volt rá.

Zoroaszter megjelenése elõtt Kelet-Iránban a vallási helyzet gyakorlatilag ugyanolyan volt, mint az ókori Indiában.

/szerk.Béres E.