Mítosztalanítás/ 35. Imádságaikat a felkelõ Nap irányában mondták


/folyt.


I.e. 3l-ben egy földrengés rombadöntötte az egész települést Qumránban, ami lakatlan maradt, majdnem 3o évig.

Csak Jézus születése körüli években népesült be ismét a kolostor és kapott erõre ott az új szellem.

Az emberi sírokon kívûl a kolostor földjében állati sírokat is találtak: a birkák, kecskék, tehenek, borjak és bárányok maradványait agyagedényekben gondosan eltemették.

Ezért okkal feltételezhetõ, hogy az esszénusok felhasználták ugyan jószágaikat, de nem ölték meg és nem ették meg magukat az állatokat,- valószínûleg azért, mert minden élet elpusztítását bûnnek tartották, - csakúgy, mint a buddhisták.

A szerzetesek a földeket és a gyümölcsösöket megmûvelték, Philo szerint a közösség nagy lelkesedéssel tartott méheket, ami Keresztelõ János táplálékára emlékeztet.

A csupán l2 km-re, pompás palotájában élõ Heródes üldözései elõl elmenekültek az esszénusok.

A Kr. u. 68-as zsidó-római háború kezdetéig Qumrán folyamatamatosan lakott maradt.

A leletek bizonyítják, hogy a közösség erõszakos véget ért: egy hamuréteg mutatja, hogy a kolostort hatalmas tûz pusztította el.


A qumráni esszénus közöség tagjai nem használnak állandó nevet szent irataikban. "A szent közösség"-nek, "a szegények"-nek, "Isten kiválasztottai"-nak, "az igazság fiai"-nak vagy leggyakrabban "a világosság fiai"-nak nevezik magukat.

Az esszénusok szellemiségükben túlszárnyalták a zsidó törvények elõírásait és oly mértékben eltértek tõle, hogy kérdéses, vajon nevezhetjük-e egyáltalán a qumráni esszénusokat zsidó szektának.


A talált "Magasztaló énekek" az "örömhírt" /euangelion/ hidetik a szegényeknek, Isten könyörületének egyetemességét és az esszénusoknak azt a vágyát, hogy õk legyenek a "jó hír hozói".

Az esszénusok szerzõdést akartak kötni Istennel /Újszövetség/ és magukat az "Új Szerzõdésként" emlegették, melyrõl késõbb azt állították, hogy Jézus alapította.

Az Új Szerzõdésnek "az egyetlen tanító mennybemenetelének napjától Áron és Izrael Megváltójának eljöveteléig" kellett tartania.


Meglepõ módon a qumrániak nem a jeruzsálemi templom irányába fordulva imádkoztak, ahogyan a zsidó törvények elõírják, hanem kelet felé fordultak imájukkal, melyet naponta háromszor mondtak el.

Imádságukat tehát a felkelõ Nap irányában mondták.

Josephus azt írja, hogy az esszénusok "nem mondtak semmi szentségtelent a fölkelõ Nap színe elõtt, ám bizonyos õsi imáikkal a Naphoz fordultak..."

Ez a beszámoló világossá teszi, hogy az esszénusok a Napot az istenség jelképének tartották.

Az egyik qumráni himnusz ezt hangsúlyozza, Istent magasztalva:

"És hajnalhasadáskor megjelentél nekem, mint az igazi Virradat",

vagy késõbb:

"Megjelentél nekem hatalmasan, a nap kezdetén."


/szerk.Béres E.